Kiborító a magyar egészségügy

Meglehetősen negatív a lakosság egészségügyet érintő megítélése. Ha iskolai bizonyítvánnyal értékelni lehetne a hazai egészségügyet, akkor egy elégséges (2,38) osztályzatot érdemelne. A megkérdezettek fele kifejezetten rossznak, illetve nagyon rossznak látja a helyzetet

2008 őszén az önkéntes magán egészségbiztosítások terén aktív UNION Biztosító - a PSYMA Hungary piackutató cég segítségével - 1000 fős mintán alapuló országos, reprezentatív piackutatást végzett a 25-55 éves felnőtt lakosság körében arról, hogyan vélekednek az emberek az egészségügyi ellátások színvonaláról és a magán egészségbiztosításokról.

Meglehetősen negatív a lakosság egészségügyet érintő megítélése. Ha iskolai bizonyítvánnyal értékelni lehetne a hazai egészségügyet, akkor egy elégséges (2,38) osztályzatot érdemelne. A megkérdezettek fele (49,3%) kifejezetten rossznak, illetve nagyon rossznak látja a helyzetet, de csak kevesebb mint egytizednyien vannak azon a véleményen, hogy a magyar egészségügy jól működik.

A magasabb egy főre jutó GDP-vel rendelkező régiók (Budapest és Pest megye, Nyugat-Dunántúl, valamint Közép-Dunántúl) ennél is rosszabb képet festenek, míg az alacsonyabb GDP-vel rendelkező régiók (Dél-Dunántúl, Dél-Alföld, Észak-Alföld és Észak-Magyarország) osztályzatainak egyike sem éri el a 2,7-es átlagot. Az egyes régiókon belül is a nagyobb városok lakói tűnnek a legelégedetlenebbnek, amely városok közül is kiemelkedik Budapest a maga 2,25-ös átlagosztályzatával. A fővárosban a legkritikusabbak a 45-55 éves korosztály tagjai (2,1), valamint a nők (2,1).

Az egészségügy legfőbb problémáiként a megkérdezettek elsősorban általános okokat (30,1%), a várakozási időt (13,6%), az orvos- és ápolóhiányt (11,6%), infrastrukturális hiányosságokat (9,9%), és a beteggel való emberi törődés hiányát (9,4%) említették. A további okok között szerepelt még pl.: a szervezetlenség, a betegszállítás problémái, a gyógyszerellátás problémái és a gyógyszerek magas ára, a megelőzés hiánya stb. Érdekes módon a kevesek által említett tényezők között szerepelt a hálapénz (4,3%), amely úgy tűnik, mára társadalmilag elfogadott tényezővé vált.

Kiderül a kutatásból, hogy az alacsony színvonalúnak tartott egészségügyet ugyanakkor tömegek veszik gyakran igénybe. A megkérdezettek 27,6%-a volt az elmúlt két évben kórházban, sőt minden második beteg nem is egyszer, és legalább 6 napot kényszerült ott eltölteni. A megkérdezettek 72,4%-a járt az elmúlt két évben szakorvosnál, 51,7% legalább kétszer, 36,4% pedig legalább háromszor. A megkérdezettek 85,3%-a úgy nyilatkozott, hogy járt megelőző szűrésen az elmúlt két esztendőben. Akik nem vettek részt szűrővizsgálaton, részben időhiánnyal (43,5%), részben információhiánnyal (45,6%) indokolták távolmaradásukat.

Mindhárom vizsgált esetre (kórházi tartózkodás, szakorvosi ellátás, szűrés) igaz, hogy a nők magasabb arányban veszik igénybe az egészségügy szolgáltatásait, mint a férfiak, ugyanakkor az erősebbik nem képviselői átlagosan másfél nappal többet töltenek a kórházban, ha bekerülnek. (Férfiak: 7,8 nap/év, nők: 6,3, átlag: 7,0)

Leggyakoribb halálokok: keringési rendszer betegségei: 66.561 daganatok: 32.396 emésztőrendszer betegségei: 8638 légzőrendszer betegségei: 6287 balesetek: 4801

Az emberek egyaránt fontosnak tartják a megelőzést, a gyógyítás időszakát és az utógondozást. Leginkább a daganatos megbetegedésektől (62,5%), a munkanélküliségtől (61,3%), egy esetleges rokkantságtól (58,7%), szív- és érrendszeri betegségektől (56,9%), illetve közlekedési balesetektől (49,7%) tartanak. Mindez azért érdekes, mert a leggyakoribb halálokok „ranglistája” másképp alakul.

Érdekes adat, hogy a munkanélküliségtől való félelem áll a második helyen. Mindez annak tükrében fontos, hogy a kutatás a válság begyűrűzése előtt készült, amikor a csoportos létszámleépítések és az erről szóló híradások még nem kezdődtek el. Minél alacsonyabb végzettségű valaki, annál nagyobb félelmet táplál benne a munkanélkülivé válás lehetőségének a gondolata. Régiós bontásban is jelentős eltérések tapasztalhatók ezen a téren: leginkább az Észak-Alföldön (67,3%) és Dél-Dunántúlon (67,1%) tartanak a munkahely elvesztésétől, de ott, ahol a legkevésbé félnek ettől, Közép-Dunántúlon is minden második ember (49,2) fejében megfordul az állástalanság gondolata.

A fentiek ismeretében nem meglepő, hogy a kutatók jelentős igényt tapasztaltak magán egészségbiztosítási megoldások iránt. A megkérdezettek fele (46,9%) érdeklődött térítés ellenében egy minőségi szolgáltatást nyújtó egészségbiztosítási konstrukció iránt. Az érdeklődők 70%-a az egész család számára igénybe venne ilyen konstrukciót. A családi szinten érdeklődők 46,2%-a havonta legalább 10 ezer forintot, 28,5%-a több mint 15 ezer forintot fizetne egy önkéntes, a jelenleginél jobb, magasabb színvonalú egészségügyi ellátást nyújtó egészségbiztosítási szolgáltatásért.

Az emberek azt is megfogalmazták, hogy mit várnak egy magán egészségbiztosítási konstrukciótól. Nem a luxuskörülmények elérésére vágynak elsősorban, hanem szűrővizsgálatokra és várakozás nélküli, minőségi szakorvosi ellátásra.

Ideért az influenzajárvány 
A rák nem egyenlő a halállal 
Szakorvosokkal töltik fel a háziorvosi praxisokat 
Idegbeteggé tesz a modern élet