A tengeri élővilág több száz faját, valamint a louisianai partvidékhez közeli szigeteken és a mocsárvidéken fészkelő vándormadarakat, pelikánokat és vidrákat fenyegeti leginkább a Mexikói-öbölben fúrótorony-robbanás miatt keletkezett olajszennyezés, amelynek nyúlványai csütörtökön elérték az Egyesült Államok déli partvidékét, a Mississipi folyó deltáját.
Amerikai környezetvédelmi szakértők nem zárják ki, hogy a szennyezés okozta környezeti károk súlyosabbak lehetnek még az Exxon Valdez tartályhajó 1989-es alaszkai katasztrófája okozta pusztulásnál is.
James Opaluch, a Rhode Island-i Egyetem környezetgazdálkodási professzora szerint a katasztrófa súlyossága alapvetően attól függ majd, hogy mennyi olaj éri el a partvidéket.
Opaluch az MSNBC hírtelevízióhoz eljuttatott állásfoglalása szerint a jelenlegi helyzet leginkább a Pemex mexikói állami olajtársaság Ixtoc-I olajfúrótornyának 1979. június 3-án történt felrobbanásához hasonlít. A tengeri olajkitörést végül 1980 márciusában sikerült megfékezni. A kiömlött kőolaj mennyisége mintegy 530 millió liter volt (az Exxon Valdez esetében 41 millió liter folyt ki). Az Ixtoc balesetekor azonban az olaj hosszú ideig a tengerben maradt, s csak egy kis része érte el a texasi partokat, így a károk messze alatta maradtak az Exxon Valdez által okozott pusztításnak.
1989-ben az olajszennyeződés több mint 1900 kilométeren terült szét Alaszka partjainál, több százezer madár és tengeri élőlény pusztulását okozva. A terület megtisztítása és rehabilitálása több mint 2 milliárd dollárba került.
Opaluch professzor úgy véli, hogy a legkedvezőbb eshetőség jelenleg az, ha az olaj túlnyomórészt most is a tengerben marad, a legsúlyosabb következményekkel pedig akkor kell számolni, ha a szennyezés a mocsaraknál éri el a partvidéket.
Az amerikai kormány közlése szerint naponta mintegy 800 ezer liter nyersolaj ömlik a vízbe a tengerszint alatt mintegy két kilométerre található kútból. Akár 90 napba is beletelhet, amíg egy új nyomáscsökkentő szelepet helyeznek el a tengerfenéken az olajszivárgás leállítására. Ebben az esetben 72 millió liter olaj szennyezheti a természetet.
Mike Miller, a fúrótornyok oltására szakosodott kanadai Safety Boss igazgatója a BBC-nek úgy nyilatkozott, hogy a jelenlegi helyzet talán csak az 1991-es kuvaiti olajtüzek által okozott katasztrófához fogható.
A Greenpeace képviselői jelezték, hogy a veszélyeztetett kékuszonyú tonhal ivadékai éppen mostanában kelnek ki, s közeleg a tengeri teknősök párzási időszaka is. A terjedő olajfolt a világ egyik leggazdagabb tengeri élővilágát fenyegeti.
Az amerikai hatóságok az olajszennyezés miatt a veszélyeztetett területeken még a szezon előtt engedélyt adtak a garnéla kifogására.
Nils Warock, a Kaliforniai Egyetem környezetvédelmi szakértője rámutatott, hogy az olajtól a madarak tollazata összecsomósodik, és így nem szigetel többé. A bőrön az olaj égési sérüléseket okozhat. A tollászkodó állatok emellett óhatatlanul olajat nyelnek, ami miatt vérszegénység, vérzékenység és több egyéb betegség fejlődhet ki. A fenyegetett természetvédelmi területeken mintegy 34 ezer madár fészkel, egyebek között sirályok, pelikánok, rózsás kanalasgémek, kék gémek, nemes kócsagok és csérek.
Ötször akkora az olajkatasztrófa, mint gondolták?
Elégetik az úszó olajfoltot
Katasztrófa: egyre nagyobb a baj a Mexikói-öbölben
MTI