Az elnökkel tartott felesége, valamint a szovjetek által 1940-ben kivégzett lengyelek több hozzátartozója is. A gépen utazott a lengyel Központi Bank kormányzója, továbbá a lengyel parlament alelnöke és egy külügyminiszter-helyettes.
A Vesztyi 24 hírtelevízió a baleset helyszínéről adott élő közvetítésben látható volt, hogy a gép egészen kicsi darabokra tört szét és több darab kigyulladt. A tüzeket oltják a még mindig sűrű ködben.
Dmitrij Medvegyev orosz államfő utasítására kormánybizottság alakult a baleset körülményeinek kivizsgálására, a bizottság élén Vlagyimir Putyin kormányfő áll. A helyszínre indult Szergej Sojgu, a rendkívüli helyzetek minisztere és Igor Levityin közlekedési miniszter.
A Varsóból Szmolenszkbe tartó Tu-154 fedélzetén a hírek szerint 132 ember tartózkodott. A helyszínen munkához láttak a mentőegységek.
A gép a szmolenszki repülőtér közelében, leszállás közben zuhant le. Anufrijev szerint a gép nem egészen egy kilométerrel a kifutópálya előtt beleakadt a fák koronájába, ezért zuhant le, és darabokra tört.
A Rosszija 24 tévéadó közlése szerint a szmolenszki Szevernij repülőteret kora reggel köd miatt lezárták, és a lengyel elnök gépét vezető pilótának javasolták, hogy Minszkben, vagy Moszkvában szálljon le. Ő azonban úgy döntött, hogy Szmolenszkben teszi le a gépet. A negyedik leszállási kísérlet során következett be a katasztrófa.
Kaczynski elnök Katinyba (Katin) készült, ahol a Szovjetunióban 1940-ben lemészárolt mintegy 20 ezer lengyel hadifogoly és civil emlékhelyét akarta felkeresni.
Portré Kaczynski 1949. június 18-án született Varsóban, ikertestvére, Jaroslaw szintén politikai pályára lépett. A testvérek még gyermekként lettek országosan ismertek, amikor egy népszerű filmben szerepeltek együtt. Kaczynski a jogi diploma megszerzése után, 1977-ben csatlakozott a földalatti ellenzékhez, s átköltözött a Balti-tenger melléki Gdanskba. A Munkásvédelmi Bizottság (KOR) tagja lett, kapcsolatba került az illegális szakszervezeti mozgalommal, munkajogi szakértőként nyújtott segítséget dolgozóknak, a rendszer üldözöttjeinek. Ott volt a gdanski hajógyárban az 1980. augusztusi nagy sztrájk idején, ő fogalmazta meg a független Szolidaritás szakszervezet megalakulását eredményező augusztusi megállapodások jelentős részét. 1981. december 13-án, a hadiállapot bevezetésekor őt is internálták, szabadulása után azonnal földalatti tevékenységbe kezdett. A nyolcvanas évek végén részt vett a kerekasztal-tárgyalásokon, az első, még nem teljesen szabadon választott parlamentben szenátor, majd 1993-ig a szejm képviselője volt, a Szolidaritás alelnöke és a magyar Számvevőszéknek megfelelő Legfelsőbb Ellenőrzési Kamara elnöke. A baloldali földcsuszamlás szerű győzelme után visszavonult a politikától és tudományos tevékenységet folytatott. Az 1997-es jobboldali választási győzelem után igazságügyi miniszter lett, de hamarosan lemondott, mert nem értett egyet Jerzy Buzek kormányának célkitűzéseivel. Fivérével megalapította a Jog és Igazságosság (PiS) nevű pártot, amely a jobboldal súlyos vereségét hozó 2001-es választásokon bejutott a parlamentbe. 2002 novemberében nagy többséggel Varsó főpolgármesterének választották meg, s ő sikeresnek bizonyult pozíciójában. Legnagyobb teljesítményének az impozáns Varsói Felkelés Múzeumának a megteremtését és a korrupció melegágyának számító "varsói maffia" szétverését tekintik, ugyanakkor betiltotta a melegtüntetéseket és a halálbüntetés visszaállítása mellett érvelt. Kaczynski gondolkodásában meghatározó szerepe volt a Szolidaritás tradíciójának, Lengyelország és Varsó második világháborús kataklizmájának és a két nagy szomszéddal, Németországgal és Oroszországgal szemben táplált gyanakvásnak és bizalmatlanságnak. 2005. október 23-án a szavazatok 54 százalékával megnyerte az elnökválasztást, hivatalát december 23-án foglalta el. Mivel a parlamenti választásokat az ikertestvére által vezetett PiS nyerte meg, s a miniszterelnök Jaroslaw Kaczynski lett, sokan "az ikrek köztársaságáról" beszéltek. Választási programjukban egy olyan új Lengyelország megteremtését szorgalmazták, amelyben "rend van", továbbá a közerkölcs javítását, a büntetőjog szigorítását, az állam megújítását ígérték, kemény harcot a korrupció ellen, külpolitikában pedig kemény álláspontot az EU-alkotmány ügyében. Kaczynski az utolsók között írta alá a lisszaboni szerződés ratifikálási okmányát. A régi "összefonódások" felszámolása azonban boszorkányüldözéshez vezetett, az egyre vitatottabb törvények meghozatala, a kormány működése nyomán egyre több lengyel érezte fenyegetve a demokráciát és a jogállamiságot. A koalíciós válságok miatt pedig 2007-ben előre hozott választásokat kellett rendezni, amelyet a jobbliberális Donald Tusk vezette Polgári Platform (PO) párt nyerte, így az államfőnek a következő években vele kellett együtt dolgoznia. Lech Kaczynski nős volt, egy lánya és két unokája született. |
A héten Vlagyimir Putyin orosz és Donald Tusk lengyel kormányfő részvételével tartottak ugyanott megemlékezést, amelyre azonban az oroszellenes érzelmeiről ismert Kacvzynskit nem hívták meg. A lengyel elnök maga kérte, hogy a helyszínen emlékezhessen az áldozatokra, s az orosz fél ehhez hozzájárult.
Meghalt Lech Kaczynski lengyel államfő
Erős zloty - intervención gondolkodik Lengyelország
Kelet-Európa törékeny, de nő a befektetők étvágya
MTI