Mi a fene történik Németországban? Ez állhat az AfD-áttörés hátterében

Nézzük először a tényeket: története legnagyobb sikerét érte el az Alternatíva Németországért (AfD) a keleti Szász-Anhalt tartományban – ez az a párt, amelyet elemzők többsége szélsőjobboldaliként emleget, és amelyet a német hírszerzés is szélsőjobboldalinak sorolt be.

Toronymagas AfD-győzelem, óriási CDU-bukta 

Hétfő reggeli adatok szerint az AfD a voksok 43,8 százalékát szerezte meg, ami 23 (!) százalékpontos növekedés a legutolsó, 2021-es tartományi választáshoz képest. Mindez toronymagas győzelmet jelent: 10 szász-anhalti választópolgárból minimum 4 szavazott az AfD-re.    

A tartományt eddig egy koalíció vezetőjeként kormányzó Kereszténydemokrata Unió (CDU) óriásit bukott: csaknem 20 (!) százalékpontot veszítve mindössze 17,2 százalékot ért el. A többieknél nem történt drámai változás: a szociáldemokraták 9,3 (+ 0,9), a Zöldek 8,9 (+ 3), a Baloldal 8,6 (- 2,4) százalékon végeztek, és bekerült a parlamentbe az elitellenes, radikális baloldali BSW (Bündnis Sahra Wagenknecht) is 5,3 százalékos eredménnyel.

Az egyelőre kétséges, hogy képes lesz-e az AfD története során először kormányt alakítani és átvenni egy tartomány irányítását. Az abszolút többséghez ugyanis 42 képviselői helyet kellett volna szereznie, de „csak” 39-et szerzett.

A német sajtóban mindenesetre már elindultak a találgatások, hogy megpróbál majd kisebbségi kormányt alakítani, és arra számít, hogy az egyes ügyek mentén más pártok egy-egy képviselője is támogatja majd a törvényjavaslataikat. Külső támogatóként jelenleg maximum a BSW jöhet szóba, a többi párt mindenféle együttműködést elutasít a szélsőjobbal.    

Az emberek dühe repíti az AfD-t               

Mi a fene történik tehát a gazdag történelmi és kulturális örökségéről is ismert keleti tartományban? Hirtelen náci lett a szavazók csaknem fele, és feléledt a szimpátia a Harmadik Birodalom iránt? Erről szerencsére szó sincs. Először is szögezzük le: Németországban náci vagy a nácizmussal bármilyen közösséget vállaló párt nem létezhet, ennek betartását a német hatóságok véresen komolyan veszik  – az, hogy az AfD törvényesen létezhet, már garantálja bizonyos demokratikus határok betartását. 

Ha ránézünk az eredményekre, láthatjuk azt is, hogy jelentős változás csak az AfD és a CDU támogatottságában történt: előbbi utóbbitól vett el tömegével szavazókat.

Nyilván nem arról van szó, hogy az eddigi CDU-szimpatizánsok hirtelen szélsőjobbosok lettek, hanem arról, hogy akik eddig a CDU-ban látták a jobboldali értékeik képviseletét, azok az elmúlt években csalódtak a pártban, és most már az AfD-ben vélik felfedezni ezen értékeket.

A párt a legtöbb szavazót (mintegy 83 ezret) tehát a CDU-tól csábította el, de még ennél is jóval több (170 ezer) korábban nem szavazót állított maga mellé elemzések szerint. 

Az AfD – úgy tűnik – sikeresen adja el magát a nép pártjaként, amely szembefordul „az országot eláruló” politikai elittel, és az emberek „valódi érdekeit” képviseli. A szász-anhalti AfD honlapján például az áll, hogy a „józan ész” és „az egyértelmű értékek” oldalán vannak, „közel az emberekhez”. Kiállnak a biztonság, a szabadság és a haza mellett, és olyan Szász-Anhaltot szeretnének, amely „megőrzi az identitását” – ez akár CDU-programnak is elmenne.      

A baloldali Spiegel már a választás előtt arról írt, hogy az AfD szász-anhalti miniszterelnökjelöltje, Ulrich Siegmund tudja, hogyan kell bizalmat felépíteni, és ezzel olyan csoportokat is megnyer magának, amelyek eddig CDU-pártiak voltak. A középosztály nyelvét beszéli, amelynek egy része már nem fél attól, hogy kapcsolatba kerül a szélsőjobbal.

A Spiegel ugyanakkor egyben Németország legveszélyesebb emberének nevezte Siegmundot, aki mögött szerinte egy szélsőjobboldali hálózat áll, és ha az AfD valóban kormányra kerülne, az „történelmi fordulópont” lenne Németországban.

Hogy valóban az lesz vagy lenne-e, majd kiderül. Az viszont, hogy idáig fajult a helyzet, elsősorban a nagy, évtizedekig vezető pozícióban lévő pártok (közülük is leginkább a CDU és a szociáldemokraták) számlájára írható.

Ők nem hallották meg eléggé az emberek szavát, és nem tudtak megnyugtató választ adni az őket joggal nyugtalanító, negatív változásokra – a tömeges bevándorlás okozta problémáktól kezdve a megélhetési nehézségekig.

Az AfD a saját szempontjából ügyesen kínált alternatívát, „az emberek dühe” pedig most egészen a kormányzati pozícióig repítheti.        

Mit jelentene egy AfD-kormány?  

Konkrétan milyen változást hozna az AfD Szász-Anhaltban? A Deutsche Welle szerint radikálisan szigorítanák a bevándorláspolitikát (180 fokos fordulat, a visszatelepítések azonnali elindítása), közelednének Oroszországhoz (ez inkább szimbolikus lépés lenne, mivel a külpolitika nem tartományi hatáskör), a közbiztonság növelése érdekében „civil őrjáratokat” szerveznének, és radikálisan megváltoztatnák a társadalompolitikát, előtérbe helyezve például a német történelmet és identitást.

Bár az AfD Kelet-Németországban igazán népszerű, már országosan is a legerősebb párt. Fel van adva tehát a lecke a hagyományos pártoknak, hogy szembenézzenek a valódi politikai-társadalmi-gazdasági okokkal, és azokat végre érdemben kezelve fogják ki a szelet az AfD egyre dagadó vitorlájából – amíg még lehet.