Kormányra kerül-e a német hírszerzés által szélsőjobboldalinak besorolt Alternatíva Németországért (AfD) egy keletnémet tartományban, története során először? Ez a legnagyobb kérdése a Szász-Anhaltban szeptember 6-án esedékes választásoknak.
Tízből négyen már AfD-sek
Az már borítékolható, hogy a bevándorlásellenes párt simán megnyeri majd a voksolást: a Frankfurter Rundscahu által idézett legfrissebb, reprezentatív közvélemény-kutatások szerint a voksok 42-43 (!) százalékát szerezheti meg. Azaz 10 szász-anhalti választópolgárból minimum 4 gondolja úgy, hogy ez a párt áll értékvilágban a legközelebb hozzá, és/vagy alkalmas leginkább a gazdag történelmi és kulturális örökségéről is ismert tartomány vezetésére.
Fotó: Facebok/AfD Sachsen-Anhalt
A második helyen, utcahosszal lemaradva a Kereszténydemokrata Unió (CDU) áll, 22-23 százalékkal. A tartomány CDU-s miniszterelnöke, Sven Schulze elismerte, hogy a felmérésekben nem állnak jól, de szerinte az emberek még mindig őt szeretnék a tartomány élén látni.
A kis pártok bejutásán múlhat az AfD-kormány
A szociáldemokratáknak (SPD) – akik jelenleg a CDU-val együtt kormányozzák Németországot – még amiatt is aggódniuk kell, hogy elérik-e az 5 százalékos bejutási küszöböt, azaz bekerülnek-e a tartományi parlamentbe: jelenleg a megkérdezett helyiek mindössze 6-7 százaléka támogatja őket.
Érdekesség, hogy Szász-Anhaltban még a radikális baloldali Linke is jóval népszerűbb az SPD-nél: a választók 13 százaléka tervez rájuk szavazni a közvélemény-kutatások szerint.
Az SPD-hez hasonlóan a bejutás határán billegnek a Zöldek és a radikális baloldali BSW (4-5 százalék), az egykor szebb napot látott liberálisok (FDP) pedig egyelőre alulról súrolják a bejutási küszöböt (2-4 százalék).
Az, hogy hány párt jut be végül a parlamentbe, a kormányzás szempontjából is központi kérdés: minél többnek sikerül, annál kisebb az esélye annak, hogy az AfD kormányt tud alakítani (koalícióra lépni egyetlen párt sem hajlandó vele).
Ezek a pártok tehát most azért (is) kérik a szavazók támogatását, hogy így akadályozzák meg az AfD abszolút többségét.
Történelmi fordulópont közeleg?
A párt esetleges hatalomra kerülésének kérdésével kiemelten foglalkozik a német sajtó. Az egyik legbefolyásosabb hetilap, a Der Spiegel például nemrég az egész címlapot ennek a sztorinak szentelte, és Németország legveszélyesebb emberének nevezte az AfD szász-anhalti miniszterelnökjelöltjét, Ulrich Siegmundot.
A baloldali lap szerint Siegmund mögött szélsőjobboldali hálózat és személyek állnak, és ha az AfD valóban kormányra kerülne, az „történelmi fordulópont” lenne: „a szövetségi köztársaság történetében először lenne szélsőjobboldali miniszterelnöke egy tartománynak”.
A Spiegel kiemeli, hogy az AfD-s politikus a „pánikkeltő pandémia” videóival rövid idő alatt az egyik legnagyobb eléréssel rendelkező politikus lett a TikTokon. A követőivel viccelődik, az ellenfeleivel vitatkozik, amit tízezezrek követnek az interneten.
Tudja, hogyan kell bizalmat felépíteni, és ezzel olyan csoportokat is megnyer magának, amelyek eddig CDU-pártiak voltak. A középosztály nyelvét beszéli, amelynek egy része már nem fél attól, hogy kapcsolatba kerül a szélsőjobbal.
Remigrációt szeretnének
A lap szerint az AfD Szász-Anhaltban az egyik legradikálisabb programjával kampányol: Siegmund a remigrációt (a migránsok tömeges visszatelepítését hazájukba) magától értetődőnek és szükségszerűnek nevezte, és rájuk nézve azt mondja, hogy „el kell választani az ocsút a búzától”.
A szász-anhalti AfD honlapján az áll, hogy a „józan ész” és „az egyértelmű értékek” oldalán vannak, „közel az emberekhez”. Kiállnak a biztonság, a szabadság és a haza mellett, és olyan Szász-Anhaltot szeretnének, amely „megőrzi az identitását”.
Az egyik német hírszerzés, az Alkotmányvédelmi Hivatal 2025 májusában nyilvánította szélsőségesnek az AfD-t országosan, amely ugyanakkor vitatja ezt, és demokratikus pártnak tartja magát.
Különösen keleten erős, de már országosan is vezeti a közvélemény-kutatásokat, 5-7 százalékponttal megelőzve a kormányzó CDU-t.
Az AfD egyik társelnökét, Alice Weidelt 2025 elején hivatalos látogatáson fogadta Orbán Viktor akkori kormányfő Budapesten. A vizittel az alábbi cikkben is foglalkoztunk (a tudósítás pedig laptársunk, az Mfor oldalán érhető el).
Amit végül visszautasított, a köztársasági elnök pedig Baka Zoltán lett. 
