Száz évvel ezelőtt is léteztek már menetrend szerinti járatok, sokkal egyszerűbb gépeken, mindentudó digitális technika nélkül. A mai szemnek meglepő, hogy az ötven évvel ezelőtt készült archív fotókon még biztonsági öv nélkül ülnek az utasok, miközben válogatnak a svédasztalos zsúrkocsi gazdag étel- és italválasztékából. Akkor a légiközlekedést jellemzően csak a felső tízezer tagjai vették igénybe. Ma viszont tömegközlekedésről beszélünk.

De mit ettek – és esznek ma – a pilóták? A légitársaságok jellemzően megkövetelik tőlük, hogy mást válasszanak a menüből, hogy elkerüljék az esetleges ételmérgezést. Ez a szabály biztosítja, hogy ha az egyik pilóta megbetegszik, a másik biztonságosan vihesse tovább a gépet. Jellemzően a hosszú távú járatokon előírás ez.

Azt tudjuk, hogy ma már egyes nagyobb légitársaságok lehetővé teszik, hogy választhassanak az utasok – persze nem fapados járatok esetén – a vegán, gluténmentes, sőt, kóser vagy keto diéta által összeállított fogásokból. Számos légitársaság még azt is lehetővé teszi, hogy előre kiválasszuk a főételt, különösen, ha első osztályon repülünk – írja az amerikai Travel and Leisure cjmű lap szerzője.

A pilótáknak azonban nincs akkora szabadságuk a menü kiválasztásában, mint nekünk, főleg a hosszú távú járatokon. Például, ha egyikük tésztát rendelt, a másiknak mondjuk csirkés ételt kell ennie, akkor is, ha ugyanabban a földi catering nagyüzemben készültek azok.

De miért is van a repülőgépeknek kettő – vagy több – pilótájuk? Az amerikai Szövetségi Légügyi Hivatal (FAA) előírja a légitársaságok számára, hogy a kereskedelmi repülőgépeken mindig legalább két pilóta tartózkodjon. A nyolc óránál hosszabb repüléseknél gyakran szükség van egy harmadik vagy akár egy negyedik kollégára is. Szigorú szabályok korlátozzák a meghatározott időtartamokon belül repült órák számát. Ezek talán még keményebbek, mint a kamionsofőrök vagy a buszvezetők esetében, ami érthető. Az egyértelmű, hogy ha valami történne menetközben a repülőgépet vezető pilótával, egy hasonlóan képzett szakembernek azonnal közbe kell lépnie.

A legmagasabb szintű higiénia sem tudja száz százalékosan kiküszöbölni a szalmonella, az E.coli, és más vírusok, baktériumok jelenlétét. Az ételmérgezés tünetei jobb esetben kellemetlenek, legrosszabb esetben pedig halálosak lehetnek.

Érthető tehát, hogy a legtöbb nagy légitársaság szabályai előírják, a pilóták nem fogyaszthatják ugyanazokat az ételeket, mint a másodpilóta kollégáik, de nemcsak a repülés alatt, de előtte sem.

A repülés, bár a statisztikák szerint a legbiztonságosabb közlekedési mód, ha valami baj történik, annak kimenetele végzetes lehet. Az utóbbi időkben – a legfejlettebb technikai háttér mellett is – számos szerencsétlen esemény történt, a vészkijáratokat kinyitni próbáló utasoktól kezdve a műszaki hibákig, a kigyulladt gépekig. Ehhez képest az ételmérgezés kevésbé gyakorinak tűnik.

Ennek ellenére előfordul. 1982-ben egy Lisszabonból Bostonba tartó járaton a személyzet tagjainak többsége gyomorfájdalmakat és görcsöket észlelt, miután a repülés során ugyanazt a desszertet fogyasztotta el. Szerencsére épségben földet értek. Míg a személyzet néhány tagját mentőautóval szállították kórházba a bostoni leszállás után, az utasokat nem érte baj.

Az sem mindegy, a repülés előtt mit esznek

A személyzetnek ugyanis mást szolgáltak fel, és szerencsére a tízfős személyzetből ketten nem kértek tápiókapudingot – adta hírül akkor a Manchester Evening Herald. A légiutas kísérők rosszulléte – a személyes tragédia mellett – ugyancsak okozhat a fedélzeten pánikot. A társaság szóvivője akkor azt nyilatkozta, hogy a bűnös csak a puding lehetett, mert ez volt az egyetlen tétel az étlapon, amelynek krémes alapja volt, ami azonnali reakciót váltott ki. 

A gép személyzete közül általában a kapitány, a legidősebb pilóta választhat először a menüből. Míg sok pilóta átszállás idején csillapítja éhségét a földön, egyes légitársaságok repülés közben étkeztetik a személyzetet, különösen, ha hosszú távú járatról van szó. Az Emirates dubaji földi cateringjében például mind az utasok, mind a személyzet részére ugyanabban a konyhában főznek-sütnek. Ennek ellenére a gép személyzetének tagjai nem ugyanazt a menüt kapják, mint az utasok. Ők hajlamosabbak a szendvicseket vagy az elvitelre szánt ételeket választani, amelyeket könnyebb elfogyasztani munka vagy szünet közben.

A pilóták otthonról is hozhatnak saját elemózsiát, ami azért hasznos, mert nem minden légitársaság fizet a pilóták étkezéséért, különösen a rövidebb útvonalakon. Ahogy az egyik pilóta írta a Redditen, „nincs is jobb a házikosztnál a fedélzeten”.  Nem mintha ezzel elhárulna egy esetleges ételmérgezés veszélye.

Azt se feledjük el: a személyzet tagjai nem tudják egy pohár borral vagy whiskyvel leöblíteni az ebédjüket vagy vacsorájukat. Ez a kiváltság csak az utasoknak van fenntartva.