A végül elsöprő demokrata győzelmet hozó amerikai félidős választások előtt sok elemző egyre valószínűbbnek látta, hogy a Trump-kormányzat valamilyen drasztikus lépésre készülhet az iráni háború holtpontról történő kimozdítása érdekében.
A választások előtti vasárnap este pedig a Donald Trumppal korábban igencsak közeli viszonyban álló – de azóta az elnök kegyeiből kiesett, és a kormányzatot különösen az iráni háború kérdésében (is) bíráló – Tucker Carlson írta ki közösségi oldalára, hogy az elnök nukleáris csapást fontolgat Irán ellen.
„Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök nyomására a Trump-kormányzat napokra lehet egy Irán elleni nukleáris támadás megindításától. A célpont a Pickaxe-hegy [Csákány-hegy] lehet Közép-Iránban, ahol az izraeli hírszerzés szerint az iráni vezetés újraindította a nukleáris dúsítóprogramját. Egyetlen hagyományos fegyver az amerikai arzenálban sem képes 300 láb tömör gránitot áttörni és elpusztítani az alagutakat, ahol a dúsítás zajlik” – fogalmazott a konzervatív amerikai médiaszemélyiség, Trump egykori támogatója, majd így folytatta:
„Az egyetlen lehetőség egy nukleáris csapás.”
Carlson szerint Netanjahu erőteljesen lobbizik ezért, és „naponta felhívja” Trumpot, hogy rábeszélje. Az izraeli választások után ugyanis az izraeli kormányfőnek amerikai támogatásra is szüksége lehet, hogy valahogy össze tudjon kalapálni egy kormányképes koalíciót, különben elbúcsúzhat a miniszterelnöki széktől – szól Carlson érvelése.
„Szüksége van erre a háborúra”
– zárja bejegyzését.
De nem ő az egyetlen, aki felvetette ezt a lehetőséget. Ahogy a hónapok teltek, és egyre nyilvánvalóbb lett, hogy az Egyesült Államok nem igazán tudja megtörni Irán ellenállását, számos eszkalációs forgatókönyv merült fel a szárazföldi inváziótól Irán energiainfrastruktúrájának szétbombázásán át egészen a nukleáris csapásig.
Kétértelmű kommunikáció
Tény, maga Trump soha nem említette ezt valós lehetőségként, sőt többször is úgy nyilatkozott, hogy ez a lehetőség nincs az asztalon. „Soha nem mondanám ki, de a válasz igen” – reagált például augusztus végén arra a kérdésre, hogy kizárta-e a nukleáris csapás lehetőségét. Október 16-án egyértelműbben fogalmazott:
„Nem használnék atomot. Nincs rá szükségünk”
– mondta, és ekkor a taktikai (tehát korlátozott hatóerejű) nukleáris fegyvereket is kifejezetten kizárta a felhasználható eszközök közül.
Carlson posztjára reagálva a Fehér Ház egy tisztviselője így fogalmazott: „Trump elnöknek a lehetőségek széles tárháza áll rendelkezésére Iránnal kapcsolatban, és azt fogja tenni, ami a helyes az amerikai emberek biztonsága érdekében.” Majd hozzátette, hogy Carlsonnak semmilyen belső információja nincs az amerikai stratégiai vezetés működéséről. Szerinte az egykori tévés műsorvezetőt tévútra vitte a Trump iránt érzett féktelen sértettsége és gyűlölete.
Csakhogy az amerikai elnök számos alkalommal fogalmazott meg igencsak durva (szerencsére eddig nem valóra váltott) fenyegetéseket.
„Egy egész civilizáció fog meghalni ma este, hogy soha ne térjen vissza”
– írta például április 1-jén Truth Social oldalán, de szeptember elején, az ENSZ közgyűlésén is arról beszélt, hogy „megsemmisíthetné” Iránt.
Átlépheti ezt a vörös vonalat Trump? „Valószínű ez? Nem. Lehetséges lenne, hogy egy instabil, elkeseredett elnök, akinek egyedüli joga engedélyezni nukleáris fegyverek bevetését, megteszi ezt? Igen” – tette le a garast Darly G. Kimball, fegyverkorlátozási szakértő.
És hát lássuk azért be, Trump elnöksége nem éppen a kiszámíthatóságról, a korábban kimondott ígéretek betartásáról szólt eddig. Különösebben már senki sem lepődne meg azon, ha valami olyat tenne, amiről korábban egyértelműen, nyilvánosan állította, hogy nem fogja megtenni.
Egyszemélyes döntés
De elképzelhető ez a nukleáris fegyverek bevetése kapcsán is? Először is szögezzük le: igen, az Amerikai Egyesült Államok elnökeként Donald Trump elrendelhet nukleáris csapást, ha úgy látja jónak. Tehát nincs szükség sem kongresszusi jóváhagyásra, sem a hadsereg vezetőinek egyetértésére. Amennyiben az elnök jogszerűen, a megfelelő utakon, a megfelelő hitelesítéseket elvégezve kiadja a parancsot, azt – elméletben legalábbis – teljesíteni kell, az USA-ban hivatalosan senki sincsen, aki felülírhat vagy érvényteleníthet egy ilyen utasítást. (A nemzetközi jogot ugyanakkor súlyosan sértené, hiszen az ENSZ biztosan nem adná áldását egy ilyen lépésre – a szerk.)
Persze ettől még egy ilyen parancs egy hosszú láncolaton keresztül jut el azokig az emberekig, akik aztán kilövik a rakétát vagy ledobják a bombát, és nem ok nélküli azt feltételezni, hogy akadnának, akik nem lennének hajlandóak végrehajtani vagy továbbítani a parancsot. Az amerikai haderőnél a szabályzat része nemcsak az, hogy egy jogtalan parancsot vissza lehet utasítani, de az is, hogy egy jogtalan parancs végrehajtása maga is bűncselekmény, tehát minden katonának kötelessége mérlegelni, hogy feljebbvalói utasításai nem ütköznek-e törvénybe.
Fotó: Wikimedia
Csakhogy a szürke zóna ebben az esetben igencsak széles. Abban viszonylag biztosak lehetünk, hogy egy – mondjuk – Teherán elleni, potenciálisan több millió halálos áldozattal járó stratégiai nukleáris csapás egyértelműen jogszerűtlen lenne, és egy ilyet nem is hajtana végre az amerikai haderő. De mi van azzal, amiről Carlson beszélt, tehát egy taktikai nukleáris fegyver bevetéséről egy bizonyos – potenciálisan ugyebár tömegpusztító fegyverek készítéséhez is használható – célpont ellen? (Washington és Izrael szerint Irán atomfegyvert kíván kifejleszteni, Irán ezt tagadja – a szerk.) Ez már nem annyira egyértelmű, azt pedig nem várhatjuk el az amerikai haderő tisztjeitől, hogy mélyreható ismeretekkel rendelkezzenek a háborús és a nemzetközi jog részleteiről.
Mert vessük össze a másik opcióval: ha – a korábbi terveknek megfelelően – az amerikai haderő legpusztítóbb hagyományos fegyvereivel, például a korábban már Iránban bevetett MOP-okkal (Massive Ordnance Penetrator, a kifejezetten megerősített célpontokra kifejlesztett „bunkerrobbantó” bomba) vagy az Afganisztánban bevetett MOAB--okkal (Massive Ordnance Air Blast bomba, amelyet "minden bombák anyja néven is emlegetnek, és a legnagyobb robbanóerejű nem nukleáris fegyvere az amerikai haderőnek) támadnák a Csákány-hegy alatti létesítményt, az potenciálisan hasonló mennyiségű áldozattal, köztük civil áldozattal járna, legalábbis közvetlenül. A nagy különbség pusztán gyakorlati szempontból természetesen a radioaktív sugárzás és szennyezés, amely a modellek szerint az időjárási viszonyoktól függően bő 300 kilométeres távolságba is eljuthat a levegőbe kerülő törmelékkel és porral.
Vörös vonal
Elméleti szempontból viszont még nagyobb a különbség a hagyományos és a nukleáris fegyverek között. Egy nukleáris fegyver 1945 óta először történő bevetése – a súlyos emberáldozatokkal és felmérhetetlen környezeti károkkal járó pusztításon túl - olyan korlátokat döntene le, amelyeket hosszú évtizedeken át igyekeztek a legerősebbre építeni. Egy ilyen csapás például biztosan katonai célú atomprogramja mielőbbi eredményt hozó felgyorsítására ösztökélné Iránt, de a térség és a világ számos államát is arra indítaná, hogy saját nukleáris elrettentő erőt építsen ki, látva azt, hogy a nemzetközi jog és a világrend nem nyújt megbízható védelmet egy nukleáris csapás ellen.
„A lehetséges következmények láncolatai a világ számos ’forró pontja’ esetén olyan félelmetesek, hogy nehéz felfogni. Az Egyesült Államok minden más, az ilyen esetek megelőzésére szolgáló, közel egy évszázadig hatásosan működő puhább nyomásgyakorló eszköze semmivé válna. A nukleáris fegyverek elterjedése robbanásszerűen felgyorsulna. Az Egyesült Államok többé már csak katonai képességei és valószínűleg rövid távú gazdagsága miatt maradna szuperhatalom. Az erkölcsi felsőbbrendűség minden grammja elpárologna.
Az egész világ a pusztulás szélére kerülne”
– írta például Tyler Rogoway katonai szakértő.
De mit lépne például a nukleáris csapással az ukrán háború kitörése óta fenyegetőző Oroszország? Egy ilyen amerikai lépést felhatalmazásnak tekintenének arra, hogy – taktikai – nukleáris csapást mérjenek valamilyen ukrán célpontra? Egyáltalán nem lehet kizárni.
If a nuclear weapon were used on Pick Axe mountain in Iran by the US or Israel or an empty field in Ukraine by Russia etc, it doesn’t matter, it would open up Pandora’s box and would make the U.S. and the world dramatically less safe. This isn’t even a question of how big of a disaster the use, in any manner, of a nuclear weapon would be. It would represent the largest foreign policy error ever by the United States if we were involved. We can only hope this claim isn’t accurate in any way.
— Tyler Rogoway (@Aviation_Intel) November 2, 2026
Az Egyesült Államok megrendült, de még mindenképpen létező nemzetközi tekintélye egy csapásra foszlana szerte, és az amerikai kormányzatot az egész világ elítélné – talán Izraelt leszámítva.
És akkor arról még nem is beszéltünk, milyen katonai és terrorszervezetek által végrehajtott ellencsapásokra számíthatna az Egyesült Államok egy ilyen akció után Irán részéről.
Mit érne el egy atombomba?
A kockázatok tehát szinte beláthatatlanok. De mi a helyzet a mérleg másik serpenyőjével? Legalább abban biztos lehetne Trump, hogy egy ilyen csapás elpusztítja, ami a Csákány-hegy gyomrában van, bármi is legyen az? Nem feltétlenül.
Szakértők szerint a feladatra a legalkalmasabb nukleáris eszköz egy B61-11-es bomba lenne, amely megerősített robbanófejjel és rakétameghajtással van ellátva azért, hogy mélyebbre tudjon hatolni a talajban. A B61-11 a becslések szerint nagyjából 400 kilotonna TNT-nek megfelelő robbanóerőt fejt ki (ez a hirosimai bombáénak nagyjából 26-szorosa, de a hidegháborús idők több megatonnás monstrumaihoz képest jóval kisebb pusztításra képes).
Explainer on the entire B61 family of bombs: https://t.co/T1CE8WTjJW
— Tyler Rogoway (@Aviation_Intel) November 2, 2026
Ugyan valószínűleg a robbanás önmagában nem pusztítaná el a létesítmény legmélyebben fekvő, legjobban védett részeit, a bevezető járatok megsemmisülése, illetve a radioaktív szennyezés használhatatlanná tenné a Csákány-hegy komplexumát. De tesztek és tapasztalatok hiányában nehéz biztosat állítani, és a becsapódás pontos helye és szöge is nagyban befolyásolhatja az eredményt.
Hasonló eredményt hagyományos fegyverekkel még nehezebb lenne elérni, de ha pusztán az a cél, hogy a létesítményt használhatatlanná tegyék, akkor az Egyesült Államok (és Izrael) lebombázhatja a komplexum ki- és bejáratait, majd további folyamatos csapásokkal megakadályozhatja, hogy ezekhez hozzáférjenek az irániak.
Mindent összevetve: legfeljebb akkor merülhetne fel egyáltalán reális eshetőségként egy taktikai nukleáris csapás Irán ellen, ha az amerikai hírszerzés meg lenne arról győződve, hogy Irán valóban nagyon közel áll egy nukleáris fegyver megépítéséhez, valamint arról is, hogy ezt be is akarja vetni az Egyesült Államok (vagy esetleg Izrael) ellen. De még akkor sem feltétlenül ez lenne a legjobb megoldás.
Pusztítás vagy megállapodás?
Le lehet-e zárni akkor ezt a kérdést? Ez sajnos nem olyan egyértelmű.
„Őszintén nem tudom, hogy bárki tudja-e, mit tenne vagy nem tenne meg Trump, beleértve őt magát is”
– mondja Stephen I. Schwartz, atomtudós.
Mindenesetre keddi hírek szerint az elmúlt napok diplomáciai erőfeszítései ellenére az Irán és az Egyesült Államok közti megállapodás még mindig messze van, és valós eshetőségként kell kezelni az amerikai félidős választások utáni újabb eszkalációt.
Trump pénteken az iráni háború folytatásának ügyében a következőket mondta:
„Most döntést fogunk hozni arról, hogy tovább akarunk-e menni” olyan katonai csapásokkal, amelyek biztosítanák, hogy Irán nukleáris programja megszűnik létezni és „soha többé nem is történik meg”.
„Inkább nem pusztítanám el az ország maradékát ha lehetséges, de elképzelhető, hogy meg kell tennem. Elég hamar meg fogják tudni.”
Sajtóértesülések szerint az újabb katonai csapások mellett a gazdasági nyomás fokozása, de az Iránnak jelentős engedményeket biztosító egyezség megkötése is napirenden van, és Trump egyelőre nem döntött, hogy melyik irányba lépne tovább.
A Klasszis Podcast friss adásában Yaro Patrice külpolitikai szakértő arra hívta fel a figyelmet, hogy Iránnal nagyon nehéz lenne békét kötnie Trumpnak, hiszen továbbra sem áll háborúban a két ország hivatalosan. Márpedig valamit lépni kell. A szakértő nem tartja valószínűnek, hogy a perzsa állam ellen Trump a drasztikus katonai eszkalációt választaná, de hozzátette, elképzelhető, hogy az amerikai elnök a megalázó választási vereség után
„sebzett vadként”
fog viselkeni.
