Miközben a németek a Putyin-barát és euroszkeptikus Alternatíva Németországért (AfD) előretörését emésztgetik Észak-Rajna-Vesztfáliában, a párt alelnökét ezekben a napokban titokban fogadják a Fehér Házban. A Politicóval két, az ügyhöz közel álló forrás közölte, hogy Beatrix von Storch alelnök és Joachim Paul AfD-politikus – aki Ludwigshafen város polgármesteri posztjáért indul – az Egyesült Államok Nemzetbiztonsági Tanácsának, a Külügyminisztériumnak és J. D. Vance alelnök hivatalának tisztviselőivel találkozott.

Kiállnak az AfD mellett

Májusban a Trump-adminisztráció tisztviselői bírálták a német kormányzatot, miután az ország hírszerző ügynökségének 1100 oldalas jelentése megállapította, hogy az AfD egy rasszista és iszlámellenes párt, és azt bizonyítottan jobboldali szélsőséges szervezetnek nevezte.

A szakértők által összeállított jelentést évekig készítették. Az egyik fő megállapítása az volt, hogy az AfD veszélyt jelent Németország alkotmányára az idegengyűlölet, az iszlamofóbia és a nép etnikai és származási alapú felfogásának terjesztésével.

A Trump-adminisztráció ennek ellenére aktívan védte a szélsőséges pártot. Marco Rubio külügyminiszter az X-en közzétett bejegyzésében azt mondta: „Ami igazán szélsőséges, az nem a népszerű AfD – amely a második helyen végzett a legutóbbi választásokon –, hanem a politikai osztály („establishment”) halálos, nyitott határokat alkalmazó bevándorlási politikája, amelyet az AfD ellenez.”

Franciaország euroszkeptikus Nemzeti Gyűlés pártjának korábbi vezetőjét, Marine Le Pent öt évre eltiltották a választásoktól, de „csak” azért, mert bűnösnek találták az európai uniós  források sikkasztásában. A tiltás megosztotta Franciaországot, miközben Trump – nem meglepő módon – Le Pen mögé állt.

Az EU destabilizálása

Trump úgy gondolja, hogy az EU-t azért hozták létre, hogy „kicsesszen” az Egyesült Államokkal, ezért el akarja pusztítani. Ehhez az „oszd meg és uralkodj” stratégiát alkalmazza – a szélsőjobboldali vezetők és pártok iránti támogatása Európa-szerte ideológiai és stratégiai összetevőket is tartalmaz. És kétségtelen, hogy politikai barátai előretörnek Európa-szerte.

Több EU-tagállamban (összesen hétben) vannak már populista jobboldali pártok a kormányon belül. Az úgynevezett Hazafiak Európáért csoport, amely többek között a Fidesz, a francia Nemzeti Gyűlés és az Osztrák Szabadságpárt európai parlamenti képviselőit tömöríti, napjainkban az Európai Parlament harmadik legnagyobb csoportja. AHazafiak Európáért célja azonban nem a küzdelem az egységes Európáért, hanem sokak szerint az európai demokrácia aláásása.

Európa összes euroszkeptikus vezetője üdvözölte Trump belpolitikai programját, és Spanyolország poszt-francoista Vox pártja nemrégiben rendezvényt tartott Madridban a „Tegyük újra naggyá Európát” (MEGA) szlogennel. Az eseményen Európa szinte összes jelentős Putyin- és Trump-barát vezetője részt vett, köztük többek között Orbán Viktor miniszterelnök, Marine Le Pen, Matteo Salvini olasz miniszterelnök-helyettes és Geert Wilders holland politikus.

Ne legyen kétségünk afelől, hogy alakul egy szélsőjobboldali internacionálé, amelyet Trump keresztény nacionalizmusa és a liberális demokrácia iránti gyűlölete ihletett. A szélsőjobboldal Atlanti-óceán mindkét partján tapasztalható térnyerése az 1930-as évekre emlékeztet, amikor a populista jobboldal  nemcsak Európát tette tönkre, hanem az Egyesült Államokban is terjedőben volt.

Ezúttal azonban úgy tűnik, hogy az Egyesült Államokban ragadják meg a hatalmat a populista jobboldaliak. Európa többpártrendszere eddig jobban teljesít ennek távol tartásában, mint az Egyesült Államok kormányának fék- és ellensúlyrendszere.

Ráadásul Trump más demokráciákba való beavatkozása a „szólásszabadság” nevében több esetben az Egyesült Államok erőteljes érdekeit szolgálja: olyan technológiai vállalatokét, amelyek nem akarnak külföldi kormányok általi szabályozás alá kerülni.

A nemzetközi szélsőjobboldalt gyakran ellentmondásosnak tartják. Végül is minden szélsőjobboldali vezető nacionalista, ami definíció szerint kizárná a nemzetközi szövetséget.

Nincs populista Komintern

De a populista jobboldalnak is van transznacionális ideológiai infrastruktúrája. Persze, nincs populista Komintern, amely kötelező érvényű értelmezéseket adna ki a doktrínákról.

De az együttműködés valódi: például az Orbán-kormány által bőkezűen finanszírozott magyar intézetek most az amerikai Heritage Alapítvánnyal szövetkeznek.

Brazília esetében az 50 százalékos vám fenyegetésével nyomást gyakorolt a kormányra, hogy vessen véget Bolsonaro ellen a 2022-es elnökválasztás elvesztése utáni puccskísérlet miatt indított szövetségi büntetőeljárásnak, de ez a nyomásgyakorlás látványos kudarccal végződött. Trumppal ellentétben, akit soha nem vontak felelősségre a 2021. január 6-i, az amerikai Capitoliumnál történt felkelésben játszott szerepéért, Bolsonarót – akit gyakran a „trópusok Trumpjának” is neveznek – most 27 év börtönbüntetésre ítélték.

A brazil kormánynak írt levelében, amelyben bejelentette az adót, Trump azzal is vádolta a kormányt, hogy „alattomos támadásokat intéz az amerikaiak alapvető szólásszabadsághoz való joga ellen”, beleértve az „amerikai közösségi média platformok” cenzúráját is.

Ez rávilágít Trump gazdasági zaklatásának egy másik dimenziójára: adminisztrációjának kereszteshadjáratára a gyűlöletbeszéd tiltására és a digitális szféra szabályozására irányuló erőfeszítések ellen.

A trumpisták fegyverként használják a szólásszabadságot

Februárban J.D. Vance alelnök leszidta az európaiakat a „szólásszabadság” állítólagos tiszteletlensége miatt. Eközben az amerikai külügyminisztérium állítólag a neves brazil bírót, Alexandre de Moraes-t vette célba, aki egy ponton akadályozta Elon Musk X-ét Brazíliában, és vezető szerepet vállal abban, hogy Bolsonarót büntetőjogi felelősségre vonják tetteiért. Valóban, a nagy amerikai technológiai vállalatok egyértelműen elégedetlenek az Európai Unió és Brazília által az iparágukra kivetett kiterjedt szabályozásokkal.

A képmutatás nyilvánvaló: miközben az Egyesült Államok kormánya a platformok deregulációját szorgalmazza látszólag a szólásszabadság védelme érdekében, a külföldiek közösségi média fiókjaiban kukucskál a számára nem tetsző beszéd után (majd erre hivatkozva megtagadja a vízumot vagy a belépést). A demokrácia, mint közös nyugati érték védelméről szóló ájtatos beszéd kellemetlenül összeegyeztethetetlen más országok azon jogának szánalmas semmibevételével, hogy maguk határozzák meg hozzáállásukat a platformszabályozáshoz.

Míg a kisebb országok szélsőjobboldali vezetőit korlátozza a reálpolitika, Trump kedvére felhasználhatja Amerika erejét büntető és populista programjának előmozdítására. Mint más területeken, ahol az adminisztrációja egyértelműen illegális intézkedéseket hozott, a célpontok közül sokan inkább egyezségre, mint harcra törekszenek.

(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)