A Corvinus esete a jézusmáriailyenténylegninccsel

     Amikor az ember azt hiszi, hogy a dolgok már nem lesznek érdekesebbek....

     A Corvinus esete a Sátánnal című poszt kommentelői okosítottak ki arról, hogyan is működik a társadalmi kommunikáció tudományban a publikációk értékelése.

     Van egy lista a Corvinuson, ebben kategorizálják a tudományos folyóiratokat. A kiemelkedő világfolyóiratok közé helyezték a frissen és helyben alapított KOME nevű özsébista lapot, miközben a legalacsonyabb kategóriába tettek valóban világhírű újságokat. Tegye fel a kezét, aki nagyon meg van lepődve.

    Igen ám, de a KOME számai elérhetőek. Ahogy nézem őket, látom, hogy a világhírűnek nevezett szuperfolyóiratban rövid idő alatt háromszor is szerepel szerzőként egy bizonyos Jaime A. Teixera da Silva. Itt, itt és itt.

    Az, hogy itt kicsit elharapózott a grafománia, effektíve albán újságokba írogatnak, meg saját lapokat alapítanak a hülyeségnek, már régen nem ér meg egy posztot, de itt valami egészen másról van szó. Eszembe jutott, hogy én a Jaime A. Teixera da Silva nevét mostanában olvastam valahol. 

  Itt.   A jelentős tudós ember a társadalmi kommunikáció elmélet másik jelentős folyóiratából a Scientia Horticulturae-ból (nem vicc)  ki lett tiltva, mint valamiféle rosszcsont kommentelő, és utána egy másik kiadó is kitiltotta. Állítólag ilyen még nem volt.

  Mi  esélye van annak, hogy gründolnak egy kamufolyóiratot Pesten, felteszik a világhírű tudományos lapok közé, majd hagyják, hogy egy, a bolondériájával,  valóban világhírre szert tevő bácsi teles tele írja. A  KOME társfőszerkesztője az a Ph.D diák, aki a sátános dolgozatot írta, meg a kicsi barátja D.Márton, aki kiadta ellenem a fatwát a Corvinuson. Jézusom, de nem nagyon bonyolult ez az egész.

 Azt gondolom, hogy ontológiai és eszkatológiai szempontból is problematikus a durkheimi értelemben vett funkcionális anómia ilyetén jellegű metamorfizációja, a bibliai Γαμώ τα πεθαμένα σου -a reciprokális interakciók bergeri-luckmanni sémája, ami meghaladja azokat a paradigmatikus transzformatológiai alakzatokat, amelyek posztteoretikusan validálják az esszencialitás hordozóját, és így Kierkegaarddal együtt teszem fel a kérdést: 

ITT TÉNYLEG MINDENKI FLÚGOS?????