A Wargo Közgazdasági Elemző- és Piackutatóintézet 2008-ban közölt egy tanulmányt a magyar neveléstudomány helyzetéről. Igen, ők voltak azok, akik kimutatták, hogy a magyar közgazdaságtudomány nemzetközi jelenléte aránylag szerény (ez azért korábban volt, azóta a helyzet valamelyest javult).
A Wargo 425 (négyszázhuszonöt) magyar egyetemi illetve főiskolai neveléstudományi oktató/kutató tudományos munkásságát próbálta feltérképezni.
Pár érdekesebb megállapítás:
1. A 425 neveléstudománnyal foglalkozó felsőoktatásban dolgozó személyből 27-nek (lehet, hogy ez 21, nem tudták eldönteni) van valamiféle nyilvántartott, létező, látható folyóiratban szereplő publikációja az SSCI és AHCI adatbázisokban. A Google Scholar sokkal több cikket lát, ott a 83 százaléknak nem volt egyáltalán publikációja (egész életében), tíz százaléknak egy vagy kettő, és összesen 8 személynek tíznél több publikációja ( lásd még a 11.oldalt).
2. A Google Scholarban a 425 oktató 90 százalékánál nem találtak egyetlen idézetet sem, legfeljebb öt idézetet nyolc százalékuk kapott, ennél többet pedig 3 százalék.
Összeadva a számokat a 11.oldalon az jött ki nekem, hogy a magyar neveléstudomány összes kutatójának, azaz 425 embernek az együttes idézettsége is (jóval) alacsonyabb, mint egy jobb brit neveléstudományi tanszék egyetlen (1) vezető oktatójának idézettsége.
..........................................
Én ebből a világon semmiféle következtetést nem szeretnék levonni, lehet, hogy az elmúlt nyolc évben voltak pozitív változások, de mintha nem lenne olyan egyszerű az élet, mint azt hinni szeretnénk.
Az orosz elnök mást is örömmel lát. 
