Az Orbán-rezsim névadója ma elutasította Angela Merkel "morális imperializmusát" ( A morális imperializmus azt jelenti, hogy bizonyos országok, tipikusan a gyarmatosítók, megpróbálták erkölcsi előírásaikat rákényszeríteni más országok lakóira).
Magyarország egy olyan ország, ahol egy fasiszta gnóm, nevezzük nevén G.Fodor Gábort, több tízmillió forintnyi közpénzt költhet el teljesen elmebeteg gyűlöletkeltésre, ahol a köztévé híradója habzó szájjal uszít mindenki ellen, akinek nem fehér a bőre, ahol egy Stumpf András szintű rasszista félanalfabétát kineveznek az ország első számú újságírójának, ahol a fénykorában is rémisztően tehetségtelen, de mára teljesen leépült terrormaca magyarázza el, hogy az apámat és a nagyanyámat deportáló magyar hivatalnokok ott sem voltak.
Angela Merkel egy olyan Németországban akar élni, ahol ez nem fordulhat elő, és ebben azért a németek többségével osztozik. A német kancellár nem hajlandó azonosulni azzal a fasisztoid mocsokkal, ami elárasztotta Magyarországot, de azt hiszem jól tudja, hogy nagyon keveset tehet az Orbán-rezsim ellen, megvetése diszkrét kinyilvánításán kívül. Ha ez morális imperializmus, ám legyen.
A minap egy muszlim értelmiségivel beszélgettem arról, hogyan lehet Teheránban alkoholt vásárolni. Elmesélte, hogy mindenki ismer legalább egy örményt, aki tud orosz csempészvodkát szerezni, a marihuána azért komplikáltabb, de a legnehezebb feladat a disznóhús beszerzése.
Az iráni nép többsége valószínűleg támogatja a bigott vallási diktatúrát, de egy nem jelentéktelen kisebbség, főleg a városi fiatalok, számára az ayatollahok leginkább csak idegesítő faszkalapokat jelentenek, akik tönkre akarják tenni az életüket.
A magyar nép többsége vélhetően támogatja az Orbán-rendszert, de végigpanaszkodja az életét, és egyetlen öröme, hogy valakik talán még nála is rosszabbul érzik magukat. Azonban létezik egy kisebbség, aki számára a fideszes ayatollahok jelentik az idegesítő faszkalapokat, akik tönkre akarják tenni az életüket.
Orbán a saját korrupt, abáltszalonnaszagú szotyolanacionalista életfelfogását erőlteti a saját országára, és fel sem fogja, hogy ez miféle morális imperializmust jelent. Az ország bűzlik az orbánizmustól. Minden falusi polgármester, minden fideszkinevezett iskolaigazgató, minden megyei kamarai alelnök orbánviktor akar lenni. A CÖF bűnözői, a Művészeti Akadémia kóklerei, a Nemzeti Közszolgálati elmebetegek irányítják az új orbánista középosztályt, alakítják az ízlését, szervezik a mindennapjaikat. A Heti Válasz bérgyilkosai naponta írják meg, hogy Európa egy emberként áll a Gazda mögött. Miközben Európából nézve alig értelmezhető az orbáni világ. Nem a határkerítés és a gyoda, hanem a totálisan habonyizált állampárti propagandagépezet, az állami szintre emelt tolvajlás, a szánalmasan homofób és rasszista fideszes pártértelmiség, a kereszténynek csúfolt újkádárizmus.
Angela Merkelnek nincs módjában a morális imperializmus gyakorlatát követni Magyarországgal szemben. Magyarország olyan lesz, amilyennek Orbán Viktor megálmodta, egy orbánarcú, orbánszagú, orbánmorálú ország, amelyet el kell viselni, ki kell bírni, túl kell élni, de talán mindenkinek lesz egy örménye, aki majd szerez neki valamiféle lelki vodkát, lelki füvet és lelki disznóhúst.
Ismét egy lépéssel közelebb került Bulgária és Románia ahhoz, hogy teljes jogú schengeni tag legyen. 
