Alap. Feltétel nélkül.

         Nem arról lesz szó.  Az ugyanis nincs, és nem is nagyon lesz.  Írok inkább olyan feltétel nélküli alapokról, amelyek vannak. Ezek persze morálisan, közgazdaságtudományi és társadalomelméleti szempontból cseppet sem kifogásolható feltétel nélküli alapok, ezek szinte járnak azoknak, akiket megalapoznak. Nem járhat mindenkinek alap, és különösen nem járhat feltétel nélkül. 

         Itt van X.Y.  Nyolcéves. Anyja munkanélküli. Apjáról nem tudunk. Nem, nem cigány, csak nyolcéves, az anyja munkanélküli, az apjáról nem tudunk. OK? Most képzeld, van ilyen. Neki nem tudunk feltétel nélküli alapokat biztosítani. Ez valószínűleg tényleg így van, de azért próbáljuk meg kibontani ennek a nem lehetségességnek minden szeletét.

         Ott van Z.W. Harminciksz éves. Anyja egy kormányközeli lap munkatársa. Apjáról rengeteg tudunk. Még az Antall-kormánynak is adott tanácsot, nem ingyen, de nagyon jókat. Z.W feltétel nélkül és alapból kap havonta annyit, mint amennyi X.Y-nak egy évben nem jár, sem alapból, sem feltétel nélkül. Z.W nem nagyon tehetséges, nem mondanám, hogy retardált, de azért talán mégis. Van valami intézet, ahol Sámsonfalvy Dicső Eugén korai konzervatív írásait kutatja. Körülbelül kétszer annyit keres, mint egy egyetemi professzor, bár ebben benne van havi három független, közszolgálati poszt arról, hogy Orbán Viktornak nagyon jó a segge. 

          Emitt van A.B.  Ő aztán nem Z.W. Ő  Baudrillard-t olvas a metrón (azon egyetlen alkalommal, amikor gépjárműve sajnálatos lerobbanása miatt igénybe vette ezt a közlekedési eszközt, el is mesélte többeknek, hogy milyen érdekes a nép). Két jelzőjét is felkapta az értelmiségi közbeszéd az orbánista prefasizmusról.  Neki tulajdonképpen nem is feltétel nélkül járt az alap, amikor még sokkal szimpatikusabb, európaibb, progresszívebb alapok jártak. Nem feltétel nélkül, hiszen ő egy nagyon fontos kutatást végzett, vagy végeztetett, vagy valami ilyesmi, a szolidaritás éthoszáról. Kurvaszép kutatás volt. Nem volt olcsó, de kurvaszép volt. Nyilván egészen más egy ilyen kifinomult haladó gondolkodású ember alapja, különösen akkor,  ha frissen van dukkózva az az alap. 

           Amott van C.D, a mérsékelt, kritikus jobboldali fiatalember, aki mintegy mandinerből megmagyarázza az esztétáknak meg az eszmetörténészeknek, hogy mekkora mesügék (nem úgy értem, ő nem olyan, azért is szeretjük, most ez itt nem vicc, tényleg nem olyan), hogy mindenféle X.Y-oknak adnának itten alapot. Ő meg barátai soha nem kaptak feltétel nélkül alapokat olyan potentátoktól, akik Orbán Viktorral együtt élvezik a nívós magyar bajnoki labdarúgó mérkőzéseket, ha mégis, az más alap, azt le lehet osztani nyolccal, és utána még ki is lehet belőle vonni egy nagyobb számot. És akkor már alig marad valami. X.Y-t persze még ki lehetne taníttatni belőle. Azért még sem lehet mindent, nyolcéves és már reggelizne,  az ilyenekből lesznek a cheguevarák. 

         Kissé távolabb E.F.  a konzervatív festő, aki ugyan köröket sem tud rajzolni, de ha négyzeteket rajzol, akkor azok felfogható posztmodern székelykapuként, G.H. a meghatározatlan (mondjuk úgy, változó) pártállású rockzenész, akit elnyomtak a Kádár-rendszerben, hetente kétszer a televízióban nyomták el, négyszer a rádióban, I.J. a hetedosztályú futballista sőt futballcsapat, aki feltétel nélküli alapstadiont és hozzá színben és ízben passzoló thai alapmasszőrlányokat kapott adókedvezményekből és minisztériumi támogatásokból, K.L. akit huszonöt éve láttak utoljára, de mondjuk akkor Orbán Viktorral, ő alkoholista, és ötszázezer feltétel nélküli forintból tengődik, elég bonyolult rövidítésű alapítvány élén. 

         Minden feltétel nélküli alap egyenlő, de azért vannak egyenlőbbek. Vannak, amelyeket nem elemzünk túl, amelyek esetében magasabb szempontok érvényesülnek, amelyek nem kezdik ki társadalmunk jól megérdemelt fundámentumát.  Meg hát ez csak tíz-húszmilliárdos mialap, az meg ezermilliárdos őalap lenne. És az tényleg sokkal több. Annyit nem tudunk kifizetni (sajnos valóban nem), ennyit viszont, ugye legalább meg lehet próbálni. És mindig sikerül. Valahogy mindig.

        X.Y rohadtul elkúrta, anyut, aput, nagypapit, lecsoffant kisvárost, ahol semmi sincs, nyolcéves és ennyire el bírta kúrni, és még ő akar vonalzót, meg radírt, sőt meg néha abból a jégkrémből is, ami mellett olyan gyorsan megy el az anyu a közértben.  Nem szabad elkapatni.