James H. Everett a baltimore-i Seward Institute professzora a Journal of International Policy legutóbbi számában elemezte a kelet-közép-európai demokráciák, köztünk hazánk helyzetét és néhány figyelemreméltó megjegyzést tett Orbán Viktor miniszterelnök lehetséges politikai kurzusával kapcsolatban.
Everett szerint Orbán elsősorban a magyar földgázimportra alapozná új stratégiáját. Mint ismeretes Magyarországnak nincsenek nyersanyag lelőhelyei, ezért a gázexport nem jöhet szóba kitörési lehetőségként. Az ország azonban korlátlanul importálhat földgázt, amelyeket három- ötezer méteres mélységbe juttathatnának le. Az ún. inverz gázkitermelés lényegében hasonló lenne a földgáz hagyományos kitermeléshez, csak a gáz haladási irányát változtatnák meg a különböző csőrendszereken belül.
Orbán felismerte, hogy Magyarország a jelenlegi helyzetben képtelen versenyezni Hongkonggal, Dél-Koreával vagy Tajvannal a számítógépek és számítógép-perifériák gyártásában, ezért nem a számítógépek összeszerelésére, hanem elsősorban azok szétszerelésére kell koncentrálnia. Mint egy titkosított tanulmányból kiderült egy a számítógép szétszerelésre szakosodott nagyvállalat akár évi ötvenmillió számítógépet is szét tudna szerelni, majd az alkatrészeket egy kohóban beolvasztanák és az inverz gázüzemek területén létrehozott földalatti raktárakban tárolnák.
Egy másodpercenként egybillió műveletre képes számítógép ma sokkal drágább, mint egy másodpercenként csak egymilliárd műveletre képes gép. A magyar technológia azonban szinte ugyanakkora sebességgel tudná a két gépet szétszerelni, majd beolvasztani.
A liberális demokráciák költségvetésük egyre nagyobb részét kénytelenek oktatásra fordítani. Everett szerint Orbán is felismerte, hogy az oktatásban rejlik a GDP növekedés kulcsa, ezért forradalmi módszerek bevezetésére készül, ami már több nyugati elemző figyelmét is felkeltette. A jóléti államok általában közvetve, többszörös áttételeken keresztül hasznosítják az oktatásba fektetett forrásokat. Orbán mindenféle közbeiktatott szereplő nélkül egyből az oktatásból venné ki a forrásokat. Everett szerint, ha az oktatásból csak feleannyi pénzt lehetne különböző desztillációs eljárásokkal kivonni, mint amennyit ma a nyugati társadalmak az oktatás irányába mozgatnak az államháztartásból, már fedezni lehetne az inverz gázkitermeléshez szükséges új csővezetékrendszerek költségét.
A nyugati államoknak két nehézséggel is szembe kell néznie: az egészségügy költségeinek és a nyugdíjasok arányának növekedésével. Everett szerint a Századvég nevű magyar think-tank kidolgozott egy forradalmi módszert arra, hogy egyszerre kezeljék mindkét problémát. Kifejezetten nyugdíjasok számára az eddigiektől jelentősen eltérő struktúrájú kórházakat és egészségügyi létesítményeket hoznának létre, amelyek gyakorlatilag megfordítanák a nyugati gyógyítás hagyományos technológiai rendszerét. Az eljárás érdekessége, hogy nagy mennyiségű ún. bioanyag keletkezik melléktermékként, amelynek szinte korlátlanak a felhasználási lehetőségei, például nyugdíjasok étkeztetésére is lehetne használni.
Everett szerint egy átmeneti időszakban esetleg szükségessé válhat egy ún. illiberális demokrácia bevezetése az országban. Ez azonban nem különbözne lényegesen a fejlett nyugati demokráciáktól. Gyakorlatilag pontosan ugyanarról a folyamatról lenne szó, amely Luxemburgtól Kanadáig működik. Sőt sokkal demokratikusabb lenne a választás, mint a nyugati államokban.
Itt is közvetlen választások lennének, az ország polgárai és a hatalom képviselői(je) vennének benne részt, csak a korábban véletlenül választott irányt helyettesítenék egy gyakorlatiasabb, a helyzet specifikumára élesebben reagáló iránnyal. A polgárok nem lesznek arra kényszerítve, hogy valaki mást válasszanak, aki helyettük gyakorolja a hatalmat, eleve a hatalom gyakorlói fogják kiválasztani azokat a polgárokat, akik részt vehetnek valamiben, ami nem egészen az állam irányítása, de azért mégis csak jobb, mint ha nem választották volna ki őket.
Everett cikkét azzal zárja, hogy a magyar kísérletre, amit politikatudományi műszóval "Putinism with a Vermin Face"-nek nevez, az egész világnak oda kellene figyelnie, mert a jövő útja nem a G-7 vagy a BRICS, hanem a SISRC ( Small Insignificant Slightly Ridiculous Countries) lehet.
A német kormány alaposan megvizsgálja a Nemzetközi Büntetőbíróság elfogatóparancsát, amelyet Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök és volt védelmi főnöke ellen adott, de nem tesz további lépéseket addig, amíg ők nemterveznek németországi látogatást. 
