Black

          1937. október elsején Amerika a rádiók előtt ült. A három nagy rádióhálózat és számos független adó, összesen 318 rádióállomás, sugározta Hugo Black-nek a Legfelső Bíróság pár hónapja kinevezett bírájának beszédét. 

           Black-et a konzervatív Willis van Devanter helyére jelölte Roosevelt. Az elnöknek nem volt túl sok szerencséje a Legfelső Bírósággal, több fontos kezdeményezését is alkotmányellenesnek minősítették. 1937 februárjában Roosevelt egy olyan igazságügyi reformtörvényt terjesztett elő, amelyik lehetőséget adott volna neki a kilenctagú bíróság tizenöt tagúvá bővítésére. Ez a terve is megbukott. Willis van Devanter távozása után azonban lehetősége lett egy szövetségesét jelölni a bíróságba. Black szenátor kinevezése jó ötletnek tűnt. 

           Alig egy nappal azután, hogy Black bíró elfoglalta helyét a bíróságon egy James Esdale nevű alabamai férfi jelentkezett be a New York-i McAlpin szállodába. Esdale útját egy oknyomozó újságíró,  bizonyos Ray Sprigle fizette. Esdale Black bíróval kapcsolatos iratokat adott át Sprigle-nek, aki ezután megírta élete cikkét, amiért megkapta a Pulitzer-díjat.

            "I did join the Ku Klux Klan. "  (részlet Hugo Black rádióbeszédéből)

            A bizonyítékok egyértelműek voltak. Hugo Black 1923-ban belépett a Ku Klux Klan-ba. Abban az évben 29 feketét lincseltek meg Amerikában. Erősebb idegzetűek számára itt egy kép egy 1919-es lincselésről. Igen, azok ott a hibátlanul öltözött úrihölgy előtt egy szénné égett ember, William Brown, maradványai.

            Sprigle azt is kinyomozta, hogy Black röviddel szenátorrá választása előtt beszédet tartott a birminghami KKK nagygyűlésén a "klorero"-n, ahol megesküdött arra, hogy minden törvényes eszközzel harcolni fog a fehér faji felsőbbrendűség megőrzéséért. Később szenátorként részt vett olyan "filibuster"-ekben (törvényes obstrukciókban), amelyekkel a déli demokraták megakadályozták a lincselés ellenes szövetségi törvények megszavazását. 

            Roosevelt elnököt komoly támadások érték a beismerés után. Számos lap Black lemondását követelte. A New York Times legendás kiadója Arthur Sulzberger felvetette, hogy törvényt kellene hozni a hatvan év alatti legfelső bírósági bírák felmentéséről (ez csak Black-et érintette volna).  

            Black bíró harmincnégy évig szolgált a Legfelső Bíróságon. Legendás bíróvá vált, aki a déli faji szegregáció felszámolásában is komoly szerepet játszott. A birminghami (Alabama) szövetségi bíróság épületét róla nevezték el.