A kifejezést Irving Janis, a Yale Egyetem pszichológusa vezette be a '70-es években. Meghatározása szerint "a csoportgondolkodás olyankor jelentkezik, amikor az emberek egy összetartó, befelé forduló csoport tagjaivá válnak. Ezek az egyének annyira törekszenek arra, hogy ne lógjanak ki a sorból, hogy az legyőzi bennük az alternatív lehetőségek reális értékelésének vágyát" (I. Janis: Victims of Groupthink: A Psychological Study of Foreign Policy Decisions and Fiascoes. Boston, Houghton Mifflin, 1972).
A tagok egyfajta "belső csoport" tagjaiként tekintenek magukra, és úgy érzik, hogy egy külső, a céljaikkal szemben álló csoport ellenében dolgoznak.