Áder János köztársasági elnök javasolja, hogy hetven másodperces csenddel emlékezzenek meg az Auschwitz-Birkenau haláltábor felszabadításának hatvankilencedik évfordulójáról.
Hetven másodperc alatt nagyon sok mindent lehet nem csinálni.
Lehet például nem fenyegetni zsidókat azzal, hogy beássák őket az orgoványi erdőbe. Lehet nem kussolni, amikor a kormánypárt tagja ezt mégis megteszi. Lehet nem idegenrendészeti eljárásnak nevezni a Kámenyec-Podolszkba deportálást. Lehet nem kitüntetni náci tévést, szélsőjobboldali zenekart, elmebeteg nyilasvédőt.
Hetven másodperc alatt többször is lehet nem hazudni Randolph L. Braham nyilatkozatáról. Lehet nem megalapítani a Magyar Gárdát. Lehet nem összeröhögni az antiszemitákkal. Lehet nem emelni szobrot Wass Albertnek, lehet nem adni színházat Csurka pincsijének.
Hetven másodperc alatt könnyedén lehet nem megmagyarázni a numerus clausust. Lehet nem férfias játéknak nevezni a keretlegények szadizmusát. Lehet nem meghívni holokauszt-tagadókat a köztelevízióba. Lehet nem keblünkre ölelni a háromezer éves zsidó mételyről deliráló álközgazdászt.
Hetven másodperc alatt lehet nem rosenbergezni sunyin, lehet nem álmodozni arról, hogy szőke, kékszemű német fiúk verik péppé a zsidók fejét. Lehet nem beépíteni Nyirő Bubut az irodalomtantervbe, lehet nem rákenni mindent a nácikra.
Hetven másodperc alatt lehet énekelni, rágógumit rágni, nyelves puszit adni és közben... nem szarembernek lenni. Azt is meg kellene egyszer próbálni.
Azt még nem tudni, hogy miért kellett végrehajtani a kényszerleszállást, csak az biztos, hogy nem támadás miatt. 
