Bár ma még csak 13-a lesz, a Vincent olvasóinak mégis kedveskedünk legnagyobbjaink szerelmi költészetével, hogy Valentin-napon már a líra teljes vértezetében köszönthessék szívük hölgyét vagy álmaik lovagját. Hiszen, mint dr. Losonczi Miklós, költő, művészettörténész, esztéta írja:
"Mindenki költő. Kivétel nélkül mindenki. A személytelenségben maradt nép a maga általános alanyiságában alkotta azon elképzelt , légi szárnyasát, melyet „Tűzmadárnak” nevezett el, és kizárólagosan a szívünkben repdes. .... Szorít a kérdés,- vajon Goethe, Shakespeare, Petőfi, Ady, Szabó Lőrinc nem suttogott, sikoltott el mindent a szerelemről ,-Vajda, Juhász Gyula és a világirodalom százezer költője? Maradt még föltárnivaló a hatalmas érzésből? Igen, igen, mert a szerelem kimeríthetetlen, ahány ember,- annyi öröm, annyi fájdalom, melyet teremt, mellyel sújt."
Következzék tehát, amit Goethe, Shakespeare, Petőfi, Ady, Szabó Lőrinc, Vajda és Juhász Gyula elmulasztott: suttogások és sikolyok rovatunk népszerű szerzőitől (természetesen a helyesírás béklyóitól ezúttal sem leláncoltatván):
Azt még nem tudni, hogy miért kellett végrehajtani a kényszerleszállást, csak az biztos, hogy nem támadás miatt. 
