Kis magyar péntek

       Simicska Lajos a FIDESZ gazdasági igazgatója volt, aki úgy építette ki Orbánék hátországát, hogy közben az adóhatóságot vezette. Vida Ildikó strómanként lett az utódja. Simicska és Schlecht Csaba (tegnaptól a Lánchíd Rádió főszerkesztője) állt a Kaya Ibrahim-Joszip Tot ügy mögött. Simicska Lajos állam volt az államban, úgy kezelte a közpénzeket, mintha a sajátja lett volna, és egy idő után a közpénzek valóban az övéi lettek. Nem írhatok le olyat, hogy Simicska Lajos közönséges gazember, egyrészt mert jogi képviselőnk megint az intenzívre kerül, másrészt mert ez az egész cseppet sem közönséges. Simicska Lajosnak arra is lehetősége volt, hogy kormánytagokat nevezzen ki, sokkal inkább miniszterelnök-helyettes volt a második Orbán-kormányban, mint a retardált Semjén Zsolt. 

        Tegnap Simicska médiavállalkozásainak vezetői átálltak Orbánhoz, ami miatt Simicska Lajos, minden valószínűség szerint tajtrészegen, ámokfutást rendezett a magyar médiában. Godzilla és Mechagodzilla összecsapott a város felett.

        Balogh Ákos Gergely a Mandiner főszerkesztője nem ugyanúgy pártállami újságíró, mint mondjuk a Gajdics Ottó, de azért hadd mosolyogjam le magam a székről, amikor elmagyarázza nekünk, hogy milyen szomorú ez az egész a magyar sajtóra nézvést. A magyarnemzetes, hírtévés izék nem újságírók, hanem propagandisták, akik egyáltalán nem tehetnek arról, hogy hirtelen eltávolodtak a nyalandó üleptől. Megbízásokat teljesítenek, akár a bérgyilkosok. Losonczi Kata és Megyeri Dávid a mi kis közös Taktaharkányunk "Sakál"-jai.  Nem érdekel ki lép a nyakukra. A mai napig közmédiának csúfolt állampárti bűnszövetkezetben bármikor kaphatnak állást. 

        Nem hiszek abban, hogy le lehet váltani az Orbán-rezsimet. A miniszterelnök egy kegyetlen despota, aki szinte bármire képes. És nagyjából sejti, hogy mi történne vele, ha elveszítené a hatalmát. Környezete pedig gátlástalan bűnözőkből áll. Tehetségtelen bohócokkal és marginalizálódott okostojásokkal állnak szemben. Az ország nem fog csődbe kerülni, a pangást pedig elviseli a társadalom. Maradnak. Orbánnak majd lesz egy új simicskája. 

         Nem, kedves Olvasó, nem lehet finomabban fogalmazni. Ez az egész az, aminek látszik.  Éppenséggel lehetne radikálisabb dolgokat leírni, de ezerötszáz kilométeres távolságból az ember ne legyen radikális. Nem az én bőrömre megy ez a játék, nem engem rúghatnak ki az állásomból, nem engem tehetnek tönkre, nem engem kergethetnek öngyilkosságba. 

         Vannak szigetek ebben az országban, ahol még lehet  létezni. Vannak reszlivilágok, maradékéletek, amelyek még élhetőek. Én is egy ilyen szigeten éltem, és talán még élhettem is volna egy ideig, ha jobban bírom a gyűrődést. A magyar világ nagyobbik része azonban már alkalmatlan a tisztességes emberi létre, a legtöbb embernek nincs kicsiny elefántcsonttornya, ahová elvonulhat. Szemétdombocskák maradnak csak az országból, kiskakasokkal és még kisebb kakasokkal, akik irigykedve figyelik egymást, és gyűlöletük tárgyai nem azok, akik szemétdombbá züllesztették Magyarországot, hanem azok, akiknek még szemétdomb sem jut, nemhogy gyémánt félkrajcár. 

         Ez egy méltatlan helyzet. Nem mondom, hogy elviselhetetlen, hiszen látom, hogyan viselik el milliók, hogyan veszítik el közben a méltóságuk utolsó morzsáit. Sok gonoszság kellett ahhoz, hogy ez a méltatlan helyzet kialakulhasson, és még több gonoszság kell majd ahhoz, hogy a méltatlanság fennmaradjon. Nem tartok attól, hogy hiány lesz gonoszságból. A zsarnokok is olyanok, mint mindenki más, ami nem öli meg őket, attól erősebbek lesznek. És Simicska Lajos nem fogja elpusztítani Orbán Viktort.