Lojalitás tekintetében csak szuperlatívuszokban

  "  Lojalitás tekintetében nem vettem részt a szavazáson. " "Csak szuperlatívuszokban tudok beszélni a miniszterelnök úrról."  (Illés Zoltán hivatásos elmebeteg, miközben arról delirál, hogy háromezer hétszáz milliárd forintért építenek egy atomerőművet, amelyet majd esetleg nem fognak beüzemelni.)

        Lojalitás tekintetében csak szuperlatívuszokban kell leélni az életet, amíg lehet. Amíg megérkezik a pénz a számlára Navracsicstól, amíg még hívnak az Echo TV-től, amíg lesz kis igazságkutató intézet, amíg mi is benne lehetünk a Tonga-szigeteki delegációban, amíg felügyelhetjük a bizottságot, amíg kirúghatók a szakmai riválisaink, amíg mi lehetünk a fő- de legalább mellék, amíg soha nem kell elszámolni egyetlen mondatunkkal sem, amíg támogathatjuk, ha nem is olcsón, de kiválóan a faszagányos rezsicsökkentést, amíg a fekete fehér, a gyilkos ártatlan, az ostoba bölcs. 

       Lojalitás tekintetében csak szuperlatívuszokban működtethető ez az ország. Jobban élünk, mint mínusz három éve. Devecseri nagy gólt fejelt az ötösről. Pozsgay Imre 1957-ben csak azért akarta felakasztatni Nagy Imrét, mert az nem támogatta a paksi bővítést. A gravitáció kikapcsolható. Minden kikapcsolható. Te is kikapcsolható vagy, ha lojalitás tekintetében nem szuperlatívuszokban.

        Lojalitás tekintetében csak szuperlatívuszokban nem kell egyeztetni az alanyt az állítmánnyal. Egyáltalán nincs szükség alanyra és állítmányra, csak lojalitásra és szuperlatívuszra. Már tekintetében. Persze vonatkozásában is. Őrültség, de nincs benne rendszer, ez a rendszer lényege. Vannak biankó mondatok, amelyekbe a Vezér írhatja be majd az alanyt és az állítmányt. Neked csak ki kell mondanod reggel a kiegyensúlyozott közmédiában. Bátran ki kell mondanod, hogy a Vezérnek igaza lesz, ha azt mondja, hogy. Azt még nem tudjuk, hogy mi lesz, de már tegnap is úgy lehetett volna. Voltaképpen. 

        Lojalitás tekintetében csak szuperlatívuszokban majd csak lesz valahogy. A Vezér nem meztelen, csak nudista. A Nagy Tervbe nem lehet beavatni mindenkit. Mert van Nagy Terv. Kell lennie egy Nagy Tervnek. Amikor ránk nézett a Vezér, mert egyszer ránk nézett, az avatáson, a folyosón, kint a töltésen, a fasznak kellett kimenni abban a hidegben, vizes lett a cipőnk, pedig Bécsben vettük, de első a lojalitás és a szuperlatívusz, szóval amikor ránk nézett és csippentett a szemével, mint János király, akkor abban a tekintetben, a tekintetében, a lojalitás tekintetében benne volt a Nagy Terv, és akkor egy pillanatra egyszerre dobbant a szívünk, és akkor már tudtuk, hogy meglesz a gyereknek az a kis helyettes kormányhivatalnokság. Kár, hogy már nem utalnak ki Trabantot, mert az is meglett volna. 

         Lojalitás tekintetében csak szuperlatívuszokban próbál az ember, ugye. Kicsi csavarként egy nagyszerű gépezetben, ugye. Ahonnan soha nem hull ki az a kicsi csavar, ugye. Egy ilyen lojális csavar az marad, ugye. Talán nem Tonga-szigetek, de legalább Fülöp, ugye.

     Mert mi soha senkihez nem voltunk annyira szuperlatívusz, mint hozzá. Kivéve talán Őt, meg Őt, meg talán Őt, de az már rég volt. Most csak Ő van. És mi segítünk neki kitalálni, hogy mit gondol jól. Mindig azt gondolja jól, amit ő jól gondol. Egyszerűségében is szép a szuperlatívusz. 

           A tükörbe most nem nézünk, mert valami belement a tükörbe, hibásan mutat bizonyos dolgokat a tükör, mondjuk ki nyíltan, pontatlan a tükör. A kurva életbe, nem lojális a tükör. Hogy lehet az, hogy nem lojális az a rohadt tükör, leesne az aranygyűrű annak a tükörnek az ujjáról, ha egy kicsit megértőbb lenne velünk, nem lehetne egy kicsit csak egy kicsit fehér az a fekete, ártatlan az a gyilkos, bölcs az az ostoba.

           Bíró úr, mi csak a kötelességünket teljesítettük. Bíró úr, mi kritikusak voltunk Vele, csak ez bizonyos szögből nem látszott jól. De ha srévizavé tetszik nézni, akkor már látszik, hogy mi lojalitás tekintetében nem is voltunk szuperlatívusz, mi megmondtuk, hogy az nem volt idegenrendészeti eljárás, csak a nem valahogy, bizonyos akusztikában igennek tetszhetett. Bíró úr, mi olyan ártatlanok vagyunk, mint egy olyan, tudja, olyan állatféle, ami bizonyos szögből nem is olyan fekete és nem is olyan nagy a foga és majdnem bárány.