Megbuktathatják-e a tanárok az Orbán-kormányt?

       Nem.

       **************************************************

       P.S  És akkor mi van?  Csak és kizárólag az Orbán-kormány megbuktatása lehet az egyetlen méltányolható törekvés? Személy szerint biztos vagyok benne, hogy nem tudom megbuktatni az Orbán-kormányt, tehát nem is reggelizhetek? A tanárok azt szeretnék, ha Magyarországon végre komolyabban vennék az oktatás ügyét, ez is elég reménytelen cél, de legalább valamivel beláthatóbb cél, mint az Orbán-kormány megbuktatása.

             Gyengébb idegzetűek most hagyják abba az olvasást. Kimondva-kimondatlanul, de a baloldali és/vagy liberális értelmiség mégis csak azt próbálja kommunikálni, hogy egy liberális Magyarországra van szükség, és amíg nincs liberális Magyarország, amíg nem hívják az országot újra Magyar Köztársaságnak, amíg vissza nem vonják az Alaptörvényt és helyre nem állítják az Alkotmányt, addig nem szabad olyan apróságokkal foglalkozni, mint a tanárok tiltakozása, ami csak egy részletkérdés és elvonja a figyelmet az Orbán-kormány megbuktatásáról. 

             Aránylag liberális ember vagyok, sokkal de sokkal liberálisabb, mint az átlagos magyar polgár. Nincs is túl jó véleményem az átlagos magyar polgárról. Mindazonáltal azt gondolom, hogy a véleményem pontosan annyira számít, mint az átlagos magyar polgáré. Azt nem gondolom, hogy pontosan ugyanannyit ér, de azt igen, hogy ugyanannyira számít. Magyarország akkor legyen liberális, ha ezt a polgárai igénylik, akkor legyen újra Magyar Köztársaság és akkor töröljék el az Alaptörvényt, ha erre kétharmados felhatalmazást adnak a választópolgárok.

             El tudom képzelni azt, hogy az Orbán-kormány egyszer valami miatt tényleg megbukik, és nem egészen úgy bukik meg, ahogy európai kormányok szoktak, de ha ez esetleg (nem nagyon hiszem persze) bekövetkezne, az Orbán-kormány utódjáról szabad és demokratikus választáson kell majd dönteni, és ugyanaz a nép fog szabad és demokratikus választáson dönteni az Orbán-kormány utódjáról, mely nép kétszer is kétharmados többséghez segítette Orbán Viktort. Ennek az országnak olyan kormányzat kell, amilyet a magyar választók többsége akar. És az szinte biztosan nem olyan lesz, mint amilyet én akarok. 

               Ennek az országnak csak olyan oktatási rendszere lehet, amelyet a többség el tud viselni. Egyáltalán nem biztos az, hogy a magyar nép egy olyan oktatási rendszert tud elviselni, amelyet én kifejezetten szimpatikusnak tartok. Én azt gondolom, a realitásokat tekintve,  hogy egy kissé fafejű, jellegzetesen kelet-európai, de alapjában véve tisztességes keresztény-konzervatív kormányzat a legjobb, amire számíthatok. Nem szimpatizálnék különösebben egy ilyen kormányzattal, de nehézségek nélkül el tudnám fogadni a létét. Az a kormányzat egy olyan oktatási rendszert menedzselne, amellyel szintén nem szimpatizálnék különösebben, de el tudnám fogadni a létét. 

                Engem tehát egyáltalán nem zavar az, ha valaki olyasmit követel, ami nekem nem feltétlenül tetszik, feltéve, ha úgy látom, hogy ezeket a követeléseket elég sok tisztességes ember képes támogatni. Nem érdekel az, hogy miket mondanak a tüntetéseken, hogyan mondják, pontosan mondják-e, megfelelő jelzőket használják-e, nem érdekel, hogy van-e kiérlelt stratégiájuk, ha el tudom fogadni, legalább fenntartásokkal, az nekem bőven elég.

                Ennek az országnak sokkal jobb és sokkal tisztességesebb kormányzatra van szüksége. Ezen belül sokkal jobb és sokkal tisztességesebb oktatáspolitikára. Az, hogy az a bizonyos sokkal jobb és sokkal tisztességesebb kormányzás, oktatáspolitika, magyar jövő konkrétan milyen, már nem olyan lényeges. Vannak kérdések, amelyekről elég határozott véleményem van (aránylag kevés kérdésről van szó), de még ezekben az esetekben sem várom el, hogy a többség az én álláspontom fogadja e (ezt gyakorlatilag lehetetlennek tartom). Abban reménykedem, hogy esetleg képes lennék elfogadni a többség álláspontját. Nekem könnyű persze, mert engem közvetlenül egy sokkal kellemesebb többség álláspontja érint, mint azokat, akik otthon élnek.

               Azt gondolom, hogy a jelenleginél sokkal nagyobb kompromisszumkészségre és empátiára van szükség ahhoz, hogy az Orbán-kormány helyett valamilyen jobb és tisztességesebb (de közel sem biztos, hogy baloldali vagy liberális) kormányzata legyen az országnak. Ezeket a tömegmozgalmakat a kompromisszumkészség és az empátia gyakorlati terepeként képzelem el és akként tekintek rájuk.

               Nem hiszem, hogy a tanárok, vagy bárki más a közeljövőben megbuktathatja az Orbán-kormányt. Azt gondolom, hogy Orbán és kiszolgálói aljas módon viselkednek, és nagyon helyes, ha a tudomásukra hozzuk, hogy mi ezt nem fogadjuk el, nem lesz könnyű dolguk, ha uralkodni próbálnak felettünk, és mindenkinek, aki törvénysértést követ el a kormány utasítására, számítania kell arra, hogy egy nap elszámoltatják. A hétköznapi kicsiny lázadások politikája, a konfrontáció vállalása, az, hogy leordítjuk a rezsimszolgák fejét, számomra bőven megfelel. Természetesen örülnék neki, ha megbukna ez a kormány, de nem várom el senkitől, hogy mindent erre tegyen fel. Tegyen fel annyit, amennyi belátható, arra, ami belátható.