Mi az irány?

Jelentősen több publicisztikát olvastam el az elmúlt hetek tüntetéseiről (kb. a netadóssal kezdve a József nádor téren), mint amennyit érdemes volt. Most én is leírom a véleményem.

Az utóbbi másfél napban (november 18-a estéje van) egy csomó minden arról szólt, hogy a tüntetők mondják meg, hogyan viszonyulnak az elmúlt 25 évhez, és főleg ne mossák azt össze az Orbán-rendszerrel.

Itt kell megjegyeznem, hogy tegnap (bár szerettem volna), nem voltam tüntetni, és Kuncze Gábor performance-át sem láttam az ATV-n. A 2006 őszi események alatt nem voltam az országban, 1989-re csak homályosan emlékszem, 1956-ra meg lényegileg a szüleim sem.

Tehát mi a viszonya a tüntetőknek a világon mindennel, és miért nincsen programjuk? Nem teljesen világos nekem, hogy ez miért kérdés. Valahogy sehogy se rémlik, hogy az ’56 őszén davajgitárral hadonászó kamaszokon valaki számon kérte volna, hogy nincs egységes álláspontjuk vitéz lófő Dálnoki Miklós Béláról. Pedig fogadni mernék, hogy nem volt. Programjuk meg még úgyse (mármint azon túl, hogy ruszkik haza, de ennyire azért a mostaniak is egységesek). Csak el voltak keseredve, és úgy érezték, hogy élhetetlen, ami van. Az pedig, hogy — legalábbis az elől dulakodók — úgy látják, hogy ebben nem csak Orbán a bűnös, hanem valamelyest az egész, az orbáni — centrális erőtérré eufemizált — diktatúrát létrehozó rendszer, az talán nem az ő hibájuk. Próbálhatjuk meggyőzni őket, hogy Orbán megváltoztatja és nem beteljesíti az elmúlt 25 évet, de ők egyelőre így látják (mellesleg én is így látom), és senkit nem hallottam még ezzel szemben érvelni (mondom, érvelni! a sértődés nem érv).

Szóval úgy tűnik, hogy a leghangosabb álláspont az, hogy az eddigi politikai rendszert kell lecserélni, mert tudjuk róla, hogy hová vezetett (ide!), és az nem tetszik. Megjegyzem, ez egy meglehetősen mélyenszántó álláspont ahhoz képest, hogy tömeghergelésre kell használni, hiszen nem csak a kellemetlen jelenséget azonosítja, hanem narrál hozzá egy mögöttes okot is. Lesajnálni a tüntetőket tehát marhaság. Ugyanakkor — való igaz — ezek a tüntetések önmaguk nem alkalmasak a hatalom megragadására, pláne nem gyakorlására. Ezt hányják a tüntetők szemére, döntően egyébként olyanok, akik szintén nem alkalmasak a hatalom gyakorlására: ezt onnan tudjuk, hogy próbálkoztak vele. Viszont hoznak magukkal egy olyan (ellen-)narratívát, hogy márpedig a politika a hivatásos politikusok dolga, nem pedig az amatőr tüntetésszervezőké, tehát ha elégedetlenek az Orbán-rendszerrel, akkor tessék keresni másik hivatásos politikust, majd az csinál mást.

Nekem ehhez a következő hozzáfűzni valóm van:

1.        Ha a hivatásos politikus dolga az, hogy politikát csináljon, akkor jelen helyzetben (értelmezésem szerint) az lenne a dolga, hogy a maga javára fordítsa a tüntetéseket, nem pedig fordítva. Fura lenne, ha a paraszt azon picsogna, hogy a krumpli nem kapálta meg magát.
2.        Ja, hogy onnan mindenki el lett hajtva a malac fülére? Hát, lehet, hogy ez megint csak nem az „amatőrök”. Gondolkozott bárki karrierváltáson?
3.        Szám szerint egy olyan szónokot azért láttunk az elmúlt hetekben, aki — legalább egy ideig — volt az éltében hivatásos politikus (Gulyás Balázst nem venném ide, ő ugyanis sem főállású, sem különösebben ismert nem volt eddig), ez pedig Vágó Gábor. Róla mit tudunk? Hirtelen kb. annyit, az előző ciklus egyik legkarakteresebb ellenzéki politikusáról van szó, továbbá a magyar mezőnyhöz mérve amúgy ritka autonóm valakiről. Na, őt nem hajtották el a francba. Gondolom, a sértett elmúlthuszönötév nem azon gondolkozik, hogy miért nem, pedig érdekes kérdés.
4.        Egyszerű válaszom nekem sincs rá, de attól még jó kérdés.
5.        Akkor most mégis mi legyen? Nekem lenne pl. egy áthidaló javaslatom: arányos választás (mármint országgyűlési, nem szanyikapitány-nyugdíjügyi). Akkor senkinek nincs szövetségi kényszere, nem kell egyezkedni, mindenki annyit kap, ahány támogatója van. Ez speciel megoldaná azt a problémát is, hogy a választók többsége nem szavazott Orbánékra. Nosza nézzük: ér-e az elmúlthuszonötév annyit, hogy bejusson a parlamentbe? Kétszáz képviselővel, küszöb nélkül, az 5 ezrelék. Akkor kiderülhetne végre, hogy ez vajon tényleg a hivatásos politikusok dolga-e, vagy ez a szakma is kihal, mint a kódexmásolóké.
6.        Tudom, hogy ez így utópia, de ha annyira biztosak magukban, akkor pl. a hivatásos ellenzéki politikusok felvehették volna a programba (mert nekik aztán van!) az előző választásra. Csak valahogy nem sikerült…