Tele az internet azzal, hogy a kormány emlékművet állít a német mexállás 70. évfordulójára a Szabadság térre. Ennek áthallásos üzenete, hogy a 2. világháború mindkét "mexállásának" legyen ott emlékműve: a szovjetnek már van, most legyen a németnek is. Előbbi hivatalosan hazánk felszabadításának állított emléket, ez a mostani hivatalosan a holokausztnak állít majd. Ennek további áthallásairól mindenki azonmód leírt mindent, ami csak eszembe juthatna; olyannyira, hogy teljesen fölösleges lenne hozzájuk tenni a sajátomat. Úgyhogy szokásomhoz híven a tartalom helyett ezúttal is inkább a formával foglalkoznék.
A műnek 2014. március 19-re már el is kell készülnie, aminek alapján legalábbis feltételezhető, hogy valakik nemcsak azt tudják, mi fog odakerülni, de azt is, hogyan néz az majd ki (szóval, alighanem régen tervezgetik ezt már). Főleg, ha figyelembe vesszük, hogy mielőtt egyáltalán megbízhatnának a munkával valakit, a miniszterelnökséget vezető Lázár Jánosnak meg kell állapodnia a budapesti beruházásokért felelős kormánybiztossal és Rogán Antal V. kerületi polgármesterrel; ezután a kerületi önkormányzatnak még meg kell hoznia egy sor — minden bizonnyal jól előkészített és átgondolt — döntést az emlékmű elhelyezéséről.
A német kormány alaposan megvizsgálja a Nemzetközi Büntetőbíróság elfogatóparancsát, amelyet Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök és volt védelmi főnöke ellen adott, de nem tesz további lépéseket addig, amíg ők nemterveznek németországi látogatást. 
