Szegény elmúlthuszonötév éppen a kisboltból igyekezett hazafelé az eperkék cekkerével, amikor egy beste megdobta egy karfiollal, merthát. Merthát a beste nincs tekintettel elmúlthuszonötévre, a beste összemosta elmúlthuszonötévet az orbánrezsimmel, holott. Holott az orbánrezsim mulatókba jár nem kisboltba, az orbánrezsim eldobálja a rágógumi papírját, az orbánrezsim csak dévajkodik, miközben elmúlthuszonötév felemeli a mutatóujját, és. És, ugye, azért álljunk meg csak egy minutára részben vagy egészben.
Az elmúlthuszonötév mutatóujja részben vagy egészben emlékeztet Kuncze Gábor és Mihancsik Zsófia szigorú de igazságos mutatóujjára, amelyek ha egyszer felemelkednek, akkor nem lehet figyelmen kívül hagyni a dolgokat, akkor bizony tekintettel kell lenni, mert különben. Mert különben a dolgok nem a helyes irányba fognak mutatni, úgy veszítik el az elvi síkot, mint Hrompacsek bácsi a dugóhúzóját, márpedig. Márpedig, sőt márpediglen, elvi sík nélkül nem lehet haladni, progresszálni, céloktól vezérelve, nem csak úgy összevissza fütyörészve, nem lehet megtalálni az európaiértelemben vett európaiértelmet.
Valakinek meg kell mondania, hogy merre legyen az a progresszálás, és az a valaki, lehetnénk mondjuk mi is, a szigorú de igazságos mutatóujjak tulajdonosai, akik már többször megmutattuk a progresszálás egyetlen igaz útját, és mégis. És mégis kiabálnak itten mindenféléket össze sőt vissza, ahelyett. Ahelyett, hogy azt kiabálnák, amit megmondtunk nekik.
Az elmúlthuszonöt évet volumenében kell szemlélni, mind tekintetében, mind vonatkozásában, és hát nem egészen úgy kell szemlélni, ahogy ti szemlélitek bele a vakvilágba, hanem úgy, ahogy mi szemléljük, mert mi sokkal jobban szemlélünk, mint például ti, vagy bárki más, sajnáljuk, de ez tény. Milyen szabadság, milyen demokrácia, milyen európaiértelembenvettség az, ahol összevissza szemlélhet bárki az utcán elmúlthuszonötévet. Elvtársak, a vívmány legyen vívmány, az "utján" legyen "utján", a krumplileves legyen krumplileves, a kritika pedig legyen építő, maximum, de inkább legyen semmilyen.
Bátran ki kell mondani azt, amit mi gondolunk. Ez egy szabad ország, itt mindenki gondolhatja azt és úgy (nem elég az "azt" és persze az "úgy" sem teljesen elég, de erről majd egy később kurva sértődött publicisztikában számolunk be), ahogy mi, mert mi jól gondoljuk. Ezt nem érik a besték. Pedig egyszerű. Mi jól gondoljuk. Mit lehet ezen nem érteni? M-i j-ó-l g-o-n-d-o-l-j-u-k.
Miért nem lehet az ellen tiltakozni, hogy nem mi adóztatjuk meg a tévémacit, nem mi államosítjuk a kerti törpéket, nem mi vezetjük be a haránt irányú zergeszökellést, hanem az orbánrezsim? Miért kell tizenötezer ember magánproblémáit az utcára vinni, amikor itt valóságos problémák vannak, mint például. Mint például, hogy maga ott nem figyel Miháncsik Zsófiára, maga, igen maga, álljon csak fel, nem hallgat Kuncze Gáborra?
Nem lehet megtagadni, sárral, vaníliafagylalttal, stanicli mogyorós puszedlivel dobálni az elmúlthuszonötévet, hanem. Hanem egyenesen kell ülni. Szabadon és demokratikusan. Ne azért kussolj mert az orbánrezsim azt mondja, hanem azért kussolj, mert mi mondjuk, az ugyanis egy jó kussolás, progresszáló kussolás, európaiértelembenvett kussolás. Igen, van egy olyan olvasat, hogy minket az ország kiröhögött és leszart, majd újfent kiröhögött és leszart, hogy még az orbánrezsimnél is jobban elegük van belőlünk, de más olvasatok is vannak. Azaz nincs más olvasat, de lehetne. És pontosan emiatt nem lehet, csak úgy. Csak úgy semmit sem lehet. Pláne ezt nem.
Remélem mindenki megértette az aggodalmainkat és nem kell beírnunk az egész ország ellenőrzőjébe, nem kell behívni apuanyut a szülőire. Kaptok még egy esélyt.
Eszkalálódik a közel-keleti konfliktus. 
