8. Az 1945-ös választások győztese Clement Attlee teremtette meg a brit jóléti állam alapjait, a nemzeti egészségügyi szolgálatot, az általános biztosítási rendszert. Miután 1951-ben a Munkáspárt elveszítette a választásokat a párton belül két jelentős irányzat alakult ki, a klasszikus baloldali, amelyet Aneurin "Nye" Bevan vezetett és a centrista, "revizionista" Hugh Gaitskill frakciója, ennek a felállásnak a mai napig láthatjuk a leképeződéseit. A Munkáspárt pártalkotmányának híres negyedik záradéka
"To secure for the workers by hand or by brain the full fruits of their industry and the most equitable distribution thereof that may be possible upon the basis of the common ownership of the means of production, distribution and exchange, and the best obtainable system of popular administration and control of each industry or service."
egy sajátos brit szocializmus elérését tűzte ki célul, egyfajta fontolva haladó marxista ideológia szerint, bár ezen a marxizmus jelzőn elég sokat vitatkoznak, Sidney Webb (egészen konkrétan ő), George Bernard Shaw, H.G. Wells, azaz a Fabiánus Társaság volt a klazula mögött. Ezzel állt szembe a demokratikus szocialista Gaitskill. A demokratikus szocialista irányzat csak 1995-ben tudott győzni, ekkor írták át a pártalkotmányt Tony Blairék. Ők nemcsak taktikai okokból ragaszkodtak a modern piacgazdasághoz, hanem azt a jövőképük részévé is tették. Azt gondolom, hogy a Kettősmércés Udvarhelyi Tessza, Szalai Erzsébet vagy TGM ma is a negyedik záradék szerint képzelik el a baloldaliságot. Gyurcsány Ferenc ezzel szemben Tony Blairt tekintette mintának, még a maga saját Anthony Giddensét is megtalálni vélte Dessewffy Tibor személyében (értem én a felhördülést, kedves Olvasó, értem).
9. Marx a proletariátus sajnálatos eltévelyedésének tekintette annak esetleges vallásosságát, a nép ópiumának fogyasztását, Gaitskill viszont szövetségest keresett a Blue Labour-ben, kereste a kapcsolatot a munkásosztály szociálisan konzervatív, gazdasági értelemben viszont elég mereven szocialista rétegeivel. A klasszikus baloldal célcsoportja a munkásosztály volt, egy egyneműnek, egyértékűnek, vagy legalábbis egyértékűsíthetőnek tűnő osztály. A nagyipari munkásság számának drasztikus csökkenése, a lower-middleclass eltorysodása kihívást jelentett a brit baloldal számára. Blair egyértelműen a középosztály (esetünkben ez Anglia déli választókörzeteinek megszerzésére irányuló lépést is jelentett, Angliában a "northern"-nek van egyfajta proli jelentése van délen, a "southern"-nek pedig valamiféle sznob balfék jelentése északon) irányába nyitott. Jeremy Corbyn az underclass, a fiatalok, a nem-fehérek hangja is (amelyekkel általában érzelmi szövetséget ápol a brit értelmiségi elit egy része). Jól látszik, hogy a Kettősmérce inkább a " corbynista" alapálláshoz van közel, a magyar baloldalon azonban jelen van a Blue Labour ideológiája is, a ma a szélsőjobb felé orientálódó, a társadalom alsó részéhez tartozó rétegek felé nyitás igénye.
10. Tony Blairt nagyon sok minden miatt támadják, de az elég nehezen tagadható, hogy nagyon komoly eredményei is voltak. Nyilván szerencséje is volt, de a gazdaság, a reálbérek szinte folyamatosan nőttek a miniszterelnöksége alatt, megszilárdította a brit jóléti rendszert (miközben tett bizonyos piacpárti lépéseket is), ő vezette be minimálbért, és a ő nevéhez fűződik az észak-ír polgárháború lezárása. Ő a munkáspárti Thatcher volt, és ehhez persze az is kellett, hogy legyen egy eredeti Thatcher, aki szintén nagyon komoly eredményeket ért el, és akit azért milliók gyűlölték sokkal mélyebben, mint ahogy egy átlagos gyurcsányista facebookoló az Orbán Viktort. Szegény Gyurcsány Ferencnek nem sikerült Tony Blairré válnia, de azért az Orbán sincs Thatcher közelében. Magyarország sajnos nem egy igazán sikeres ország, aki a magyar baloldalról gondolkozik, az egy széles, dühös és frusztrált alsó-középosztállyal, egy lecsúszástól joggal rettegő középosztállyal, egy aránylag szűk nyugatias felső-középosztállyal számoljon, és persze azzal, hogy részben talán a Sors (részben meg talán nem) kegyetlensége folytán egy baloldali kormány csúszott meg úgy a nóziján a válság idején, ami után elég sokáig fekszik az ember a padlón.
Jeremy Corbynnak nagyon komoly esélye van arra (száz százaléknak gondolják), hogy a Munkáspárt vezetője, és meglehetősen kicsi esélye (nulla százaléknak gondolják), hogy Nagy-Britannia miniszterelnöke legyen. Nyomott hagyhat, az Ellenzék vezéreként ütközhet David Cameronnal a Parlamentben, hatással lehet a brit közgondolkodásra. Az is lehet persze, hogy egy rossz mozdulattal úgy veri le a Munkáspártot, mint Nottinghamban a kampánygyűlésén azt a pohár vizet. Sok minden lehetséges. Magyarországon nagyjából egy dolog lehetséges, hogy egy a brit baloldali értelmiség intellektuális minőségét meg sem közelítő magyar baloldali/liberális élcsapat megint kitalál valakit, akivel majd felmossák a padlót, vagy rosszabb esetben az illető leönti magát jeges vízzel, kitalál valami senkit sem érdeklő nünükét, esetleg elmegy Rejkjavikba heringgyárosnak.
Én ehhez ennyit tudtam most hozzátenni.
Ismét egy lépéssel közelebb került Bulgária és Románia ahhoz, hogy teljes jogú schengeni tag legyen. 
