Úgy fest, hogy az Alkotmánybíróság akkor sem akar kivizsgálni egy ügyet, ha a jogszabályok szerint arra csak és kizárólag neki van lehetősége.
Egy veszprémi bíró kérdezett
A Takarékszövetkezetek átalakulásával kapcsolatban a Veszprémi Törvényszék bírája fordult a taláros testülethez több pontban is kérve a testület állásfoglalását arról, hogy az érintett törvény sérti-e az alaptörvényt. Az Alkotmánybíróság lényegében formai elemekre hivatkozva elutasította a beadvány vizsgálatát.
Érdekes módon azonban egy ponttal kapcsolatban – amely mulasztásos alaptörvénysértést vélelmezett, amiatt, hogy a törvény a takarékok kötelező átalakulásának időpontjában nem tartalmazott (később pótolt) megfelelő jogorvoslati lehetőséget – az Alkotmánybíróság azzal az indokkal utasította el a kérdéses beadvány vizsgálatát, hogy „mulasztással előidézett alaptörvény-ellenesség fennállásának megállapítására irányuló kérelem előterjesztésére (…) indítványozónak nincs jogosultsága”. Az indoklás szerint erre a törvény értelmében „az abban írt feltételek fennállása esetében – az Alkotmánybíróság hatáskörei gyakorlása során hivatalból jogosult”.
Miért nem indítja el akkor az Alkotmánybíróság?
A Privátbankár rákérdezett, hogy az Alkotmánybíróság indít-e saját hatáskörében vizsgálatot az ominózus pont alaptörvény-ellenessége miatt, hiszen a törvény szerint az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik a bírói kezdeményezés kapcsán történő egyedi normakontroll-eljárás, függetlenül attól, hogy az végül milyen eredménnyel jár (pl. visszautasítás).
Mindez azt jelenti tehát, hogy az Alkotmánybíróság hatáskörét gyakorolta a veszprémi beadvány vizsgálatakor, ha pedig azt tette, akkor az Alkotmánybíróságról szóló törvény 46. paragrafusa lehetőséget ad ilyen esetben is a jogalkotó általi mulasztással előidézett alaptörvény-ellenesség megállapítására – illetve az erre vonatkozó vizsgálat megindítására, amelyet – mint látjuk - az Alkotmánybíróság hivatalból jogosult megindítani.
Nem indíthat vagy nem indít?
Felvetésünkre Dr. Bitskey Botond, az Alkotmánybíróság főtitkára lényegében kétszer is arról tájékoztatott, hogy az Alkotmánybíróság az ügyben nem folytatott le mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenesség megállapítására irányuló eljárást és jelenleg nincs is olyan eljárás folyamatban az Alkotmánybíróság előtt, aminek kapcsán ezt megtehetné.
A főtitkár érvei szerint az Alkotmánybíróság mulasztás megállapítására vonatkozó eljárást önállóan nem indíthat hivatalból, mulasztás megállapítására csak más hatáskörei gyakorlása során folytatott eljárásában van lehetősége.
Mi itt a csavar?
Összegezve: a veszprémi bíró beadványát azzal utasították el, hogy a bíró nem jogosult olyan kezdeményezést tenni, ami az Alkotmánybíróság hatásköre. Ám azzal, hogy ezt az indoklásban kimondják, jelzik, hogy volt olyan vizsgálat, ahol előkerült a kérdés. Ezek után az Alkotmánybíróság most arra hivatkozik, hogy azért nem vizsgálja az ügyet – amelyben hivatalból kellene eljárnia, ha egy folyamatban lévő ügy kapcsán tudomására jut – mert a korábbi ügy lezárult és jelenleg nincs olyan eljárás folyamatban a taláros testület előtt, amely alapján az Alkotmánybíróságnak lehetősége lenne a vizsgálatot lefolytatni.
Ami nem érthető: ha volt egy ügy folyamatban, ahol léphetett volna a bíróság, akkor miért nem tette, s most miért hivatkozik arra, hogy jelenleg nincs olyan beadvány, amely lehetővé tenné a vizsgálatának megindítását.
Ezt állítják az oroszok. Az ukránok meg azt, hogy valóban kilőtték őket. 
