A svájci frank árfolyamának elmúlt napokban tapasztalt megugrása kapcsán mindenki – NGM, jegybank, bankok – egyértelmű jelzéseket küldtek azzal kapcsolatban, hogy a jelzáloghitelek esetében az árfolyamváltozás az ügyfeleknek már nem számít, hiszen a forintosítás azon hitelek esetében elvben már megtörtént.
Ezzel párhuzamosan sokakat foglalkoztatni kezdett az, hogy vajon a bankok és az MNB közötti elszámolások esetében mi történik. Ismert, hogy a jegybank 9 milliárd euró értékben adott el eurót a fixesített, 309 forintos árfolyamon a bankoknak, hogy azok ennek a forrásnak felhasználásával visszafizethessék a korábban a finanszírozásra felvett hiteleket.
Őrült, aki nem fedezte az euró/frank-kettőst
Viszont a jegybank eurót bocsátott a bankok rendelkezésére, miközben nekik svájci frankban kell majd fizetniük. Az MNB ismereteink szerint külön levélben hívta fel a bankok figyelmét, hogy gondoskodjanak euró/svájci frank ügyletek megkötéséről és a jegybank lapunknak küldött válasza szerint 2014 végéig minden bank gondoskodott is svájci frank euró fejében történő beszerzéséről.
| További költséget jelenthet az árfolyammozgás annak fényében, hogy akik nem az anyabankjukkal, hanem a piacon fedezték le esetleg az EUR/CHF ügyleteket, azoknak az ISDA/CSA elszámolási rendszer kockázatcsökkentő előírásai okán még akár fedezetet is utalgatniuk kell az árfolyammozgás következtében. |
Ugyanakkor, hogy ez valóban így van-e, egész pontosan nem tudható, mivel az MNB felmentést adott a résztvevő bankoknak, ami alapján ezeket a fedezeti ügyleteket nem kell nyitott pozícióként kezelni és jelenteni. A bankok értelmezése szerint ebbe beletartozik az EUR/CHF fedezeti ügylet is. Azaz ezeket sem jelentik nyitott pozícióként és nem is képeznek rá plusz tőkét. Akik viszont esetleg nem fedeztek, azok számára most komoly pénzbe kerülhetett a svájci frank elszállása. A Privátbankár.hu-nak nyilatkozó elemzők szerint szinte kizárt, hogy akadna olyan pénzintézet, amely ne fedezte volna le az EUR/CHF kockázatot. (Mint ismert, például az OTP azonnal közleményben jelezte, hogy meglépte a lépést, így az euró/frank árfolyam elszállása számára neutrális az elszámolás tekintetében.)
Elnyúló elszámolás
Az ügyletet az teszi érdekesebbé, hogy a jegybank a devizalikviditást maga is derivatív ügyletek segítségével biztosította, aminek eredményeképpen a tényleges devizalikviditás felhasználása, a deviza MNB-től a kereskedelmi bankokhoz való átkerülése időben elnyújtottan, 2015-2017 között fokozatosan történik meg. Az MNB tájékoztatása szerint eddig épp ezért az „eladott” eurónak csak minimális része került eddig felhasználásra, az állomány döntő része továbbra is az MNB tartalék-portfólióinak részeként kerül kezelésre. Ez a magyarázata annak, hogy a jegybanki tartalékadatok még semmiféle csökkenést nem tartalmaznak.
Mindez azt jelenti, hogy a jegybanki swapok már a forintosítás után fognak csak lejárni. Az egyetlen 2015-ös lejárat is júniusban lesz, de az ebben való részvétel nagyságát anno jelentősen korlátozta a jegybank. Komolyabb lejáratok 2016 I. negyedévétől vannak. Ezek a swapok nem felbonthatóak, így biztosította az MNB, hogy a devizatartalékok előre meghatározott ütemben és fokozatosan csökkenjenek.
A megoldás révén ugyanakkor hiába nem lesz már a forintosítás dátuma után szüksége a bankoknak a devizaforrásokra és így elvben azonnal visszafizethetnék külföldi forrásaik nagy részét, a swapok lejáratáig azonban erre nem lesz lehetőségük, mivel ténylegesen csak a swapok lejártakor jutnak hozzá ténylegesen a devizához, vagyis amíg a swapok és a hasonló határidőre kötött fedezeti EUR/CHF ügyletek ki nem futnak. Emiatt a pénzintézetek a lejáratoknak megfelelő időpontokig fizetni fogják az ügyletek forrásköltségét.
A szlovén kormány csütörtöki ülésén további hat hónappal meghosszabbította a határellenőrzést a horvát és a magyar határon.
