Tíz éve, 2008. szeptember 15-én gazdasági kataklizmára ébredt a világ. A Lehman Brothers összeomlása egy szemvillanás alatt 25 ezer munkahelyet törölt el, és olyan dominóeffektust indított el a globális pénzpiacokon, amely a legsúlyosabb pénzügyi krízisbe torkollt a nagy gazdasági világválság óta.
A Financial Times cikke alapján ezúttal egy brit kisvállalkozó történetét mutatjuk be.
|
| Forrás: Facebook |
Karim Ullah, 45 éves. Ware, Nagy-Britannia.
Karim Ullah 2007-ben indított el egy magazint ázsiai üzletemberek számára Nagy-Britanniában. Azt gondolta, hogy ez jó üzlet lehet, hiszen nagyobb lapok is láttak fantáziát a piacban.
Bár a kezdés után nem sokkal fogyni kezdtek a hirdetések, Karim ekkor még bizakodott. Azt hitte, hogy nincs nagyobb baj, és minden pénzét beleölte az üzletbe.
„Amikor a Lehman összeomlott, azt gondoltam, hogy próbáljunk felszínen maradni, és ha túléljük, és vége lesz ennek, akkor majd minden rendbe jön.”
A helyzet azonban nem javult. Sőt, miután néhány befektető kivonult a cégből, Karimnak elfogyott a pénze, és kénytelen volt bezárni a lapot.
„A lányom tizenegy éves volt, és éppen akkor kezdte az iskolát. Tudtam, hogy elveszítjük a házunkat, és ki kell majd vennem az iskolából. Lelki válságba kerültem, nehezen tudtam elképzelni, hogy munkát találjak. Borzasztóan megviselt az egész.”
A család mindenét elvesztette, hajléktalanná vált, és kénytelen volt egy hostelbe költözni. Karimnál pedig úgynevezett Crohn-betegséget (az emésztőrendszer krónikus gyulladásos betegsége – a szerk.) diagnosztizáltak, amit a stressz okozott. Hamarosan életveszélyes állapotba került, és amikor megkérdezte orvosát, hogy élhet-e még valaha normális életet, ő ígéret helyett mindössze annyit válaszolt: „Minden tőlünk telhetőt megteszünk.”
Karim végül meggyógyult, és három év alatt egyéb tekintetben is sikerült talpra állnia. Egy golffal és utazással foglalkozó életmódmagazin társkiadója lett, valamint segített beindítani feleségének egy indiai éttermet. Most már sokkal kevesebbet kockáztat, mint a válság előtt.
„Egy szabályt tartok be: soha nem veszek fel hitelt egy üzlet beindításához. Annyi más lehetőség van. A start upjaimban hatalmas potenciált látok, de ha mégsem jönnek be, akkor sem megyünk majd tönkre.”
Lányuk ma már húsz éves, és egy zeneművészeti egyetemen tanul Londonban. Van egy kisebb lányuk is, aki ugyan nem olyan jó anyagi körülmények között nevelkedik, mint testvére nevelkedett a válság előtt, de azért megvannak.
Bár Karim anyagilag még nem érzi magát biztonságban, és nem érte el a krízis előtti szintet, mégis optimistán néz a jövőbe. És egy dolgot megtanult:
„A válság előtt nagyon anyagias voltam. De miután keresztülmentem ezeken a dolgokon, rájöttem, hogy a pénz nem számít. Csak az egészség és a család a fontos, és az a néhány ember, aki szeret.”
(A sorozat első részét, a Lehman Brothers akkori alelnökének, Kaori Shigiyának a történetét itt olvashatja.)
Főleg felsőfokú végzettség nélküli munkavállalók esetében lehet így. 
