A Goldman Sach szerint Kína eddig 240 milliárd dollárt költött részvényvásárlásra, amióta a lufi kipukkadt és az árak zuhanni kezdtek. A teljes közkézhányad 9,2 százalékát vásárolták fel, emellett korlátozták a többségi tulajdonosok eladásait, és vételre köteleztek egyes állami cégeket. Így sikerült a piacot 40 százalékkal a teteje alatt stabilizálni egyelőre.
Ma a Sanghaj Kompozit mindenesetre 3 százalékot emelkedett, 3170 ponton zárt. Ennél nagyobbat, 5 százalékot ment a B-részvények mutatója, 300 pont fölött fejezte be a kereskedést.
Ezzel együtt Hongkongban is összejött egy közel 4 százalékos rali, viszont a Nikkei még a kínai öröm előtt zárt nagy eséssel, értéke 2,5 százalékkal 17 500 pontig süllyedt. A tetőhöz képest ez elég komoly megroppanás, ráadásul új mélypontokat üt a 2 héttel ezelőttihez képest, ami a többi nagy indexre nem jellemző.
|
| Nikkei, 5 hónap |
Amerika tegnap szünetelt a Labor Day miatt, így Európa is csak egy szerény kísérletet tett arra, hogy a nagy támasz szintekről felpattanjanak az indexek, mindenekelőtt a DAX. Ez tegnap harmatosra sikerült, viszont ma újra nekilendültek a piacok, ezúttal úgy tűnik, már nagyobb sikerrel. A DAX közel 2 százalékos emelkedéssel 10 300 pontig jutott, de Párizs és London sem marad el ettől érdemben. A DAX, úgy tűnik, kialakított egy kis csatornát a 10 ezer pontos kerek szint és 10 400 között.
A BUX gyengén kezdett, de ez kizárólag a Mol számlájára írható, melyet egy kurdisztáni hír miatt a kereskedés elején 3 százalékkal ütöttek lejjebb. A reakció túlzottnak tűnik, egy kurdisztáni kút nem tűnik olyan döntő dolognak, ami a cég helyzetén lényegesen változtat. Az OTP minimális mértékben 0,2 százalékkal emelkedik, a Richter ugyanennyit csökken.
Az olajár a múlt heti rali után megint érdemben esett, a magasan 50 dollár fölött tetőző Brent már csak 48 dolláron áll, a WTI 44-en. Az arany alig mozdul, 1120 dollárt ér. A valutapiacok nyugodtak, de említésre méltó a svájci frank gyengülése: 1,09-et adnak belőle egy euróért.
Az önkiszolgáló módban többet is vásároltak. 
350 vagy 400? Forintpálya az olajválság, a kamat és az euróálom között – Interjú
