Jerome Powell egy gazdasági konferencián nyilatkozott Wyoming államban, és ott elmondta, hogy a Feden belül kialakult egy konszenzus, miszerint a jelenlegi helyzetben a fokozatos kamatemelés a legjobb monetáris politikai módszer. Hozzátette, hogy a makrogazdasági adatok időnként nehéz értékelhetősége miatt egy ilyen konzervatív megközelítés tűnik célszerűnek, de természetesen, ha hirtelen változás lép fel, esetleg válsághelyzet állna elő, rugalmasan é azonnal reagálnak.

Előrébb járnak

A Fed 2015-ben kezdte meg a kamatemelési ciklust, eleinte lassabban, majd kialakítva egy ütemet, melynek során átlagosan negyedévente emelnek 25 bázispontot. Idén eddig két emelés volt, a következőt szeptemberre várják, így az alapkamat 2 százalék környékére kerül. Ezzel Amerika jóval az eurózóna és más európai országok elé került, noha a gazdasági növekedés mindenhol erős, a munkanélküliség alacsony (kivéve az eurózóna déli államait), az infláció pedig már mindenhol a jegybanki cél közelében.

Két oldalról

A Fedet két oldalról is bírálat éri: az egyik oldal azt mondja, hogy túl lassú az emelés üteme, ők a túl alacsony munkanélküliségre hivatkoznak. A másik oldal a lassabb emelést követelné, mondván, az infláció messze nem olyan jelentős, mint korábban, hasonlóan alacsony munkanélküliség idején. A mostani helyzetet egyébként évek óta ez az ellentmondás határozza meg, de ezért gondolja úgy a jegybankelnök, hogy legjobb az arany középút.

Elnöki vélemény

Maga Donald Trump elnök, aki kinevezte Powellt, azok csoportjához tartozik, akik most a kamatemelés ellen vannak. Ő abból indul ki, hogy ez erősítheti a dollárt, márpedig ő mindenképpen gyengítené az amerikai valutát, hogy élénküljön az export és csökkenjen az import. Powell azonban kitart amellett, hogy az összes tényezőt egyaránt figyelembe kell vennie a jegybanknak, márpedig ha túl laza monetáris politikát folytatna a dollár gyengítése érdekében, könnyen elszállhatna az infláció.

A piacokra is figyelni kell

A jegybankelnök kitért arra is, hogy a pénzügyi piacokra is figyelni kell, miután az előző két recesszió kialakulásában a túlzottan magasra került részvényárak hirtelen zuhanása is közrejátszott. Ezt úgy értelmezzük, hogy a kamatemelések célja az is, hogy hűtse a piacokat, ne fújjanak nagyobb buborékot, így a váratlan és nagymértékű összeomlás esélye is csökkenjen.

A feladat annyiból is nehezebb, hogy a piacot leginkább a nagy jegybankok által az eszközvásárlási programok során a piacra bocsátott hatalmas összeg fűti, így a kamatemelések némiképp ezt a hatást is ellensúlyozzák. A Fed ugyan már visszavon a kikerült pénzből évi 600 milliárd dollárt, de az EKB és a japán jegybank által kiszórt pénz még teljes egészében a piacon van, és utat talál az amerikai részvénypiacra is.