A tőke- és hozamgarantált befektetések iránt folyamatos lakossági kereslet mutatkozik a hazai piacon. A reálhozam-kifizetések egy része ismét – a minél biztonságosabb – megtakarítási formákba vándorolhat majd, így több tízmilliárd forint keresi új helyét a hazai pénzpiacon.
A svájcifrank-alapú törlesztőrészletek emelkedése sokakat eltéríthetett ugyan az eredeti megtakarítási céltól, de a jelzálog-hitelezésben nem érintett háztartások vélhetően most is inkább a tartalékok növelése mellett döntenek.
A megtakarítók kiemelten fontosnak tartják a hektikusan változó gazdasági viszonyok között a befektetések biztonságát, ezt világosan mutatja a garantált alapok 2005 óta tartó felfutása, amit a válság sem rengetett meg. Az adatok alapján nyomon követhető, hogy a hazai garantált – tőke- és/vagy hozamgaranciát biztosító - befektetési alapokban eszközölt befektetések volumene stabilan évi 440-460 milliárd forint körül mozog az utóbbi két évben.
Az MNB adatai alapján látható, hogy közel 40 milliárd forinttal gyarapodott a lakossági megtakarítások állománya 2011 első felében, ennek forrása a lakosságnál maradó közel 200 milliárdos szja-többlet lehetett. Az eddigi tapasztalatok pedig azt mutatják, hogy az átlagfizetés közel kétszeresét már elérő reálhozam-kifizetés olyan határt jelent az egykori pénztártagok számára, amelynél elgondolkodnak azon, hogy az eredeti célt megtartva megtakarításra fordítsák a megkapott összeget, a biztonságos, de szükség esetén mobilizálható befektetési eszközöket részesítve előnyben.
Az Union Biztosító saját tapasztalatai alapján is hasonló kép körvonalazódik, az eseti díjfizetések megoszlása alapján az ügyfelek határozottan preferálták a garantált befektetési lehetőséget az elmúlt években. Bóna Katalin, az Union Biztosító életbiztosítási ügyvezető igazgatója szerint a reálhozamok befektetésekor is fontos szempont az ügyfelek számára a biztonság és a likviditás. A szakértő szerint a garantált eszközalapokban most elhelyezett megtakarításokra év végéig kiemelkedő, bruttó 11 százalékos éves szintű hozamot tud garantálni a biztosító.
Érdemes átgondolni a preferenciákat; a befektetési kockázat kiiktatása mellett a likviditás, illetve a magasabb hozamszint elérése áll-e a kívánság- és elvárás-lista élén. Ennek függvényében tanácsos megválasztani az eszközalapokat, amelyet a megtakarításra kíván használni az ügyfél. Azon unit-linked típusú életbiztosítási termékek, melyek a folyamatos díjfizetés mellett az eseti díjak fizetését is lehetővé teszik, a hosszú távú megtakarításokkal párhuzamosan az élethelyzetekhez illeszkedő esetleges plusz jövedelmekből eredő felhalmozást is segítik. Ezért a reálhozam befektetése során is opciót jelentenek, főként, ha már meglévő szerződésről és az eddigi megtakarítás kiegészítéséről van szó. Hosszú távon tehát ezek a termékek is versenyképesek lehetnek a megtakarítások piacán, de nem árt tudni, hogy adókedvezmény már nem érvényesíthető ezek után.
Hogy a reálhozamokat is megtakarításokba fekteti-e a lakosság, arról még korai lenne nyilatkozni, a következő negyedéves statisztikák már beszédesebbek lesznek. A megtakarítási hajlandóság növekedése mindenesetre biztató. A Privátbankár által megkérdezett pénzpiaci szereplők a reálhozamok kifizetés előtt még inkább pesszimisták voltak a kérdést illetően.
Privátbankár