A régi holmiktól sokan nehezen tudnak megválni, vagy mert régi emlékeket, érzelmeket hordoznak, vagy pedig azért, mert kudarc még rájuk nézni is. Például egy CD-gyűjteményre, amire valaha egymilliót is ráköltöttünk (az ma a korábbi magas kamatokkal mennyi lenne, két- vagy hárommillió?). Ma pedig jó, ha ötödéért (tizedéért?) el lehetne adni, sok munkával, kisebb adagokban. Vagy meg lehet próbálni egyben, de akkor még tovább kell engedni az árból.
Vagy a nem is olyan régi ruhák, amiket azért őrizgetünk, ha majd megint leadjuk azt a tíz kilót, ami az utóbbi néhány évben feljött. De az a tíz kiló valahogy sohasem akar tartósan lemenni, mi meg a ruhahalmok látványától is depressziósak leszünk, és becsokizunk, csak rontják a helyzetet.
Jobban fogod magad érezni utána
Szóval nem könnyű, saját pszichológusunkként kell meggyőznünk saját magunkat, de érdemes. Számos tárgy ugyanis csak tovább veszít az értékéből (mint a könyv, régi fotós cuccok, filmek, hanglemezek). Lehet, hogy valamikor nőni még is fog az értékük, ha majd tényleg muzeálisak lesznek, de addig fél, egy évszázad is eltelhet, könnyen lehet, hogy azt az időt meg sem fogjuk érni. (Ha mégis erre számítunk, vagy az unokákban reménykedünk, csomagoljuk be triplán vízhatlanul, például meszeszsákokba, és menjen a padlásra, pincébe.)
Sok mindentől azért is érdemes megszabadulni, hogy helyünk szabaduljon fel, ne kerülgessünk otthon felesleges bútorokat, több legyen a fény, kevesebb a porfogó és a por. A múlt emlékeinek állandó jelenléte nélkül talán a jövőre is jobban tudunk koncentrálni. A selejtezéssel életminőségünk is javulhat.
Vigyáznak rád, ha tudnak
Ha megszületett a döntés, akkor gondoljunk bele, hogy a tárgyak eladásának is megvan a maga módja, tudománya, művészete. A legtöbben a vatera.hu vagy a jofogas.hu nevű oldalakra esküsznek, de vannak magyarok az Európában is jelen levő eBay-en is.
A Vatera vagy az ebay szervezett aukciós oldalak, ahol a cégek végigkísérik a vásárlási folyamatot. Ez nemcsak azt jelenti, hogy az árukra általában licitálni lehet, hanem szervezett a licitálási, fizetési rendszer, a cégek jutalékot kapnak a forgalomból. Cserében igyekeznek megvédeni a tisztességes és a szabályokat követő vevők és eladók érdekeit a szabálytalanoktól, csalóktól, többek között egy pontozási rendszerrel.
Ingyen hirdethetsz minden mennyiségben
Ettől eltérő rendszerben működik rengeteg ingyenes apróhirdetési oldal, élükön a Jófogással. Itt csak a hirdetéseket helyezik el a szereplők, a cégek plusz szolgáltatásokból (például egyes hirdetések kiemelése, előresorolása) vagy hirdetésekből élnek. Ilyenek még a nextapro.hu, a startapro.hu, az aprohirdetesingyen.hu, ingyenbazar.hu, valamint különböző szakosodott oldalak: hardverapro.hu (elektronika), a moly.hu (könyvek), maxapro.hu (ingatlan), antikregiseg.hu, hogy csak párat említsünk.
Ezek olyanok, mintha kitűznél egy cédulát egy villanyoszlopra: ha jelentkezik valaki, csak rajtad és rajta áll, milyen feltételekkel kötitek meg az üzletet. Mivel ingyen van, gyakori az elállás, a magát meggondoló, eltűnő partner, a hibás áru.
Széltolók itt, ott
Panaszkodnak is sokan a komolytalan vagy szélhámos szereplőkre. De hozzá kell tenni azt is, hogy az aukciós rendszerű hirdetési oldalakra is sok panasz érkezik, a magas vagy rejtett költségek miatt, vagy mert a pontozásos rendszer, a biztonsági megoldások ellenére is vannak széltolók.
Egy másik nagy piactér ma a Facebook, ahol különböző szakosodott csoportok vannak tömegével. Minimális keresgéléssel találhatsz babaruha-, régipénz-, fotóholmi-, játék- és sok más területre koncentráló embereket. Van, ahol megkérdezheted, szerintük mennyit ér egy-egy tárgy, vagy hol érdemes eladni, mert hirdetni tilos. Másutt felkínálhatod megvételre is.
Minden út a Facebook-ra vezet?
A Facebook előtti időkből ma is sok szakmai és hobbifórum él tovább van az interneten, magyarul is, sokszor még adott fényképezőgép-típusnak vagy családnak is megvan a maga fóruma. Itt is érdemes próbálkozni, főleg, ha valami ritkaságról van szó.
Személyesen is érdemes lehet árulni dolgokat, vannak olyan helyek, mint a garázsvásár vagy a bolhapiac. Mindkettőre van egy csomó magyar Facebook-csoport, olyan is, ahol a saját dolgaid fotóiból albumot képezve magán a Facebook-on is árulhatod.
Ajándékozd el
Ha nagyon nem akar elkelni valami, de nem értéktelen, akkor érdemes lehet eladományozni. Szegény családok örülhetnek egy tíz évvel ezelőtti számítógépnek is, azzal is lehet még netezni (például Ubuntu operációs rendszer alatt). Ha még újabb öt évig porosodik a polcodon, akkor viszont már lehet, hogy ingyen sem fog kelleni senkinek.
Léteznek adományboltok, sőt még szövetségük is van a Facebook-on. Ruhaneműket helyenként erre a célra felállított konténerekbe is el lehet helyezni, például bevásárlóközpontoknál, piacokon fordulnak elő. Vagy be lehet vinni valamely jótékonysági szervezethez (Vöröskereszt, Máltai, Karitász stb.).
Könyvek mázsálva, vagy vegyes lomok
A könyv még egy nehéz dió, miután mindenki a kütyüit bámulja, alig kell már valakinek. A száz forintokért utánunk vágott régi könyveket vajon mennyiért vásárolták fel? Annak is csak a töredékéért. A felvásárlók is valószínűleg főleg néhány ritkább darabra vadásznak elsősorban, a többit kilóra, mázsára veszik. Mindenesetre három olyan céget is találtunk, ahol azt ígérték, nagy tételben vesznek. (Itt>>>, itt>>> és itt>>>.)
Ha pedig valaki sok vegyes dologtól egyszerre, de gyorsan szeretne megszabadulni, érdemes a Google-ban olyasmikre keresnie, hogy „Lomot veszek/régiséget veszek/hagyatékot veszek”, elég sok jelentkezőt fog találni. De jó árra nem számítson. Minél türelmesebb valaki, és több időt, energiát fektet a végfelhasználó felkutatásába, annál jobb árakat érhet el, kérdés, megéri-e neki.
(A használt holmik eladásának adózásáról itt írtunk.)
Megvitatnák a zaporizzsjai atomerőműben való amerikai jelenlét kérdését. 
