Klímavédelem: itt az idő, hogy a kormány álljon a változás élére

Ezen a nyáron páros lábbal rúgta be az ajtót az éghajlatváltozás. Heteken át nem esett az eső, egymást érték a hőhullámok, agyunkba vésődött a hőkupola kifejezés, az ország döntő részét katasztrofális aszály sújtotta. A folyók és tavak vízállása soha nem látott módon visszaesett, a Zagyva és a Tarna teljesen kiszáradt, a Velencei-tó és a Tisza-tó jó részén csupán a nád és az iszap maradt. A Duna rekordalacsony vízállása miatt a Paksi Atomerőmű sokáig csökkentett módban üzemelt és nem sok hiányzott a teljes leállításáig. Az almatermés a szokásos mennyiség felére esett vissza és hasonlót jósolnak a szőlősgazdák. A kiskertek tulajdonosai összetöpörödött gyümölcsökkel és kiégett fűvel találkoztak. És mindez hasonlóképp történt Európa-szerte, a szomorúan sárgálló Hyde parktól a rekordalacsony Po, Loire és Elba képéig a hírek a világsajtót is bejárták. Minderre nem voltunk felkészülve, pedig a klímatudosok már jó ideje kongatják a vészharangot. De valljuk be, legtöbben vagy nem hallottuk meg vagy nem akartuk mindezt meghallani.

Nagy-Britanniában tavaly novemberben indult el a National Emergency Briefing, az az országos kezdeményezés, amelyik először a brit parlamentben a képviselők számára, majd pedig a People’s Emergency Briefing film formájában a közvélemény széles rétegeinek mutatja be és teszi közérthetővé az éghajlatváltozást és teremt alkalmat a helyi következmények és lehetőségek közös átbeszélésére. A bemutató során a kutatók 8 kulcs területet határoztak meg, ahol a drámai változások tetten érhetőek és azonnali cselekvést igényelnek. Az iskolákban, közösségi házakban, könyvtárakban zajló vetítések után záporoznak a kérdések és a javaslatok, mit lehetne és kellene helyi szinten tenni.

Számos zöld szervezet ma azt követeli Andy Burnhamtől, a nemrég kinevezett brit miniszterelnöktől, hogy a Covid-járvány idejéhez hasonlóan, a BBC-n keresztül élő adásban, közvetlenül forduljon mindenkihez és hívja fel a figyelmet a klímaváltozás veszélyeire és a cselekvés fontosságára. Azt is sürgetik, hogy a kormány álljon a cselekvés élére és erősítse meg Nagy-Britanniának a klímaváltozás kezelésében korában kivívott, de mostanában veszni látszó, élenjáró szerepét. Sürgetik, hogy semmiképp ne engedélyezze újabb kőolaj-lelőhelyek feltárását az Északi-tengeren, erősítse meg az ország korábbi ‘Net Zero’ vállalását a károsanyag-kibocsátás drasztikus visszaszorítására, és erősítse meg az Egyesült Királyság nemzetközi vezető szerepét a zöld gazdasághoz fűződő tudományos, szakmai, diplomáciai és üzleti tevékenységben.

Az Egyesült Allamokban most zajlik a New York-i Klímahét, amelyik az eddigi legnagyobb szabású eseménysorozatnak ígérkezik: a szervezők több mint 100 ezer résztvevővel és 1000-nél is több hivatalos eseménnyel számolnak, miközben az ENSZ közgyűlésével párhuzamosan számtalan további rendezvény is volt a városban. A hangsúly érezhetően eltolódott az általános klímavállalásoktól a megvalósítás és a gazdasági realitások felé: központi téma az energia és az elektrifikáció, az energiaárak és energiabiztonság, a hálózatok fejlesztése, a klímafinanszírozás, az ipar és az ellátási láncok dekarbonizációja, valamint a természet és a víz védelme. Különösen hangsúlyos idén a technológia és a mesterséges intelligencia kettős szerepe: az AI egyszerre kínál új eszközöket a klíma átmenet gyorsítására, miközben az adatközpontok rohamosan növekvő energiaigénye újabb, egyelőre felmérhetetlen terhet ró az energiarendszerekre. A szemünk láttára válik ez a hét egy globális üzleti, pénzügyi, technológiai és geopolitikai fórummá, ahol a klímaátmenetet már versenyképességi, energiabiztonsági és növekedési kérdésként tárgyalják.

Itt az ideje, hogy Magyarországon is beszéljünk minderről. Meg kell értenünk, hogy addig nem lesz valódi rezsicsökkenés, amíg olyan energiaforrások importjának vagyunk kiszolgáltatva, amelyek nem pusztán környezetszennyezőek, hanem sebezhetővé is tesznek minket, hiszen rendre a globális geopolitikai helyzettől függő módon és áron szerezhetők csak be. Az ipari forradalom idejéhez képest mintegy 1,5 Celsius-fokos globális hőmérsékletemelkedést a fosszilis tüzelőanyagok, vagyis a szén, a kőolaj és a földgáz égetése okozza. Hányszor ülünk még fel erre a mások által irányított hullámvasútra? Látnunk kell, hogy például Kína nem véletlenül épít ki villámgyorsan akkora megújulóenergia-kapacitást, hogy az meghaladja a világ összes többi országáét együttvéve.

A szél- és a napenergia ma már a legolcsóbban biztosítható energiaforrások közé tartoznak. Amikor pedig nem süt a nap és nem fúj a szél, a rendszerbe állított energiatároló egységek hivatottak biztosítani a zavartalan ellátást. Észre kell vennünk, hogy nem véletlenül van hatótáv-szorongása azoknak, akik elektromos autót vennének. A fosszilisenergia-iparnak nem érdeke, hogy az emberek töredékáron autózhassanak. Ha valaki Norvégiában jár, ahol az eladott új autók több mint 90 százaléka elektromos, érzékelheti, hogy a töltés megoldható, pusztán akarat és infrastruktúra kérdése.

Kommunikációval foglalkozó egyetemi kutatóként és gyakorlati szakemberként egyaránt azt állítjuk, a klímaváltozásra történő felkészítés és a megoldások keresése és életbe léptetése a kormányzat első számú felelőssége kell, hogy legyen. A társadalom bevonásán alapuló cselekvési terv nélkül az ország nem lesz képes kezelni a klímaválságot. A tűzoltás jellegű egyedi beavatkozások és látványmegoldások helyett átfogó stratégiára van szükség. A bevonáson alapuló országstratégia és annak megvalósítása, az előnyöket bemutató tudatos és világos kommunikáció, az egyéni és közösségi érdekek előtérbe helyezése egy olyan win-win helyzetet tud teremteni, amelynek révén az ország válságállóbbá válik, és minden egyén és közösség részesül a változás hasznaiból. Hiszen ki az, aki nem szeretne egészségesen élni, kevesebbet költeni fűtésre és hűtésre, friss, egészséges, a környezetet és a pénztárcát legkevésbé terhelő élelmiszerhez jutni, gyerekeinek, unokáinak jobb életminőséget biztosítani?

Elengedhetetlen tehát, hogy a kormányzat álljon a változás élére. Ez a kormány rendelkezik most azzal a mozgástérrel és remélhetőleg ambícióval, hogy az ország sorsát hosszú távon új, a természettel harmóniában működő alapokra helyezze. Iránymutatással, a fejlesztési területek körültekintő kijelölésével, szakmai és anyagi ösztönzéssel képes lehet az ország működését és az itt élők gondolkodását és cselekedeteit fenntartható irányba fordítani. Ne fordulhasson elő még egyszer a magyar történelemben, hogy a természetes környezet védelme háttérbe szorul és képviselet nélkül marad a kormányzatban. Így hangolható össze a természet, a biológiai sokszínűség védelme, a fenntartható, fejlődő, minőségi jólétet és jóllétet kínáló Magyarország képével.

Mindebben hatalmas szerepet játszhat a megújuló közmédia is. Hankiss Elemér ‘Találjuk ki Magyarországot’ kezdeményezésének az érvényessége mit sem csökkent a mai napig. Pusztán még sürgetőbbé vált a cselekvés: látszik, hogy maguktól a dolgok nem fognak megoldódni. Szükség van egy olyan Magyarország-kép közös megalkotására, amely a jövő generációinak is képes egészséges és biztonságos életet biztosítani. Egy filozófiájában nyitott köztévé be tudja mutatni a kármérséklés és az alkalmazkodás sikeres példáit, ösztönözni tudja a közösségek összefogását, segít közös megoldást találni a mindannyiunkat sújtó problémákra. A közmédiának, és ezen belül a TV-nek kiemelt feladata kell hogy legyen a klímaváltozás tudatosítása.

A jövő is, mint minden, fejben dől el. Itt az idő tájékoztatni es cselekedni.

*Sarlós Gábor a University of Roehampton, London címzetes egyetemi docense, Schillinger Attila a  University of Oregon, Eugene egyetemi professzora