Az ENSZ márciusi klímajelentése világosan fogalmaz a klímaváltozással kapcsolatban. A Föld légkörének átlagos felmelegedése hamarosan meg fogja haladni a 1,5 Celsius-fokot az ipari forradalom előtti szinthez képest. Ez elég kiábrándító jövőkép.
Erről írt a bostoni székhelyű Wbur.org hírportálján Barbara Moran, klímaváltozással foglalkozó szakíró. A 1,5 Celsius-fokos határ az úgynevezett „nincs visszaút” határ. Ezt átlépve a korallzátonyok meghalnak, az antarktiszi és grönlandi jég megroggyan, a szibériai permafroszt, az örök fagy birodalma úgy kezd olvadni, mint a járdára esett fagylaltgombóc, a szigetnemzetek elkezdenek eltűnni az óceánok emelkedő vízszintjében.
„Majdnem függetlenül attól, milyen további károsanyag-kibocsátást folytatnak az emberek, a következő évtized elején várhatóan elérjük a 1,5 fokos határt” – mondja Peter Thorne, az ENSZ jelentésének egyik szerzője. A kérdés csak az, hogy kissé túllépjük ezt, aztán megfordul a trend vagy irány a további hőmérséklet-emelkedés, és ezzel a még nagyobb katasztrófa.
A magyarázat arra, hogy miért elkerülhetetlen a 1,5 Celsius-fok elérése, egyszerű. Minél több szén-dioxid és más üvegház hatású gáz kerül a levegőbe, annál jobban nő az átlaghőmérséklet. Még egy évtized vagy annyi sem kell, és ez a felhalmozódás elvezet a kritikus hőmérséklet eléréséhez.
Riasztó nyugalom fogadta az ENSZ-jelentést
A Wbur cikkének szerzőjét meglepte, hogy az ENSZ-jelentés megjelenése után a kutatók és az újságírók nem kezdték el nagyon hangosan kongatni a harangokat. Ehelyett eufemisztikus süketelésre váltottak. Olyasmiket mondanak, mint
„most azonnal lépnünk kell, hogy a 1,5 fokos szint alatt maradjunk!”, meg „Egyre nehezebbé válik ez, de technikailag még lehetséges a kritikus szint elkerülése”.
Kristina Dahl, a Union of Concerned Scientists szakmai szervezet vezető klímatudósa elismeri, hogy a 1,5 Celsius-fokos felmelegedés elkerülése „lényegében nem reális”. Ugyanakkor azt mondja, hogy hasonlóan sok kollégájához, ő sem kész arra, hogy feladja ezt a célt. Egyrészt azért, mert minden tizedfokos növekedés, amit még el lehet esetleg kerülni, számít.
Másrészt szükség van egy ambiciózus célra, amelyet az emberek elé lehet állítani, hogy tettekre késztesse őket, aehelyett, hogy hagynák belenyugodni őket az elkerülhetetlen szörnyűségbe. A Wbur cikkírója szerint viszont ez azt jelenti, hogy gyerekként kezelik az embereket. Olyanokként, akiket meg kell óvni az igazságtól, hogy el ne sírják magukat ahelyett, hogy szembesítenék őket a saját felelősségükkel a teendőket illetően.
A klímatudósok eddig a 1,5 fokos felmelegedés elkerülését ambiciózus célnak tartották, amiről mostanra a csodavárásra váltottak. Dahl felfogása tükrözhet jó hozzáállást is, ám lehet, hogy tudóstársaival együtt csak hitegeti magát egy történettel. Egy olyan önámítással, amivel elkerülheti a kétségbeesést.
Arról beszélt az orosz elnök, hogy „komolyan kell venni” Trump igényét Grönland megszerzésére, és Oroszország is fejlesztené sarkköri területeit. 
