Kezdődik a nyári leárazás - mit tehetnek meg az üzletek?

A kiárusítás fő célja a kedvcsinálás a vásárláshoz. A kereskedő meg akarja tartani vásárlóit, de újakat is szeretne becsalogatni üzletébe, annak reményében, hogy a leárazási időszakot követően is nála vásárolnak. A leárazás másik célja, hogy a kereskedő megszabaduljon a felesleges készlettől: a vásárló üzletbe csalogatásához mindig széles választék kell, így egy-egy időszak legvégén óhatatlanul megmaradna a polcra rakott áruk egy része. Július elején természetesen a reklám a fő cél, az idő múlásával pedig a kevésbé fogyó készletekre teszik ki az akciós táblát.

A leárazás természetesen jó a vásárlónak, hiszen ilyenkor olcsóbban veheti meg a kedvére való árucikket. A vásárlók egy része eleve a kiárusításra tartalékol, ami persze azzal a kockázattal is járhat, hogy a korábban kinézett termék esetleg addigra elfogy, vagy egyszerűen csak kimarad a leárazásból.

 

Néhány szabály, amit a kereskedőknek be kell tartaniuk

- Nem téveszthető meg a vásárló azzal, hogy már a kiárusítás kezdetén nem kapható a meghirdetett termék. - A reklámújságban feltüntetett ár a meghirdetett időszakban nem változtatható meg. - Többféle ár esetében a vásárlónak a legkisebbet kell fizetnie. - Az „akciós árut nem cserélünk” felirat megtévesztő, a minőségi kifogás ugyanis nem utasítható el a leárazás miatt, kivéve, ha az árengedmény oka egy minőségi hiba, amiért viszont később már nem lehet panaszt tenni.   - A leárazás időszakáról és a kiárusításra kínált termékekről, az árengedmény mértékéről a kereskedő szabadon dönthet.

A válság érződik a ruházkodási szokásokon is

Az elmúlt évek válsága sokba került a vásárlónak és a kereskedőnek egyaránt. A kereskedők a válság éveiben szinte folyamatos reklámra, leárazásokra kényszerültek, az engedményeket hirdető táblák  állandó kellékei lettek a kirakatoknak.

A legnagyobb szelete a nyári vásárnak a ruházati termékek köre. A ruházati és lábbeli üzletek száma a 2007. végén 25.848, 2011. végén 23.367 volt, a válság miatt 10%-kal csökkent. 2011-ben a KSH adatai szerint 386 milliárd forintot költöttünk különböző ruházati termékekre, ami a válság előtti időben megközelítette a 400 milliárd forintot: kevesebb ruhát veszünk (a mennyiséget tekintve közel 10%-kal) és kevesebbet is költünk rá. Vásárlási szokásainkra is jellemző, hogy a ruházkodás a takarékoskodás egyik területe, ráadásul a leárazások sem lendítik mindig felfelé a forgalmi mutatókat, legalábbis a júliusi, augusztusi hónapokban.