Bevált
Haider al-Abadiról, a jelenlegi miniszterelnökről az volt az általános vélemény, hogy nem karizmatikus vezető, viszont pragmatikus: nem csak a külpolitikában próbált nyitott leni, hanem népe szunnita kisebbségére is odafigyelt, az ő vezetése alatt is meg is szűnt a két vallási csoport, a síiták és a szunniták közti konfliktus. Eddig a legjobb választásnak tűnt, mivel az Iszlám Állam leverése óta viszonylagos béke honolt országában.
Koalíciós kényszer
A miniszterelnök még a második helyet sem tudta megszerezni, előtte van az erősen Irán-barát Hadi al-Amiri pártja is. A Reuters szerint ugyanakkor a nyertes al-Sadr maga nem lehet miniszterelnök, mert nem indult a posztért, viszont választhat maga helyett valakit pártjából. Többsége biztos nem lesz, mivel a három legnagyobb erőn kívül még sok kisebb is bekerül a parlamentbe, így koalíciós tárgyalásokat kell majd folytatni, és 90 napon belül kell megalakulnia az új kormánynak.
Ijesztő múlt, iráni akarat
Al-Sadr kétszer is zendülést szervezett az amerikai erők ellen Irakban, ráadásul azon kevés síita vezetők egyike, aki Irántól is távolságot tart. Kérdés, hogy egy ilyen külpolitika mit eredményezne az országban: talpon tudnának-e maradni az eddigi támogatók nélkül, amikor így is Amerika, az iráni milíciák és a kurd erők segítsége kellett ahhoz, hogy legyőzzék az Iszlám Államot.
Irán ugyanakkor már korábban jelezte: nem hagyja, hogy olyan erő kormányozzon, aki nem élvezi a nagy szomszéd bizalmát. Nem tudni, hogy a perzsa állam hogyan érvényesíti majd akaratát, mindenesetre az előzetes eredmények megjelenése után Bagdadban ünnepelni kezdtek Sadr hívei, és azt skandálták, hogy ki Iránnal, vagy, hogy a hazai fülnek ismerősebben fordítsuk: Irán, takarodj!
Bizonytalanság
A rendkívül tarka parlamenti kép miatt mindazonáltal semmi nincs eldöntve, ott a rendszer nem a nyertes mindent visz elvére épül, így előfordulhat, hogy Sadr pártja be se kerül a koalícióba, és adott esetben még a jelenlegi miniszterelnök is maradhat, ha a legtöbben őt támogatják. Mindenestre a bizonytalanság nem tesz jót az ujjáépítésre váró országnak, amely még változatlan kormány mellett sem lenne könnyű helyzetben azt követően, hogy Amerika kivonul az Iránnal kötött atomalkuból, és így a két ország között megnő a feszültség.
Belpolitika
Belpolitikai szempontból pedig a leglényegesebb kérdés, hogy az új kormány hogyan viszonyul majd a szunnitákhoz. Irak lényegében minden problémáját annak köszönheti, hogy az első világháborúban nyertes hatalmak úgy hozták létre a korábban nem létező országot, hogy összezárták benne a síita és a szunnita arabokat, miközben ugyanezt tették Szíriában is. Ezzel kódolva lett az örök konfliktus, és al-Abadi kormánya volt azon ritka erők egyike, aki egyensúlyt tudott tartani a két népcsoport között.
Többet érhetnek, de érdemes még venni belőlük? Így alakult a hét a Budapesti Értéktőzsdén. 
