Angela Merkel bosznia-hercegovinai látogatása. Forrás: EPA

„Wir schaffen das” – körülbelül: meg tudjuk csinálni, megbirkózunk vele, képesek vagyunk rá. Ezt mondta pontosan egy évvel ezelőtt Andrea Merkel német kancellár egy sajtótájékoztatón a menekültekről. Azt mondván ezzel, hogy országa képes lesz a példa nélküli menekültáradat kezelésére. Ez után jött azután az igazán nagy menekültroham, érkezett naponta sok ezer menekült Németországba.

Mivel sikerült megbirkózni, és mivel nem? – értékelik a nagyobb német napilapok a helyzetet. Merkel arra célzott eredetileg, hogy meg tudják oldani a menekültek elszállásolását és a menekült-eljárások lefolytatását, később azonban egyre gyakrabban úgy értékelték a kijelentést, hogy a menedékkérők számát is kordában kellene tudni tartani. Hónapok teltek el, amíg minden parlamenti párt belátta, hogy nem sikerült úrrá lenni a helyzeten, főleg a bajor határon veszítették el a kontrollt – írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung.

Maradtak a tömegszállások, meg a civakodás

Októberben megérkezett az első menekült-törvénycsomag, amely még főleg a menekültügyi eljárások felgyorsításáról szólt. A mai napig civakodnak viszont a szövetségi államok és az önkormányzatok, hogy pontosan mikor kinek a hatáskörébe tartoznak a menekültek (és ki állja a költségek nagyobb részét).

Nagy sikernek értékeli a lap, hogy a menekültek feje felé tetőt sikerült keríteni, nem fenyegetett tömeges hajléktalanság. Ugyanakkor nem sikerült a menekülteket Németországon belül decentralizáltan elosztani, sok maradt a tömegszállás. Csak idén júniusban hoztak egy törvényt, amely egyrészt azt ösztönzi, hogy vidéki lakásépítésekkel kerüljék el a „gettósodást”, a menekültek egy tömbben való letelepítését. Másrészt kötelezhetőek is a menekültek a kijelölt helyen való letelepedésre.

A rendszer nagy hibája

Idén márciusban jött a második menekültcsomag, amely főleg a menekültek számának csökkentésével foglalkozott. Például szabályozták a családtagok utánhozatalának kérdését, gyorsított eljárást vezettek be egyes menekültcsoportok kiutasítására.

Angela Merkel a brüsszeli EU-csúcson. Kép forrása: EPA

A Frankfurter Allgemeine szerint a dublininak nevezett menekültügyi rendszer nagy hibája, hogy a külső migráció leginkább a határ menti államokra nehezedik, amelyeknek ezért nem érdekük, hogy a menekülteket befogadják. Hiányzik egy fair elosztási rendszer, olyan, amely a német szövetségi államok között is működik. Gyenge lábakon áll az a rendszer is, amely a menekültek visszatoloncolását tenné lehetővé abba az országba, ahol az EU-ba érkeztek.

Kitartóból fafejű?

A menekültkérdés minden korábbinál jobban áthatja az országot és a politikát, a távolság a kancellár asszony és a polgárok között minden korábbinál nagyobb – értékel a Die Welt. „Merkel nem változott meg, Németország igen” – vélik.

A lap szerint korábban azért is szerették a németek Merkelt, mert keménynek mutatkozott, mint a kőszikla. Most azonban megkérdezte egy újságíró Peter Tauber CDU-főtitkárt, megváltozott-e Merkel, és ő azt mondta, ennek nem látja jelét. A kommentár szerint éppen ez a probléma, Németország megváltozott, az emberek is megváltoztak, Merkel viszont nem.

Ezért a korábbi szilárd, állhatatos jellemét sokan ma már káros makacsságnak, csökönyösségnek érzik. (A lap a továbbiakban hosszasan értekezik a szélsőjobboldali AfD felemelkedéséről, a politikai retorika megváltozásáról, a menekültek sajtóban való bemutatásának változásáról is.)

Nem Merkel érdeme a javulás?

A Der Spiegel emlékeztet arra, hogy bár Merkel kezdetben erősen ellenezte, hogy korlátozzák a menekültek számát, egy idő után maga is azt ígérte, hogy csökkenni fog a létszámuk. Ez meg is történt, januárban még 92 ezer, júniusban csak 16 ezer menedékkérőt regisztráltak Németországban. Ez azonban a lap szerint nem Merkelnek köszönhető elsősorban, hanem két dolognak.

Egyrészt a „dél-kelet-európai országok” lezárták a balkáni útvonalat, határaikat a saját elhatározásuk alapján. Másrészt Törökország egy morálisan megkérdőjelezhető menekültügyi megállapodás alapján visszatartja a menekülteket az Európába utazástól. Ez utóbbinak a tartóssága a török puccskísérlet után kérdéses, a szíriai polgárháború folytatódik, a migrációs nyomás erős maradt.

Nem igaz, hogy elszállt a bűnözés

A Der Spiegel is eléggé kritikus, a német menekültügyi hatóság (Bamf) neve például szerinte kezdetben a kudarc szinonimájává vált. A 2015 eleji 2300 főről azonban mára 8000-re növelte dolgozói létszámát, több tucat új telephelyet nyitott, és idén 146 százalékkal több (összesen 330 ezer) menekültügyet bírált el. Ennek ellenére 500 ezer ügy halmozódott fel, amelyeket év végig sem fognak tudni feldolgozni.

(Forrás: EPA, Uwe Anspach)

A Der Spiegel számos grafikont közöl, az integrációs tanfolyamok résztvevőitől a menekültkérelem elbírálására várók számáig. Az egyik fejezetben a bűnözéssel foglalkozik, ismét megállapítja – mint korábban a német bűnüldöző hatóságok statisztikái is –, hogy a menekültek körében nem magasabb a bűnözés, mint az őshonos lakosság körében.

Mit mond most Merkel?

„Németország Németország marad, mindennel együtt, ami nekünk ott kedves és drága” – mondta Merkel a Süddeutsche Zeitung interjújában, amelyet az évforduló előestéjére időzítettek. Németország alapítása óta folyamatosan változott, de a változás nem rossz dolog, az élet szükséges része – tette hozzá.

Merkel szerint jobban meg kell érteni, mit jelent a globalizáció. Jobban együtt kell működni a krízisországok szomszédaival, valamint Afrikával. Szükség van az együttműködésre Törökországgal. Be kell tartani a Schengen -övezettel kapcsolatos ígéreteket, céloz rá, hogy a külső határok őrzését is jelenti. Le kell küzdeni a menekülthullámokat kiváltó okokat.

Merkel kitart

Merkel emlékeztet arra, hogy a világon 60 millió menekült van, nagyrészt a hazája közelében, de nem lehet már a szomszédos államokra bízni a problémák megoldását. Ezek a gondok már mindnyájunkat érintenek.

Merkel egyébként kitart amellett, hogy az ominózus mondata, a „Wir schaffen das” helyes volt, és ma is az.