|
| EPA/JULIEN WARNAND |
Macron elnök már szeptemberben kifejtette, hogy az európai kontinens biztonságát újra kell definiálni, mégpedig Moszkva részvételével. Macron meggyőződése, hogy az USA a jövőben már érdemben nem fog hozzájárulni Európa biztonságához, a németek pedig nem hajlandók kitölteni a keletkezett űrt. Sőt a francia elnök még attól is tart, hogy Moszkvát dominálni kezdi Peking, amellyel Párizs és Európa a perifériára szorulna.
November 7-én aztán óriásit robbantott egy hosszabb interjúval a The Economist-ban, amelyben „agyhalott”-nak titulálta a NATO-t. Nemzetközi biztonságpolitikai körökben azóta is dúl a vihar a kijelentés kapcsán, és biztosra vehetjük, hogy a december 3-án kezdődő kétnapos NATO vezetői tanácskozás Londonban nem fullad majd unalomba. Most pedig vizsgáljuk meg Macron kijelentésének negatív és pozitív aspektusait.
A negatívumok
Nem kis teljesítmény, hogy a francia elnök provokatív kijelentésétől egy hét alatt elhatárolódott a német kancellár, valamint az olasz- és a lengyel miniszterelnök is. Az orosz külügyminisztérium eközben lelkesen üdvözölte Párizs új vonalvezetését.
A befolyásos liberális folyóirat, az amerikai The Atlantic szerint Macron szeretné újra eljátszani de Gaulle játszmáját, vagyis egyesíteni Európát francia zászló alatt – de mindezt úgy, hogy a németek fizessék a számlát. De egyrészt a franciák még nem győzték meg az európai partnereiket, hogy megbízhatóbb partnerek, mint az amerikaiak. Másrészt Moszkvát reaktiválná az átfogó európai biztonsági struktúrában, amit sem a lengyelek, sem a baltiak nem fogadnak el.
A vezető amerikai konzervatív folyóirat szerint pedig Washington nélkül a nyugat-európai védelem molekuláira hullana. Azt már mi tesszük hozzá halkan: hogyan lehetne egy olyan országra bízni az új európai biztonságpolitika kiépítését, amelyik Napóleon óta az elmúlt két évszázadban minden háborúját elvesztette?!
A pozitívumok
|
| Káncz Csaba |
Macron jól tapintott rá arra, hogy megérett a helyzet a NATO átfogó reformjára, vagy újraszervezésére kontinentális alapon. A szervezet már olyan mértékben erodálódott, hogy nem igazán tölti be sem politikai, sem katonai szerepköreit. Ez világosan megmutatkozott Észak-Szíria török inváziója kapcsán.
További problémát jelent, hogy miközben a NATO több európai szövetségese számára Moszkva elrettentése számít a védelmi szövetség elsőrangú feladatának, aközben Washington figyelme egyre inkább Kínára összpontosul. Márpedig az európai országok többsége számára Kína nem számít ellenségnek – bár gazdasági versenytárs, de egyben erős partner is. Egy ázsiai biztonságpolitikai válság esetén pedig jogos az aggodalom, hogy maradna-e elegendő amerikai erőforrás Európa számára?
Valóban, a Fehér Ház agresszív hozzállása Iránhoz és Kínához egyre inkább ütközik a német és francia kereskedelmi érdekekkel és ezen feszültségeket egyre nehezebb elleplezni. Pompeo amerikai külügyminiszter júniusban látogatott Berlinbe, amely első látogatása volt német földön, holott akkor már több, mint egy éve hivatalban volt. Pompeo aztán Berlinben ultimátumot is adott a németeknek a Huawei 5G-s projektjével kapcsolatban.
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
Az Orbán-kormány nem konfrontálódott Ficoékkal. 
