Többet vártunk
A múlt év végi adatok alapján azt feltételeztük, hogy a januári, közmunka nélkül számított keresetek elérik a 300 ezer forintot (hisz a decemberiek is ezt tették), és így megközelítik az ezer eurót. Nem így lett, az adat 288 ezer forint, igaz, ez mértékében egy év alatt 10 százalék, de az igen magas minimálbér emelés hatása a decemberről januárra mégsem lett jelentős, sőt még a tavalyi egész éves adathoz képest sem. Vélhetően azért, mert azok a bérek, amelyek már tavaly is az idei minimálbér felett voltak, lényegesen kisebb mértékben emelkedtek januárban.
Ami a nettó béreket illeti, ott 192 ezer forint lett az adat, ami, ha a családi kedvezményt is figyelembe vesszük, közel 200 ezer forintnak adódik. Ez a jelenlegi árfolyamon 650-660 euró közti összeg, és a problémák itt kezdődnek: ugyanez az adat Németországban, Ausztriában és a magyar munkaerő számára nyitva álló más vonzó piacokon kevéssel 2000 euró fölött van. A különbség tehát még bő háromszoros, ami még elég nagy ahhoz, hogy a munkaerő tömegesen elvonuljon a magasabb értékért.
Sok van még hátra
A korábbiakban abból indultunk ki, hogy közel kétszeres bérkülönbség az a szint, ahol már nem tömeges az elvándorlás, a folyamat megáll. Ez legalább 1000 eurós nettó átlagkeresetet jelentene, ami jelenlegi árfolyamon 308 ezer forint, ami még a jelenlegi szinthez képest 55-60 százalék. Ez meglehetősen sok, bár ha nyitott marad a munkaerőpiac (még Anglia sem esik ki teljesen, hisz a hiányszakmában továbbra is fogadni fogják az EU-polgárokat, legalábbis David Davis kilépésügyi miniszter szerint), akkor ezt a piac mindenképpen kikényszeríti pár év alatt.
Infláció
Miután ilyen béremelkedés a munkaerőigényes iparágak, főleg szolgáltatások árát megdobja, és a jelenlegi termelékenységi szint mellett ekkora reálbér emelést amúgy sem bírna el a gazdaság, jelentős inflációt hozhat magával ez a béremelés. Az egy éve még 0 közeli szám után januárban már 2,3 százalék lett az inflációs adat. Ez persze még alacsony, sőt a jegybank 3 százalékos célja alatt van, de a jelenlegi folyamatok mellett gyorsan felszaladhat annyira, hogy a nominális bérnövekedés felét is elvigye.
Forint felértékelődés
Ha így lesz, akkor ez már egy kvázi forintfelértékelődés, csak nem úgy, hogy a forint erősödik az euróhoz képest, hanem úgy, hogy az ár-, és bérszínvonal emelkedik, és közelíti az eurózóna átlagos szintjét. Mindez egyszerűbb lenne, ha részben a forint tényleges felértékelődése által valósulna meg, hisz nem lenne szükség ennyire feszített béremelésre, és az infláció sem szállna el, ugyanakkor a szükséges bérkonvergencia lezajlana.
A kérdés, hogy van-e remény legalább 10 százalékos forint felértékelődésre. Ha abból indulunk ki, hogy erős export-, és fizetési mérleg többlettel rendelkezik az ország, akkor az ebből érkező devizatöbblet elvileg növeli a forint iránti keresletet, így forinterősödést okoz. Ha feltételezzük, hogy a jegybank eddig útját állta a folyamatnak, leginkább a korábbi deflációs félelmek miatt, akkor logikusnak tűnne, hogy ha az infláció tartósan 3 százalék fölé kerül, elvileg elhárul az akadály a felértékelődés felől. Példa mindenesetre lesz: megnézhetjük, mi zajlik a cseheknél, ha a korona árfolyamgátját eltörlik, mellyel eddig az erősödését korlátozták.
Ez a „gig economy.” 
