A legfrissebb adatok szerint 200 ezer alá csökkent a munkanélküliek, száma, ami százalékosan kifejezve 4,3. Ez különösen úgy érdekes adat, hogy a szám 80 ezerrel csökkent egy év alatt, vagyis ha folytatódik a trend, akkor a munkanélküliség még számszerűen is elérheti az elhanyagolható mértéket, amikor a valóságban már erős munkaerőhiány van. Persze vannak még munkaerő-tartalékok, főleg külföldön, őket viszont csak jóval magasabb bérekkel lehet hazacsábítani.

Mikor teljes?

A rendszerváltás előtt a munkanélküliség fogalma hivatalosan nem létezett, de közismert, hogy nagy volt a kapun belüli munkanélküliség, vagyis a teljes foglalkoztatottság kedvéért szükségtelen munkahelyeket is fenntartottak. Ha akkor piaci alapokra helyezik a rendszert, az időszak nagy részében valószínűleg magasabb munkanélküliség lett volna, mint a mostani 4,3 százalék.

A kapitalizmusban ugyanakkor már máshogy lehet csak mérni a dolgokat, hisz fölöslegesen a cégek senkit nem foglalkoztatnak, ugyanakkor az is megjelenik munkanélküliként, aki az iskola elvégzése után nem talál azonnal állást, vagy két munkahely között telik el egy kis idő. Ez utóbbiak nem igazi munkanélküliek, hisz rendszerint hamar találnak állást, de a statisztikában mégis benne vannak. A tényleges, közgazdasági értelemben vett munkanélküliséget ezért a munkanélküliség egy adott nominális mértékénél szokták meghatározni.

Amerikában például a 4,5 százalék körüli mértéket teljes foglalkoztatottságnak tekintik, hisz ekkor kiegyenlített a tényleges munkaerő kereslet és kínálat, ez alatt már sok ágazatban munkaerőhiány lép fel, ami erős bérnyomást okoz, ugyanakkor gátolja a gazdaság működését. Kérdés, hogy nálunk hol van ez a szint, hasonlítható-e az amerikaihoz?

Torzító hatások

Az utóbbi 1-2 évben itthon sok szakmában jelentős munkaerőhiány alakult ki, ez arra utal, hogy összességében közel lehetünk a teljes foglalkoztatottsághoz. Ugyanakkor vannak még rejtett munkaerő tartalékok, melyeket nem feltétlenül könnyű mozgósítani, de a statisztikát mégis jelentősen befolyásolják. Ha ők mind megjelennének a munkaerőpiacon, elképzelhető, hogy akár komolyabb munkanélküliség is lehetne.

Három csoportról beszélhetünk a korábbi, mondjuk 10 évvel ezelőtti állapotokhoz képest. Az egyik a 40 éves szolgálati viszonnyal nyugdíjazott hölgyek csoportja, akik korábban a tényleges nyugdíj korhatárig dolgoztak. Ők nagyjából 200 ezren lehetnek, 2011 óta ennyivel csökkent a munkaerő kínálat részükről. A másik csoport a közmunkások: ők is nagyjából 200 ezres szám, de ha nem lenne közmunka, nem ennyivel növelnék a kínálatot, két okból. Egyrészt egy részüket tényleges állásként is betölthető pozícióban alkalmazzák, másrészt egy részük alkalmatlan a tényleges munkaerőpiaci elhelyezkedésre. A harmadik, legnagyobb és legaktívabb csoport a külföldön dolgozóké. Számuk hivatalosan is 300 ezer fölött van, a tényleges szám lehet 400 ezer is.

Kiből lehet cserebogár

Nézzük, ezek után ki jelenhet még meg a munkaerőpiacon, ha tovább nő a munkaerő iránt kereslet. Az első csoport kiesett, hisz a 40 éves kedvezményt politikai okokból kényes lenne változtatni. A második csoport már egy komolyabb forrás lehet, a közmunkások egy jelentős része átirányítható a tényleges munkaerőpiacra, tegyük fel, hogy ez maximum 100 ezer embert jelenthet. A harmadik csoport a legnagyobb lehetséges forrás, ugyanakkor őket csak egyetlen módon lehet hazacsábítani: euróban mért igen nagy béremeléssel.

Amennyiben a jelenlegihez hasonlóan magas marad a gazdaság munkaerő igénye, ez a folyamat vélhetően le is zajlik a következő években. Számításaink szerint az elérhető jövedelem kissé meg kell, hogy haladja a külföldön elérhető felét, ebben az esetben már megérheti visszatérni, illetve a potenciális elvándorlóknak itthon maradni. Ez a jelenlegi szinthez képest még átlagosan 50 százalékos nettó keresetnövekedést jelent (ez részben adódhat a munkavállalói járulékok, köztük az SZJA csökkenéséből, de akár forint felértékelődésből is).

Ez bizony teljes

Összegezve a mostani helyzet közelíti a teljes foglalkoztatottságot, pláne, ha az elmúlt 1-2 év folyamatai folytatódnak. Persze vannak területi eltérések is: Budapesten és a nyugati megyékben még kisebb a munkanélküliség, egyes megyékben viszont nagyobb, és távol van a kvázi teljes foglalkoztatottságtól. Összességében azonban a helyzet messze a legjobb a rendszerváltás óta, és európai összehasonlításban is viszonylag jól állunk. Kedvező hatása az erős bérnövekedés, ami végre megindította, illetve felgyorsította a felzárkózást. Mindezt döntő részben a szabad munkaerő-vándorlásnak köszönhetjük, becsüljük meg az Európai Uniónk ezt a remek találmányát.