Érdekes helyzet alakult ki az olajpiacon, pontosabban az olajkitermelők között. A fundamentálisan leglényegesebb tény az, hogy az Egyesült Államok palaolaj-kitermelése elképesztő üzemben növekszik, az elszállításához szükséges csővezetékek gőzerővel épülnek, és ez már önmagában megbontja a kereslet és a kínálat eddigi egyensúlyát, függetlenül attól, mit lép az OPEC.
Politikai nyomás
Korábban elég volt, ha az OPEC napi másfél millió hordóval csökkentette a kitermelést, és ezzel máris egyensúlyba jutott a túlkínálatos piac, sőt, akár kisebb hiány is kialakulhatott, ami felhajtotta az árakat. A tagok valószínűleg sejtik, hogy így lehetőségeik szűkülnek, de Amerika nemcsak kínálati, hanem politikai oldalon is belépett.
Az amerikai elnök néhány hónapja elkezdett az alacsonyabb olajárak mellett kampányolni, és felszólította az OPEC-et, mindenekelőtt szövetségesét, Szaúd-Arábiát, hogy ne fogja vissza a kitermelést, hagyja esni az árat. Ezt első körben az OPEC meg is tette: beszüntették a korábbi korlátozást, majd az egyébként irreálisan magasra került ár két hónap alatt 30 százalékot zuhant.
Oroszország és Szaúd-Arábia
Erre most megijedtek a kitermelők, és arra gondolnak, hogy mégiscsak korlátozni kéne a kitermelést, hogy helyreálljon az egyensúly. Oroszország azt mondja, hogy nem célszerű havonta változtatni: valószínűleg nem szívesen korlátozná már saját kitermelését, mert tudja, hogy akkor Amerika átveszi a piacot, az ár emiatt esetleg nem is emelkedik érdemben.
Szaúd-Arábiára közben továbbra is politikai nyomás nehezedik Trump részéről, akinek ezúttal remek eszköze is van arra, hogy legnagyobb arab olajországot sakkban tartsa: a múlt hónapban meggyilkolt amerikai állampolgárságú, szaúdi származású újságíró ügye. A szálak úgy tűnik, a legfelső szaúdi körökig vezetnek, és a CNBC szerint Trump nyilvánvalóvá tette a szaúdiaknak, hogy hajlandó elnézni az esetet, amíg a szaúdiak támogatják, hogy alacsonyabb legyen az olajár.
A benzinár, mint kampányelem
Amerikának, amely rövidesen teljesen önellátó lesz olajból, lényegében irreleváns az ár, de az elnök újraválasztásának szempontjából döntő a benzinár. Trump úgy gondolja, sokat javít esélyein, ha 2020-ban azzal kampányolhat, hogy letörte az OPEC-et és tartósan alacsony olaj-, és így benzinárat teremtett.
Ez kissé szokatlan helyzet, mert amerikai elnök ennyire még nem folyt bele az olajár alakításának kérdésébe, de kétségkívül nem is tudná ezt igazán hatékonyan megtenni, ha nem lenne most annyi olaja, mint soha senkinek: országa már legnagyobb kitermelő a világon, és előreláthatólag jóval el is fog húzni a többiektől.
Ez a „gig economy.” 
