A lengyel valuta tegnapig idén közel 5 százalékot erősödött az euróhoz képest, a dollárhoz képest pedig 9-et. A Bloomberg szerint a Morgan Stanley és az ING Bank Slaski SA optimisták lettek és az erősödés folytatódását várják, mondván, a gazdasági növekedés 3,4 százalék lesz idén a tavalyi 2,7 százalék után. A Morgan Stanley 4,10-es eurónkénti árfolyamot tűzött ki célnak, ami a mostani 4,20-hoz képest nem is egy jelentős elmozdulás.
|
| Euró/lengyel zloty idén |
A valuta mozgását persze nem elsősorban a gazdasági növekedés, sokkal inkább az adott deviza iránti keresletet közvetlenül meghatározó kereskedelmi-, illetve fizetési mérleg befolyásolja. Ha ezekben többlet van, akkor nő a hazai valuta iráni kereslet és felértékelődés következik be, ha hiány, akkor leértékelődés. Esetenként azonban ettől eltérhet a helyzet, ha más tényező is szerepet játszanak: Amerikának hiába nagy a kereskedelmi deficitje, a dollár mégis erős, mert első számú tartalékvaluta, ráadásul jobb hozamot lehet benne elérni, mint az euróban, a jenben vagy a fontban.
Bérfeszültség
A zlotyra, és ezzel együtt a cseh koronára és a forintra önmagában az erős export is jól hatna, de van egy ennél is jelentősebb tényező: a valuták rendkívül alulértékeltek a három ország ár-, és bérszínvonala alapján. Ez önmagában nem keltene feszültséget, de miután 2011-ben megnyílt az egységes munkaerőpiac, az alacsony bérű országok munkaereje érthető módon eltávozik. Ez ki is váltotta mostanra az erős bérnyomást, ugyanakkor a valuták alulértékeltsége is hangsúlyossá válik, miután ha nagyon megemelkednek a bérek, az árszínvonalnak is részben követnie kell őket (vagy a valutának erősödni), különben előállna a görög helyzet, amikor is a bérek elszakadnának a gazdaság valós teljesítményétől.
Deflációs para
Ezt nyilván az országok kormányai és jegybankjai is felismerték, de az előző években visszariasztotta őket a deflációs környezet (a hazai valuta felértékelése olcsóbbá teszi az importot, így csökkenhet a belföldi árszínvonal). Ez az időszak azonban véget érni látszik, visszatérőben a jegybankok által optimálisnak talált inflációs szint, így a cseh jegybank eltörölte a limitet, ami fölé nem engedte a koronát, és a jelek arra utalnak, hogy a lengyel jegybank sem bánja már az erősödést. Nálunk azonban még nyoma sincs ennek: a forint gyengélkedik.
A korona jobban áll
Nézzük meg, melyik valuta mennyire alulértékelt. Erre egy alkalmas eszköz lehet, hogy ha az adott ország vásárlóerő-paritáson mért (PPP) egy főre jutó GDP-jét összehasonlítjuk a nominális szinttel. Az IMF tavalyi adatai szerint a cseh nominális adat 18 ezer, a magyar 12 800, a lengyel 12 300 dollár. Vásárlóerő-paritáson ugyanakkor a cseh adat 33 200, a lengyel 27 800, a magyar 27 500 dollár. Ebből az látszik, hogy a forint és a zloty értékeltsége hasonló, hisz a nominális adat a PPP adat 43-44 százaléka, a cseh korona esetében ez a szám 54 százalék, ami arra utal, hogy a cseh korona kevésbé alulértékelt.
Ebből logikusan adódik, hogy hosszabb távon a zlotyra és a forintra nagyobb felértékelődési nyomás fog nehezedni, mint a cseh koronára. Kérdés, hogy a forint mikor reagál majd ennek megfelelően, lehet, hogy csak akkor, ha a jegybank is úgy érzi, eljött a számára optimális inflációs szint, mégpedig tartósan. Ez idén még nem valószínű, jövőre azonban már komoly esély van rá.
A nyári adócsomag módosította a bizalmi vagyonkezelés adózási szabályait – az adóhatósági kontroll erősödik, de a konstrukció továbbra is versenyképes marad. 
