Így kezdődött
A cég maga majdnem 100 éves múltra tekint vissza. 1919-ben egy londoni fiatalember, Jack Cohen, miután befejezte első világháborús szolgálatát, kivonult egy zöldségpiacra, és az első nap 4 font forgótőkével csinált 1 font hasznot. Ezt a remek üzletet növelte szépen, egyre több piaci standdal és alkalmazottal. Egy idő után teával is kereskedett, beszállítója a T. E. Stockwell cég volt. Ennek első 3 betűjéből és saját vezetéknevének első 2 betűjéből megalkotta a Tesco nevet, és már meg is volt a saját márka. 1929-ben első üzletét is megnyitotta, amit számtalan további követett. Egy idő után a céget részvénytársasággá alakította, majd 1947-ben be is vezette a londoni tőzsdére.
Az 50-es, 60-as években áruházláncokat vásárolt fel és amerikai mintára egyre nagyobb üzleteket nyitott. A gazdasági fellendülésben az immár autóval rendelkező vásárlóközönség szívesen járt ki az egyre nagyobb területű áruházakba egy kis hétvégi bevásárlásra. Angliában rendszerint a Tesco nyitotta meg mindig az aktuálisan legnagyobb üzletet.
Világcég
A részvény folyamatos osztalékkal és szolid árfolyam emelkedéssel örvendeztette meg a befektetőket, a cég pedig egyre nagyobb részt hasított ki a brit piacon belül. Tulajdonképpen a közelmúlt problémái is ebből adódtak: 2007-re túl nagyra nőtt, 32 százalékát birtokolta a brit piacnak. Olyan magasság ez, ahonnan egyszerűen már csak lefele van út.
Időközben, a 90-es években a cég megkezdte a nemzetközi terjeszkedést. Elsők közt hozta létre a magyarországi üzlethálózatot, ami meglehetősen sikeres lett. Ezt követően Szlovákiában, Lengyelországban, Csehországban, Írországban, Kínában, Indiában, Koreában, Malajziában, Thaiföldön, Törökországban nyitotta meg üzletláncait, sőt Amerikába is megpróbált betörni.
Túl a zeniten
A hazai, brit piacon a problémák 3 éve kezdtek jelentkezni. Egyrészt a webáruházak óriási kihívások elé állították a hagyományos láncokat, és noha a Tesco is rögtön elindította a saját virtuális áruházát, a meglévő áruházakban érthetően romlottak a forgalmi adatok. Hirtelen túl nagyok lettek a kapacitások.
A másik kihívás a diszkont láncok, mindenekelőtt a német Lidl és Aldi megjelenése volt. Nem kevés vevőt elszipkáztak, és hát lássuk be, 30 százalék fölötti részt igen nehéz egy piacon megtartani. A cég végül előremenekült: óriási engedménnyel kezdte a vevőket csalogatni, és ez a mostani karácsonyi szezonban már meghozta a hatását. Mindazonáltal részesedése 28,8 százalékra csökkent a brit szupermarket láncok piacán.
Visszavonulás
Emellett a cég áttekintette otthoni és nemzetközi üzleteit, és átnézte, abból mit érdemes megtartani és mit nem. Angliában 43 áruházat terveznek bezárni, és 49 tervezett nagy áruház megnyitásától eltekintenek. Feladták már az amerikai jelenlétet, és a kínai részesedést is csökkentették.
És hogy nálunk mit lépnek a továbbiakban? Ez attól függ, hogy állnak a nyereségességgel. Azon túl, hogy minden cég profitra törekszik normál körülmények között is, a nagy élelmiszerláncok most különösen rá vannak erre kényszerítve, hisz az új szabályozás szerint, ha nincs nyereség, lehet szedni a sátorfát. Ezek után a cég feltehetően mikroszkopikusan fogja figyelni, melyik üzlete hogy teljesít, és azok sorsa ettől függően fog alakulni.
Új részleteket árult el a kormány. 
