Nyugdíjreform? Még mit nem! Visszarendeződés jön

(Fotó: Pixabay)

Az OECD két év után új elemzést adott ki a nyugdíjakról, nyugdíjpolitikáról, és áttekintést nyújt a “nem szokványos” (non-standard) munkavállalalásról, a modern munkavállalási formák nyugdíjazásának problémáiról is. “Éberségre van szükség, hogy ne veszélyeztessük a nyugdíjak fenntarthatóbbá tétele érdekében elért eredményeket” – írja a gazdaságilag legfejlettebb országokat tömörítő OECD nem túl megnyugtató összefoglalója.

A népesség öregedése a legtöbb OECD-országban gyorsul. Míg 1980-ban a szervezet átlagában minden tíz munkaképes korú személyre két 65 évnél idősebb személy jutott, ez a szám 2020-ban valamivel több mint háromra növekszik, és 2060-ra várhatóan csaknem hat lesz. A munkaképes korú népesség számos országban 2060-ra több mint egyharmadával csökken. (Magyarországon is, lásd az első ábrát.)

Így hát nagyszabású reformokra lenne szükség, amint azt már sokszor, sok helyen olvashattuk. Ám a szervezet előző jelentése, 2017. szeptember óta számos ország törvényeiben még a korábbi reformokat is visszavonta. Például csökkentették a nyugdíjkorhatárt, kiterjesztették a jogosultak körét, növelték az ellátásokat.

A munkaképes korú lakosság várható csökkenése 2060-ig. (Magyarország piros nyíllal jelölve.)

Nálunk is puhult a rendszer

A járulék mértéke megváltozott Magyarországon, Izlandon és Litvániában. Az öregségi szociális biztonságot vagy a minimális nyugdíjakat növelték Ausztriában, Franciaországban, Olaszországban, Mexikóban és Szlovéniában. Javították az alacsony jövedelműek számára nyújtott ellátásokat Németországban, Spanyolország pedig felfüggesztette egyes korábban hozott intézkedéseit.

Csak Észtország emelte fel a nyugdíjkorhatárt. Ezzel szemben Olaszország, Hollandia és a Szlovák Köztársaság kibővítette a korengedményes nyugdíjba vonulási lehetőségeket, vagy mérsékelte a nyugdíjkorhatár korábban bejelentett fokozatos emelését.

Baj lesz, ha válság lesz

A baj paradox módon az, hogy a gazdaságoknak viszonylag jól megy. Így a nyugdíjrendszerek reformja érdekében jelentkező “​​pénzügyi nyomás” enyhült. “Néhány ország enyhíteni akarja a válsághelyzetben bevezetett népszerűtlen intézkedéseket” – teszik hozzá. Ám a hosszú távú reformok visszarendeződése miatt a nyugdíjrendszerek a jövőben kevésbé lesznek képesek ellenállni a gazdasági sokkoknak, a népesség elöregedésével járó problémáknak.

A most nyugdíjba vonulók felnőtt életük hány százalékát töltik majd várhatóan nyugdíjban? (Kék oszlop.)

A jelenleg hatályos jogszabályok alapján az OECD-országok valamivel több mint fele növeli a nyugdíjkorhatárt, a jelenlegi 63,8 évről átlagosan 65,9 évre 2060-ig. (Így Magyarországon is fokozatosan emelkedik, 2022-re 65 évre – a szerk.) Ez a várható életkor növekedésének csak felét teszi ki. (Más kérdés, mennyire lesznek az idősek munkaképesek. Az emberi élet küszöbön álló ugrásszerű meghosszabbításáról itt írtunk.)

Mit mutat a mutató?

Az eddigi intézkedések nem lesznek elegendőek a munka és a nyugdíj közötti egyensúly stabilizálásához – hívják fel a figyelmet. A teljes munkaidőben, átlagbérért dolgozók jövőbeni “nettó helyettesítési rátája” átlagosan 59 százalék lesz. (Vagyis a bérnek mintegy 59 százaléka lehet a nyugdíj.) De Litvániában, Mexikóban és az Egyesült Királyságban csak 30 százalék körül.

Másutt, mint Ausztriában, Olaszországban, Luxemburgban, Portugáliában vagy Törökországban 90 százalék is lehet. A mutató a nettó nyugdíjat hasonlítja a nyugdíj előtt állók nettó béréhez. (Erről itt írtunk: Nemcsak a nyugdíjakkal van itt baj, hanem a nyugdíj előtt állók fizetésével is.)

Már minden harmadik állás atipikus

A helyzetet nehezíti, hogy egyre növekszik azok aránya, akik “nem szokványos” vagy nem sztenderd (non-standard) munkaviszonyban, foglalkoztatási formában dolgoznak majd. Ez a csoport változatos, ide tartozik minden részmunkaidős, határozott időre foglalkoztatott, önfogalkoztató/vállalkozó személy. Ők az OECD-országok munkaerejének már több mint egyharmadát teszik ki.

De miért vet fel aggodalmat a modern, újfajta foglalkoztatási formák terjedése? Mert ez gyengítheti a nyugdíjasok jövőbeli generációinak jövedelmi kilátásait. Az önálló vállalkozók a legtöbb országban alacsonyabb nyugdíjjárulékot fizetnek, mint az azonos adóköteles jövedelemmel rendelkező alkalmazottak. Sok esetben maguk döntenek a befizetés pontos mértékéről. (Ez nálunk is gyakori a KATA esetében vagy a magukat, alkalmazottaikat minimálbérre bejelentő vállalkozóknál – a szerk.)

Húsz százalékkal kevesebbet kapnak

Ennek súlyos következményei lehetnek az önálló vállalkozók nyugdíjára nézve. A nyugdíjba vonuláskor az önálló vállalkozók és más nem szokványos foglalkoztatottak alacsonyabb állami nyugdíjban részesülnek, mint az alkalmazottak. OECD-szerte az önálló vállalkozók húsz százalékkal alacsonyabb öregségi nyugdíjat kapnak, mint az egykori alkalmazottak.

A jelentés céloz rá, hogy számos ország tehetne lépéseket a nem szokásos formában dolgozók nyugdíjainak javítása érdekében. A nyugdíjrendszerek reformjai enyhíthetik a szokásos és a nem szokásos formában dolgozó munkavállalók közötti különbségeket. Ez megkönnyítené a munkavállalói mobilitást is az egyes munkahelytípusok között.

Mennyi a munka, mennyi a tőke?

Erre az egyik példa, hogy a minimális jövedelmet, ami után nyugdíj jár, kellően alacsony szinten kell meghúzni. Így a határozott idejű vagy részmunkaidős dolgozókat sem hagyják nyugdíj nélkül.

A 65 év felettiek rendelkezésre álló jövedelme a lakosság egészéhez képest. (Kék oszlop.)

Sokkal nehezebb az önálló vállalkozók nyugdíjbiztosítása. Hivatalos munkaviszony nélkül nem világos, hogy milyen alapon kell kivetni a nyugdíjjárulékokat. Nagyon nehéz, ha nem lehetetlen különbséget tenni a munka- és a tőkejövedelem között. Ennek ellenére a legtöbb OECD-ország megköveteli az önálló vállalkozóktól, hogy járuljanak hozzá a kötelező nyugdíjrendszerhez. Egyes esetekben az önálló vállalkozók járulékterheinek csökkentése szándékosan történik, politikai célkitűzések elérése érdekében.

Támogassuk a szegényeket

De az alkalmazotti körben is hátrányt szenvednek a nem szokványos foglalkoztatású munkavállalók. Gyakran ki vannak zárva a vállalati rendszerekből, büntetik a munkahelyet gyakran váltó munkavállalókat. Az egyik munkaviszonyban szerzett nyugdíjjogosultság gyakran nem teljes mértékben hordozható a másik felé.

A nem szokásos foglalkoztatottak nyugdíjdilemmájának megoldásához átfogó megközelítésre van szükség az OECD szerint. Élethosszig tartó perspektíva kell, stabil karrier és jövedelem, előmenetel. Ez lehetővé teszi az emberek számára, hogy nyugdíjjogosultságukat kiépítsék. Nem szabad előnyben részesíteni egyes csoportokat másokkal szemben, az alacsony jövedelműeknek pedig támogatást kell adni a szervezet szerint.

Félünk az időskori szegénységtől

Az OECD 2018-as felmérésében 21 ország polgáraitól kérdezte meg, hogy mik a legnagyobb aggodalmaik. Az 55 és 70 év közötti válaszadók átlagosan körülbelül 82 százaléka nevezte az időskori anyagi helyzetet az első három legnagyobb probléma egyikének. De sok fiatalabb ember is kiemelt kérdésként kezelte ezt. A kormányoknak figyelembe kell venniük ezt és cselekedniük kell az összes munkavállaló nyugdíjkilátásainak javítása érdekében – írják.

Az idősebb, 55-64 éves korosztály foglalkoztatásának emelkedése 2000 és 2018 között. (Kék oszlop.)