Tavaly a kötvényalapok kétszámjegyű hozamokat értek el Magyarországon, nem csoda, mert a hazai állampapírok is jól teljesítettek. Az egy évnél hosszabb hátralevő futamidejű magyar államkötvények áralakulását és hozamát ábrázoló MAX index tavaly majnem 23 százalékkal emelkedett, 2012.július elsejétől 2013. július elsejéig 15 százalék volt a növekedés. Csak az idei első félévben pedig 4,3 százalék volt a gyarapodása, ami éves szinten mintegy 8,6 százalék, még mindig érezhetően az év eleji banki kamatok felett van.
A futamidőnél kezdődik az izgalom
A kötvényalapok látszólag egyszerű konstrukciók: természetesen fő profiljuk, hogy kötvényeket vásárolnak. De jelentős különbség lehet közöttük két területen. Egyrészt abban, hogy milyen kibocsátók kötvényei férnek az alapkezelő elképzeléseibe – államkötvény, vállalati kötvény, banki kötvény, jelzáloglevél, belföldi vagy külföldi papírok, forintban-devizában kibocsátott eszközök –, másrészt pedig abban, hogy mekkora a megcélzott kötvények átlagos hátralevő futamideje.
A kötvényeknél, pontosabban a fix kamatozású kötvényeknél ugyanis annál nagyobb egy papír kockázata, minél hosszabb a futamideje. Hosszabb idő alatt ugyanis több nem várt esemény következhet be, gazdasági, pénzügyi, politikai változások, fellendülések vagy válságok, kamatszint-változás, a kibocsátó vállalat vagy szervezet nehézségei stb. Ezek a tényezők mind hatnak a kötvénytől elvárt hozamra: ha az említett kockázatok nőnek, akkor rendszerint csak magasabb hozammal, azaz olcsóbban hajlandóak megvenni a kötvényt a vásárlók.
Ezért nyertek a magyar kötvényalapok
Ha a kockázatok csökkennek – vagy a piaci szereplők lesznek kockázattűrőbbek –, akkor pedig a kötvény hozamszintje csökken, így az árfolyama nő, tulajdonosai árfolyamnyereséget érhetnek el. Lényegében ez történt tavaly a magyar kötvényekkel is: a nemzetközi tőkepiacokon – nem kis részben a nagy külföldi jegybankok pénzkínálat-élénkítő lépései miatt – nőtt a kockázatvállalási kedv, a hazai gazdaság pedig legalábbis stabil állapotban volt, így a vásárlók egyre alacsonyabb hozammal is beérték. Az MNB pedig ősztől folyamatosan csökkentette az alapkamatot, ami szintén a hozamok csökkenése irányába hatott.
A hosszabb futamidejű kötvényeink hozama így a 2012. eleji 10-11 százalékról év végére 6-7 százalékra esett, ami szép árfolyamnyereséggel egészítette ki a felhalmozódó kamatokat. (Az első félévben pedig további csökkenés volt.) Azt azonban szükséges hozzátenni, hogy a múltbeli hozamok nem jelentenek garanciát a jövőre nézve. Ha a külföldiek kockázatvállaló kedve, a jegybanki kamatcsökkentési ciklus, az ország stabil finanszírozása fennmarad, akkor az államkötvények további árfolyamnyereség elé nézhetnek. Kedvezőtlen körülmények között azonban rövid- és középtávon árfolyamveszteség is keletkezhet. Nem túl valószínű, hogy a hozamszint újra annyival – 4-5 százalékponttal – essen, mint tavaly, hiszen akkor már nulla közelében lenne, miközben például még a német hozamok sincsenek annyira lent.
Tarts ki, és megkapod
Ha a piacon a kamatszínvonal – hozamszint – emelkedik, vagy süllyed, akkor tehát a kötvények ára esik, illetve emelkedik. Ez azonban csak a piaci árra vonatkozik, a lejáratkori kifizetést nem érinti. Ha valaki megtartja lejáratig a papírját – vagy a kötvényalap befektetési jegyeit hosszabb távon –, akkor a kötvények visszafizetik a megfelelő tőkét és a hozamot. Az idő közben esetleg elért árfolyamveszteség vagy nyereség elméleti marad, nem realizálódik.
Minél rövidebb tehát az értékpapírok futamideje, annál kisebb az említett árfolyamingadozás. Pár hetes, pár hónapos kincstárjegyeknél ez egészen minimális, tíz-tizenöt éves kötvényeknél már a részvényekhez hasonló nagy áringadozások is előfordulhatnak. Sok alap tart több-kevesebb változó kamatozású államkötvényt is, például a PEMÁK eurós államkötvényt is főleg hazai intézményi befektetők vásárolták meg.
Nyugodtan aludni, vagy jót enni?
A kötvényalapok köréből mindenki vérmérséklete, kockázattűrő képessége szerint választhat. A kockázattűrő, magasabb hozamra váró befektetők úgynevezett hosszú kötvényalapokat vesznek. A kockázatkerülő, nyugodt álomra vágyó polgárok pedig pénzpiaci alapokat – a kötvényalapok közeli rokonait – vagy rövid kötvényalapot választhatnak, ahol az árfolyamingadozások csekélyek.
Az alapkezelők szakmai szervezete, a BAMOSZ így határozza meg az egyes alapfajtákat:
Likviditási/rövid lejáratú pénzpiaci alapok: A portfolióban lévő eszközök súlyozott átlagos hátralévő futamideje a 60 napot, az eszközök súlyozott átlagos hátralévő élettartama a 120 napot nem haladhatja meg. Emellett az egyes értékpapírok hátralévő futamideje legfeljebb 397 nap lehet
Pénzpiaci alapok: A portfolióban lévő eszközök súlyozott átlagos hátralévő futamideje a 6 hónapot, az eszközök súlyozott átlagos hátralévő élettartama a 12 hónapot nem haladhatja meg. Emellett az egyes értékpapírok hátralévő futamideje legfeljebb 2 év, a legközelebbi kamat-meghatározási időpontig legfeljebb 397 nap lehet.
Rövid kötvényalapok: A portfolióban lévő eszközök átlagos hátralévő futamideje 6 hónap és 3 év közötti.
Hosszú kötvényalapok: A portfolióban lévő eszközök átlagos hátralévő futamideje meghaladja a 3 évet.
Szabad futamidejű kötvényalapok: Olyan alapok, amelyek nem ragaszkodnak egy előre meghatározott durációs limithez. (Duráció: átlagos hátralevő futamidő.)
A cikk támogatója:
Négy kiemelt területen várják az egyeztetést. 
350 vagy 400? Forintpálya az olajválság, a kamat és az euróálom között – Interjú
