Svéd morbid: tömeges katonai temetésekre gyakorlatoznak

Meglehetősen furcsa hírrel lepte meg az olvasóit az orosz Pravda című napilap. Ezek szerint Svédországban kidolgozták a katonák – esetleges – tömeges temetésének forgatókönyvét. Hogy volt-e ilyen próba Oroszországban vagy Ukrajnában – ahol már több százezren haltak meg a hatodik éve tartó háborúban –, arról nem esik szó.

A lap cikkírója kissé cinikusan veti fel, miszerint „az egykor csendes, virágzó és semleges Svédország sokat foglalkozik a háborúval, és az elmélkedés pszichotikus szintet ért el”. Miután a határuknál háború folyik, túlzás volna pszichózisról beszélni. A lap úgy véli, az AURÓRA nevű akció nem más, mint egy NATO-hadgyakorlat.

Némi szarkazmussal arra is kitér a szerző, hogy „ami mindig is megkülönböztette a nyugati kultúrát a miénktől, az a részletekre való odafigyelés. A terméktervezés minden apró részletének kigondolása például a „német minőség” jelenségét hozta létre a világban.”  (Hogy ez a morbid kifejezés miképpen illik ide, az rejtély.) A tudósító szerint az európaiak ugyanilyen alaposságot tanúsítanak a katonai gyakorlatok során.

Amikor a potenciális áldozatokkal járó háborús forgatókönyvekről van szó, az általában a harctéri orvosi állomások, kórházak telepítésére és a sebesültek evakuálására redukálódik.

Ezúttal azonban a svédek úgy döntöttek, hogy elkezdik gyakorolni a katonák temetését a szertartásokkal együtt, holott szerencsére arrafelé háborúról még nincs szó. A svéd egyházat is bevonták a folyamatba. A rituális szertartásoknak egyszerűnek és természetesnek kellett lennie, ahogy az Svédországban szokás.

A próbák során elsősorban a következő eljárásokat gyakorolták: a halottak evakuálása a csatatérről; azonosítás; szállítás a temetkezési helyre. A skandinávok praktikumára jellemző, hogy – emeli ki a lap – „egy békés világban kezdik el gyakorolni az esetleges háborúban elhunytak búcsúztatását.” A hangsúly nem új sírok ásásán van, hanem a meglévő temetőkben történő gyászszertartás milyenségén. A második kritérium a temető közelsége az elhunyt otthonához. Ha ez nem lehetséges, akkor a halál helyéhez legközelebb eső temető jöhet szóba, mint végső nyughely.

Az elhunyt vallási hovatartozását – állítólag – nem veszik figyelembe. Ha az elhunyt muszlim, akkor is egy svéd szellemiségű temetőben nyugszik majd, vallásától és hagyományaitól függetlenül. (Ezt bizonyára az is magyarázza, hogy jelentős a bevándorlók száma, akik több tucatnyi országból, eltérő vallással érkeznek.)

A temetési szertartáshoz még egy búcsúszöveget is készítettek, amely így szól: „Svédországért halt meg. Teljesítette a kötelességét, és ezt elismerjük. Nyugodjon békében.”

Vajon milyen búcsúszöveget készítettek az ellenség körében elhunyt áldozatoknak? Mint kiderült, olyan is létezik, azaz az ellenfél veszteségeire is gondolnak, de ennek részleteiről nem esik szó.

A gyakorlatokon ukrán katonák játszották az ellenfelet. Egyes források szerint olyan jól, hogy hogy a NATO-t képviselő amerikaiakat és a svédeket felülmúlták. Az ukrán katonák állítólag bírálták a „NATO-tagok lassúságát” és a „modern” körülményekre való reagálás képtelenségét. Ukrajna „győzelmét” ezeken a színlelt, abszurd próbákon már májusban bejelentették. E folyamatnak része volt egy exhumálási próba is, ha esetleg valamit elnéztek, vagy további azonosításra van szükség.

Sokrétű felkészülés a támadásokra?

A korábban békés és semleges Svédország ma már egyértelműen megelőzi a világ többi részét a háborús felkészültség tekintetében. Talán egyetlen más ország sem tart itt. E folyamat fontos eleme a fegyveres erőkön kívül a polgári védelmi rendszer fejlesztése. A civil társadalom reagáló képességét a különféle vészhelyzetekre igen magas szintre emelték.

Csak egy példa: minden svéd háztartásnak fel kell készülnie arra, hogy gondoskodjon magáról, és legalább egy hétig túléljen, kormányzati, központi segítség nélkül. (A balti államok és Finnország különösen élen jár az óvóhelyek számának bővítésében és az esetleges háborús veszély kivédésében).

A Pravda cikkírója végül megjegyzi: a svéd társadalom vészhelyzetekre való felkészültsége minden dicséretet megérdemel. Majd felteszi a költői kérdést, miszerint „dicsekedhetünk-e mi is ugyanezzel, tekintve, hogy mi háborúban állunk, míg Svédország nem?”