Bár jövőre a családi adókedvezmény kiterjed már a munkavállalói járulékokra is, ez az intézkedés nem befolyásolja az állampolgárok szja-kötelezettségét. Így aztán minden jel arra utal, hogy 2013-ban véget ért a személyi jövedelemadózás átalakítása. Az egykulcsos adóreform néven emlegetett intézkedéssorozat részként 2010 és 2013 között sor került az adókulcsok összevonására és mérséklésére, a szuperbruttósítás illetve az adójóváírás több lépcsőben végrehajtott eltörlésére, valamint a családi adókedvezmény jelentős kiterjesztésére.

A Pénzügyi Szemle legfrissebb számában Tóth G. Csaba és Virovácz Péter azt vizsgálta meg, hogy a személyi jövedelemadózásban 2010 és 2013 között végrehajtott adóreform miként változtatta meg az egyes társadalmi csoportok adóterhelését, illetve, hogy mindez mit jelent az államháztartás szempontjából. A szerzők a 2011-es szja-adatbázisban szereplő 4,3 millió adóbevallást készítő magánszemély adatai alapján kiszámolták, hogy az egyes állampolgárok a vizsgált években, az adott évi bevallásra vonatkozó jogszabályok alapján mennyi adót fizetnek.

A szimuláció eredményei szerint a 2010 és 2013 között végrehajtott adóváltoztatások éves szinten 444 milliárd forinttal csökkentették a költségvetés bevételeit. Az intézkedéssorozat azonban nagyon különbözően érintette az eltérő keresetű jövedelmi csoportokat. A változások hatására az alsó hét jövedelmi tized adóterhelése összesen 134 milliárd forinttal emelkedett. A nyolcadik tized adója kis mértékben csökkent, a kilencediké 72 milliárd forinttal mérséklődött, míg a legmagasabb jövedelműek adója 501 milliárd forinttal zsugorodott.

Az adóváltozások hatása az egyes jövedelmi tizedek éves adókötelezettségére

Az egyes adófizetők szempontjából ez azt jelenti, hogy a minimálbér környékén kereső magánszemélyek adója éves szinten átlagosan 58 ezer forintról 126 ezer forintra emelkedett, az átlagbér környékén keresők adókötelezettsége viszont 312 ezer forintról 299 ezer forintra mérséklődött.

Többen voltak a vesztesek, de kisebb volt a veszteség

Mivel a jövedelemnagyság mellett egyéb tényezők is befolyásolták, hogy miként változott az adóköteles jövedelemmel rendelkezők adóterhelése (gyermekek száma, házastárs jövedelme, a jövedelem típusa), ezért a következményeket tekintve nem alkotnak homogén csoportot az egyes jövedelmi tizedbe tartozók sem. Éppen ezért a szerzők három csoportba sorolták az adózókat: a nyertesek közé kerültek azok, akiknek az adója 2013-ban 2010-hez képest éves szinten legalább ezer forinttal csökkent. A vesztesek csoportjába azok, akiknek az adója 2013-ban 2010-hez képest legalább 1000 forinttal emelkedett. Akinél a változás nagysága egyik irányban sem haladta meg az 1000 forintot, azok kerülnek a semlegesek csoportjába.

A nyertesek, vesztesek és semlegesek százalékos aránya az egyes jövedelmi tizedekben. Forrás: Pénzügyi Szemle 2013/4

Az alsó négy jövedelmi tizedben a nyertesek száma 20 százalék körül mozog, és ez az arány alig 15 százalékponttal emelkedik csupán a következő négy jövedelmi tizedben is. Az igazi áttörés a két legmagasabb jövedelmi tized esetén tapasztalható: a nyertesek aránya a kilencedik tizedben 92 százalék, míg a legmagasabb jövedelemmel rendelkezők körében 99 százalék.

Együtt vizsgálva az összes adóbevallást benyújtó, adóköteles jövedelemmel rendelkező magánszemélyt, a nyertesek száma 1,7 millió, esetükben az átlagos éves adócsökkenés 364 ezer forint, a vesztesek száma 2,5 millió, esetükben az átlagos éves adóemelkedés 75 ezer forint, míg 132 ezer ember adóváltozása nem haladta meg az 1000 forintot.

A legmagasabb jövedelműek az igazi nyertesek

Éppen azért, mert az adóreform elsősorban a jövedelem és a gyerekszám függvényében változtatta meg az állampolgárok adókötelezettségét, a szerzők e két dimenzió mentén együtt is megvizsgálták, hogy milyen következményekkel járt a személyijövedelemadó-rendszer átalakítása. Mivel az adóbevallást készítők 77 százaléka gyermektelen (vagy legalábbis nem vett igénybe gyermekek után járó családi adókedvezményt), így utóbbiak adóterhelésének változása nem tér el jelentősen a teljes sokaságétól. Az alsó nyolc jövedelmi tized mindegyikében legalább 70 százalék a vesztesek aránya, míg a legtöbbet keresők esetében fordított a helyzet.

Mindez forintban számolva azt jelenti, hogy az alsó nyolc tizedhez tartozók gyermektelenek esetében az összesen 171 milliárd forintos adóemelkedés átlagosan évente 62 ezer forint plusz adót jelent. Másrészt viszont a két legmagasabb jövedelmi tizedbe tartozó gyermektelenek adója 330 milliárd forinttal csökkent, azaz az adóreform teljes költségvetési költségének 74 százaléka a két legmagasabb jövedelmű decilishez tartozó gyermektelenek nettó keresetét növeli.

Az összes adózó 20 százalékát kitevő egy vagy két gyermeket nevelők esetében az alsó négy jövedelmi tizedben a családi adókedvezmény bevezetésének ellenére is megközelíti együtt az ötven százalékot azoknak az aránya, akik a semlegesek vagy a vesztesek táborába tartoznak. Ez azzal magyarázható, hogy esetükben az adójóváírás eltörlését nem volt képes kompenzálni sem a családi adókedvezmény, sem az alsó adókulcs csökkentése, sem pedig a szuperbruttósítás megszüntetése.

A magasabb jövedelmi tizedben viszont szinte csak nyertesek vannak. Az említett folyamatok eredményeképpen az egy vagy két gyermeket nevelők 85 százalékának csökkent az adója és csupán 4 százalékának emelkedett. Az összes egy vagy két gyermeket nevelő adózónak nyújtott adócsökkentés 218 milliárd forintos bevételkiesést jelent a költségvetés számára, amely összeg 83 százaléka a két legmagasabb jövedelmi tizedbe tartozók nettó keresetét növeli.

A nagycsaládosoknak 63 milliárd forinttal csökkent az adója

Három vagy több gyermek esetén a korábbiaktól lényegesen eltérő eloszlás rajzolódik ki az adóreform hatásának tekintetében. Az egy vagy két gyermeket nevelőkhöz képest az alsóbb jövedelmi tizedekben sokkal kevesebben vannak a nyertesek (maximum 22 százalék), és sokkal többen azok, akiknek nem változott az adókötelezettségük. Mindez arra vezethető vissza, hogy a három vagy több gyermeket nevelők már az adóreform előtt is igénybe vehettek egy kisebb mértékű családi adókedvezményt.

Ennek köszönhetően az alacsony jövedelmű családok egy részének már 2010-ben sem kellett adót fizetnie, így hiába emelkedett radikálisan a gyermekek után járó adókedvezmény (az egyéb változtatásokkal együtt), mivel Magyarországon nem létezik negatív adó, számukra nem jelentettek (további) tehercsökkenést a változások, tehát a nettó jövedelmük nem emelkedett. (Számukra érdemi előnyöket ígér a fel nem használt adókedvezmény kiterjesztése a járulékokra.)

Mindez rányomja a bélyegét az aggregált hatásokra is. Miközben a három vagy több gyermeket nevelők számára az adóreform összesen 67 milliárd forint adócsökkenést biztosított, az összeg 92 százaléka a legfelső két jövedelmi tized nettó keresetét növelte, az alsó hat jövedelmi tizedbe tartozó nagycsaládosok adója pedig összességében nem változott. Ezzel magyarázható, hogy az összes nagycsaládos 63 százalékának csökkent az adója, ám 33 százalékának nem változott érdemben, miközben 4 százalékának emelkedett.