Apokalipszis, most? Így lehet és így nem lehet felkészülni a világvégére

A katasztrófa-forgatókönyvekből, hasonlóan a konspirációs teóriákhoz, ezerféle létezik, de a legtöbb vagy egyelőre tudományosan bizonyíthatatlan, vagy legalábbis pontos bekövetkezte teljességgel előrejelezhetetlen. A következményeikről sokat elárulnak a katasztrófafilmek, amelyek némelyike hihető, már-már tudományos alaposságú, némelyike azonban inkább képtelenségnek, mesének tűnik.

Megsülünk vagy megfagyunk? – globális felmelegedés vagy jégkorszak

Itt van mindjárt a globális felmelegedés kérdése, ami szinte biztosan megindult, mérések bizonyítják, rengeteg tudós kardoskodik mellette. Józan ésszel is könnyen elhiheti az ember, hogy ha mostohán bánunk a természettel, bolygónkkal, az bizony előbb-utóbb visszaüt. De ha el is fogadjuk, hogy felmelegedés folyik – aminek azért jelentős ellentábora is van –, akkor is kérdés, hogy előbb, vagy utóbb, és mennyire lesz így.

(Fotó: Wikimedia Commons)

Lehet 1-2 évtized, és lehet 50-70 év, ami legalább már a mi életünket nem befolyásolja nagyon, bár utódainkét igencsak. De olyan elméletek is vannak, hogy a felmelegedést erős időszakos lehűlések tarkítják, így az is lehet, hogy éppen jégkorszakra kell felkészülni. A kérdés megint az, és erre senki nem tud bizonyossággal válaszolni, hogy mikor és milyen mértékben, ha egyáltalán.

Tengerparti nyaralót, télikabátot már ne vegyen

Így az esetleges felkészülés is nagyon nehéz. A legkézenfekvőbb az lenne, ha időben elköltöznénk megfelelő éghajlatra, de nagyon nem mindegy, hogy Skandináviába, Kanadába, vagy éppen ellenkezőleg, a trópusokra érdemes-e mennünk. Ráadásul várhatóan nemcsak egyszerűen Észak-Dél, hideg-meleg problémáról van szó, a tengeráramlatok leállása, megváltozása, az uralkodó szélirány eltérése is rengeteg tragédiát okozhat.

A felmelegedés veszélye miatt tengerparti nyaralót nem vennénk, mert igen hamar víz alá kerülhet, a jégsapkák felolvadása, a tengerszint emelkedése miatt. Magyarország éghajlata viszont meglehetősen kellemes, várhatóan sem a mostaninál hidegebb (skandináv típusú), sem melegebb (mediterrán, szubtrópusi) időjárás esetén nem válna teljesen lakhatatlanná. A csapadék elmaradása viszont komolyan sújtaná, például ha az uralkodó szélirány nyugatiról, óceániról keletire, szárazföldire változna.

Egy jókora termőföld nem túl száraz helyen, ahol szükség esetén mély kutat is lehet fúrni, erős és jól szigetelt házzal várhatóan sok szituációban biztosítaná a túlélést, sőt esetleg gazdasági hasznot is. Bár néhány gépfegyverre és markos legényre is várhatóan szükség lenne, hogy megvédjük.

A nagy bumm és ami utána jön - meteorbecsapódás vagy szupervulkán

Míg a globális felmelegedésnek vannak jelei a mindennapokban is, egy meteorbecsapódás vagy egy óriási vulkánkitörés ideje a tudomány jelenlegi állása szerint a legkevésbé előrejelezhető dolgok közé tartozik. Lehet holnap is, és lehet száz vagy ezer év múlva is. Több más katasztrófához hasonlóak a hatásaik, ami előny, bár erről a dinoszauruszoknak valószínűleg más volt a véleményük.

A Barringer-kráter (Fotó: Wikimedia Commons)

Mindkét esetben, már ha nem az epicentrumban párolgunk el egy századmásodperc alatt, keletkezhet óriási lökéshullám, tűzhullám, ami letarolhatja és felégetheti a szárazföldet, valamint szökőár, amely vízbe fojtja. A tengerpartokon és alacsony alföldeken, sík vidékeken lakók közvetlen veszélyben lehetnek, ha ettől fél, szeles tengerparti síkságra ne építse a házát. A Bakony vagy Mátra völgyei, de bizonyos mértékig egész Magyarország területe is eléggé szélvédett hely viszont, és távol van a tengertől is.

Mi marad a civilizációból?

Később azonban a légkörbe jutó por, füst, hamu, gázok klímaváltozást okoznak, a napsugarak túlzott visszaverésével miniatűr jégkorszak alakulhat ki. A kevés fény miatt sok növény kipusztulhat, kevés lesz az élelmiszer, minimum évekre, de talán évtizedekre, évszázadokra is. Vegyünk hát sok konzervet? Ha a katasztrófa bekövetkezett, akkor már lehet, hogy késő ezzel próbálkozni, és nem is biztos, hogy elég ideig kitartanak.

Valami kis esélyünk ebben az esetben is lehet a túlélésre, ha jó helyen lakunk, nagy saját földterülettel, szennyezetlen forrásvíz, tüzelő, barlang közelében, szerszámokkal, fegyverekkel jól ellátva. Sok más dolog nagyon hasznos lehet ilyenkor, antibiotikumok, szakkönyvek, meleg ruhák, elemes rádió, áramfejlesztő, üzemanyag, terepjáró, mert a civilizáció lehet, hogy megszűnik majd létezni. Hogy az arany, drágakő, amit nem lehet sem megenni, sem gyógyítani vele, ilyenkor ér-e még valamit, kérdéses. Lehet, hogy a vas és a benzin lesz az igazi érték.

Hatalmas dilemma lehet ilyen helyzetben, hogy embertársainkat milyen esetben kell elkerülni, és mikor érdemes szövetkezni velük. Mikor segíteni rajtuk, és mikor megvédeni ellenük javainkat. Az ember társas lény, és csapatban többnyire sokkal jobban boldogul. Egy remetének kevés esélye van egy egész törzzsel szemben, így csapatot kell gyűjteni. De – ellentétben a jelenlegi korral – valószínűleg hamar választani kell a szolidaritás és a túlélés között, azaz kit veszünk be, és kit zárunk ki a csapatból. Egyszerűbben szólva: öldöklő, gyilkos harc várható a túlélők között a megmaradt erőforrásokért.

Gombafelhő Budapest felett - háború vagy atomháború

A nagy háborúk egyre inkább a polgári lakosságot pusztították az utóbbi évszázadokban, valószínűleg ez a jövőben sem fog megváltozni. Háború esetén az egyén szempontjából a legbiztonságosabb családostul egy másik, békés országba vagy inkább kontinensre költözni. (Ha nem tudunk vagy nem akarunk az ország védelmében részt venni.) A farmra való elvonulás itt nem tűnik célravezetőnek.

(Fotó: Wikimedia Commons)

Ha nem az ellenség, akkor – a legutóbbi háborúk tapasztalatai alapján – lehet, hogy a saját országunk hatóságai vagy esetleg gerillák, partizánok stb. fognak ránk találni valamilyen okból. Ha mégis itt ragadnánk, akkor ebben az esetben jó ötlet lehet a konzerv, az arany felhalmozása. A készleteinket pedig lehetőleg több helyen rejtsük el, mert totális háború esetén még a bankok sem lesznek biztonságban.

Elkerülni az elkerülhetetlent

Az atomháború, esetleg nukleáris baleset vagy terrortámadás különösen kegyetlen dolog, amire aligha lehet jól felkészülni házilag. Az atomszennyeződést, vegyi támadást nem lehet egy gázálarccal vagy néhány gyógyszerrel elhárítani, legfeljebb pár órát elodázza az elkerülhetetlent. A szél sok ezer kilométerről is fújhatja pont a mi fejünkre, a radioaktív szennyezés a barlangokba, ivóvízbe is beszivárog, a kórházak kapacitása semmire sem lenne elég, pánik, káosz lenne mindenütt.

A saját atombunker megásása, berendezése annyira költséges és bonyolult, hogy szinte lehetetlen. A nyilvános bunkerekben várhatóan nem lenne elég hely és csak rövid időre nyújtanának védelmet, ellátást. Talán az egyetlen védekezés, ha még időben sikerülne érintetlenül maradó területekre, például egy másik kontinensre menekülni. Miután mindenki egyszerre próbálná ugyanezt tenni, ehhez leginkább egy készenlétben álló magánrepülőgépre lenne szükség és sok üzemanyagra.

Világvége, de csak picike

Szerencsére Magyarország – egyes politikusok harcias szólamai ellenére – a jelek szerint igen távol áll bármiféle háborútól. Ha NATO-tagként bele is sodródnánk, például egy közel-keleti konfliktusba, kis méretű hadseregünk miatt csak sokadrangú célpont lennénk. Kérdés, mekkora a veszély, kérdés, mennyi a felkészülési idő, kérdés, nyitva állnak-e még akkor a határok...

Egy korlátozott háború, amely nem terjed ki a közvetlen környezetünkre és nem rombolja szét a civilizációt, bármily kegyetlenül is hangzik, jó üzlet lehet. Fellendülést okozhat a kőolaj árában és olajipari részvényeknél, erősíthetné a dollárt és más menedékdevizákat. Jót tenne a hadiiparban érdekelt cégeknek, egyes időszakokban a nemesfémeknek és az ipari fémeknek is.

Arra is lehet mindjárt az elején koncentrálni, miközben hullanak az ártatlan emberek, mint a legyek, mely cégek fognak majd az újjáépítésből profitálni, infrastruktúrát újjáépíteni, környezeti károkat megszüntetni, mint például Irakban. Ha Amerika főszereplő lesz a konfliktusban – mint általában –, akkor a legtöbb érintett társaságot valószínűleg megtaláljuk a tőzsdén, és ma már saját karosszékünkben ülve is köthetünk rájuk üzletet az interneten.

Világok harca - idegenek az űrből

Stephen Hawking amerikai tudós a földi civilizáció története alapján – amelyben az erősebb mindig kiirtotta vagy leigázta a gyengébbet – attól tart, nem kéne nagyon várnunk az idegenekkel való találkozást. Hasonló vagy még rosszabb katasztrófával lenne egyenértékű, mint amikor az európaiak megérkeztek az amerikai kontinensre. (Amerika felfedezésének napja, október 12-e  az óceán túlpartján sok országban ma is inkább gyásznap a belepusztult tíz- és tízmilliók emlékére.)

(Fotó: Wikimedia Commons)

Az idegenek létezésére még annyi bizonyíték sincsen, mint egy jövőbeli meteorit-becsapódásra, így azt sem tudjuk, milyen lenne egy ilyen találkozás vagy háború. A földi hadviselést ismerjük, de mi van, ha az idegenek a háborút már kizárólag génmódosított kórokozókkal, az űrből kilőtt lézersugarakkal vagy rovarméretű intelligens minirobotokkal vívják? Lehetetlennek látszik ilyesmikre felkészülni.

Fekete halál – világjárvány jöhet

Régóta félnek a tudósok attól, hogy valamely kórokozó úgy mutálódik, aminek eredményeképpen nagyon fertőző és nagyon halálos variációja jön létre. Ahogy a középkorban a pestis időnként egész falvakat pusztított ki és egyes vidékeken a lakosság felét-harmadát elvitte. De a huszadik század eleji „spanyolnátha” – azaz az influenza egyik törzse – is tízmilliók életét oltotta ki. Hasonló ma is bármikor megtörténhet, igaz, az talán nem túl valószínű, hogy az egész civilizációt megsemmisítené, mert mindig vannak, akik ellenállóak egyes betegségekkel szemben.

(Fotó: Wikimedia Commons)

Ha túléljük, természetesen jó befektetésnek bizonyulhat a gyógyszergyárak részvénye, a biotechnológiai részvények, az egyéb egészségügyi befektetések. A kérdés, hogyan éljük túl, miután kevesen tehetik meg, hogy hónapokra vagy inkább évekre elvonulnak a társadalomtól távol, és nem érintkeznek senkivel. Akinek nincs lakatlan szigeten háza, az valószínűleg jobban teszi, ha már most egészségesen él, étkezik, sportol, és már most életerősen, virgoncan várja az esetleges komolyabb fertőzést. Így az egyéb betegségekkel, az egész élettel is könnyebben veszi fel a harcot. (Az influenzaoltás pedig bizonyos korlátozott védelmet nyújt az új influenzatörzsek ellen is.)

Napkitörés, mágneses vihar – mint New Yorkban?

Sandy, a nagy New Yorki vihar nemrég már ízelítőt mutatott be abból, mi lesz, ha nincs elektromosság, számítógép, szupermarket és ezer már civilizációs áldás, mennyire sérülékenyek vagyunk. Igen hamar a termelés nagy része, az élelmiszer- és ivóvízellátás, az egészségügy, szinte az egész civilizáció megbénulna. Pedig ilyen hatással járna egy erős napkitörés is, főleg mágneses tulajdonságai miatt, amivel megbénítaná az elektromos eszközöket. (Az atomrobbanásnak is van hasonló hatása.)

(Fotó: Wikimedia Commons)

Ilyenkor rövid távon megint az jár jól, akinél van otthon konzerv, elemes rádió, ivóvíz, súlyosabb esetben arany, fegyver, szerszámok, üzemanyag. A károkat valószínűleg előbb-utóbb helyre lehetne állítani, a gond csak az, hogy mikor, és mekkora káosz árán.

Amikor mikrobi mérges lesz – a gépek lázadása

Intelligens, magukat megjavító, sőt szaporító, gyártó robotok, amelyek ellenségesek – sok író és néhány tudós rémálma. De miért is féljünk tőlük, ha jelenleg egy pohár vizet is csak néhány különleges, laboratóriumi példány tud felszolgálni, és lényegében csak arra képesek válaszolni, amire beprogramozták őket?

A kérdés kulcsa a számítástechnika fejlődése lehet, a számítási teljesítmény exponenciálisan nő,  1-2-3 évente megduplázódik, a fejlődés ma is elképesztő iramú. Ez pedig a mesterségesintelligencia-kutatásokon keresztül a robotika teljesítményét is növeli. A videotelefon például még 20-30 éve is a sci-fi-témakörébe tartozott (főleg, hogy nálunk egy nyomorult rézdrótos vezetékes vonalhoz sem nagyon lehetett hozzájutni). Ma, észre sem vetted, de már beköltözött az íróasztalodra vagy a mobilodba, például Skype néven.

Lehet, hogy újabb húsz év múlva a robotok megfőzik a teádat, kitakarítják a lakásodat és a hogyléted felől fognak érdeklődni, negyven év után pedig esetleg meg is javítják saját magukat. Lehet, hogy itt az ideje robotikai cégek részvényeiből vásárolni?  (Hogy mindez mekkora társadalmi feszültséget, például munkanélküliséget okozna, azt most hagyjuk.)

Légy ügyes, okos, erős és hatalmas

Konklúzióként megállapíthatjuk, hogy sok katasztrófára nem lehet igazán felkészülni, mert ha bekövetkeznek, már késő lépni. Sokszor pedig a megoldás az lenne, ha biztonságosabb környékre mennénk, de a vándorlás, emigrálás még békeidőben sem könnyű feladat, hát még katasztrófa idején. Sokkal könnyebb mindez, ha dúsgazdagok – és lehetőleg erősek, egészségesek és edzettek, harcra készek – vagyunk, a magánrepülőtől a magánbarlangig, magánfarmig, magánhadseregig szélesre tárulnak a lehetőségeink.

Tehát légy gazdag, egészséges, vegyél nagy házat és földet jó helyen, legyenek fegyvereid, tartalékaid, készleteid. De sokszor ez sem elég, olyasmi történhet, amire nem is gondoltál, nem gondolhattál. Darwin szerint: „Nem a legerősebb marad életben, nem is a legokosabb, hanem az, aki a legfogékonyabb a változásokra.”