Privátbankár: Milyen helyzetben várja a kgfb-piac az idei „kampányt”?
PB: Az sem vidítja fel önt, hogy a Mabisz statisztikáiban júniusban 7 százalékos díjbevétel- és 7,8 százalékos állománydíj-növekedés szerepel?
Cs.D.: A szám önmagában semmi örömre nem ad okot: egyrészt a forgalomba kerülő új járművek miatt növekedhetett a díj, sokan az alacsony díj miatt immár éves fizetést választanak – további kedvezményekért. Ráadásul a másik – ennél jelentősebb - tételt pedig a flottabiztosítások díjának erőteljes korrekciója okozta. A korábban sokszor akaratlanul beszedett kárérzékeny portfólió okán a biztosítók menekülni kezdtek az alacsony díjaktól, amire csak ráerősített az a nemzetközi biztosítói gyakorlat, amelyben a kártérítés összegét megosztják a tehergépjármű és – az eddig „fillérekért” biztosított - pótkocsik, vontatmányok között. Bár némi díjkorrekció elindult már a lakossági szférában is, de fentiek leszámolása után jelentős díjemelkedés még nincs a piacon.
PB: Mi várható akkor október végén?
Cs.D.: Ha a piacon végre az ésszerűség kerül előtérbe, akkor lényegében nyomtalanul, de legalábbbis a kampányra jellemző díjcsökkentés nélkül múlik el a mostani kampány. Még azt is el tudom képzelni, hogy egyes biztosítók egyáltalán nem hirdetnek direkt a kampány kapcsán új díjakat.
PB: Mire alapozza ezt a vélekedést?
Cs.D.: Meg kell nézni a kampányban érintett portfóliót: a 4 millió autósból jó, ha 5 százalék, 200-250 ezer autós vált majd. Ennyi kocsira érdemes új üzletpolitikát hozni? Ráadásul ezek az autósok egész bizonyosan régi kocsival járnak, hiszen az aki 2010. után vásárolt új vagy használt kocsit, annak már a tulajdonszerzés napja a biztosítási évfordulója. A fentiekből következően idősebb autókról van szó, ráadásul az átlagnál jobban felülreprezentált körükben a legmagasabb, B10-es kategóriában lévő vezető.
PB: A fenti paraméterekből kettő akár még jó is lehet...
Cs.D.: Igen, de nem szabad elfelejteni, hogy a B10-es vezető alapesetben a már egyébként is nyomott piacon minimum 50 százalékos díjkedvezményben részesül az induló, A0-s szerződéssel bíróhoz képest. Önmagában persze jobb a kárstatisztikája, de azért az akár 6-7 ezer forintos éves díj mellett még ez az ügyfél is fajlagosan sokba van a biztosítónak. A másik dolog, amit nem árt figyelembe venni, hogy ez az ügyfélkör volt az, amelyet az elmúlt évek kifejezetten díjérzékennyé tettek az évről-évre egymás alá licitáló versenyben. A statisztikáink szerint 80 százalékuk már váltott biztosítót a kampányban, vagyis épp az hiányzik, a lojalitásuk, amely alapja lehetne az üzleti kedvezményeknek. A keresztértékesítés is jórészt lehetetlen nekik, hiszen például casco-t az idős gépkocsira szinte bizonyosan nem kötnek. Hogy saját adatról beszéljek: a tavalyi „kampány” során megszerzett ügyfeleinknek alig 5 százalékának tudtunk a kgfb mellé cascót is értékesíteni. Ennél lényegesen magasabb a keresztértékesítés lehetősége az évközi váltók között – már csak azért is, mert aki lecseréli autóját, jellemzően nem matuzsálembe ül. Míg a piacon a gépkocsik átlagos éllettartama (a válság okán) 13,1 évre nőtt, az év végi váltók között 15 évet meghaladja.
PB: A szegmens-politika sem vezet eredményre? A tavalyi kampány során sokan erre szavaztak – nem igazán volt épp ezért abszolút győztese a kampánynak...
Cs.D.: Ilyen díjak mellett már nem nagyon lehet találni olyan szegmenst, ahol érdemes próbálkozni. Ráadásul a környező országokhoz képest a magyar kgfb-piac amúgy is túlszofisztikált, azaz ahol lehetett már eddig is adtak kedvezményeket a biztosítók. Csak egy példa: Szlovákiában – ahol szintén ott a Genertel – annyira nem cizellált a piac, hogy van biztosító, aki az országot egyetlen kárközösségként tekinti, a többség pedig megelégszik a Pozsony-vidék felosztással. Ezzel szemben nálunk – kis túlzással – már nem településekre, hanem utcaszámokra bontva eltérő díjakat lehet kalkulálni. Persze, lehet találni olyan csoportot, amelynek kárgyakorisága valamiért az átlagnál jóval jobb, de tényleg érdemes mondjuk 200 autóra külön kedvezményt kidolgozni úgy, hogy korántsem biztos, hogy a megcélzott ügyfélkör ezért „bejön”?
PB: Rendben, meggyőzőek a vélemények. Mit gondol, milyen reményekkel és milyen mértékben lehet a kgfb-díjakhoz nyúlni?
Cs.D.: Reménykedem, hogy a mostani kampányban nem lesz kamikáze-árazás valamelyik versenytársunknál, mert alsó hangon legalább 20 százalékos díjszínt-növekedésre volna szükség. Ez csak a százalék mértékét tekintve „hatalmas”, ha úgy mutatjuk ki, hogy a 11 ezer forintos átlagdíjú biztosítás 13200 forintra nőne, ez már nem olyan ijesztő. Ugyanakkor nincsenek illuzióim, hogy sokan ezt is hihetetlen drágításnak tartják majd, miközben az átlagdíj Szlovákiában a magyarországi 38-40 euróhoz képest 100 euró fölött van. Ha pedig a fogadókészség csekély, bizony lépni is csak óvatosan lehet. Ez azt jelenti, hogy sokkal tovább tart majd ezt az alacsony díjszínvonalú piacot újraépíteni, mint amilyen gyorsan leépítettük a díjakat. Ráadásul – mondom – a 20 százalékos átlagdíjszint-növekedés csak ahhoz kell, hogy a kgfb-piac legalább ne termeljen veszteséget a biztosítóknak, a biztosítók tulajdonosainak. Vagyis, ha most csak néhány százalékos átlag díjszint bővülést sikerülne realizálni, az még mindig csak szépségtapasz lenne. Ez pedig magával hozhatja azt a félő helyzetet, hogy egyes biztosítók – ha a díjhoz érdemben nem tudnak nyúlni – a szolgáltatások színvonalának csökkenésével reagálhatnak a tarthatatlan helyzetre. Ennek elkerülése viszont mindenkinek – biztosítóknak, felügyeletnek és persze az autósoknak is – egyaránt célja kell, hogy legyen.
Az ukrán elnök elismerte, hogy jelenleg nem tudnak minden elfoglalt területet visszafoglalni.
