A budapesti bérlakáspiacot többször górcső alá vettük, az átlagos bérleti díj az utóbbi időben 150 ezer forintra szaladt fel, azaz nagyjából 500 euróra. Ez megegyezik Berlin átlagos szintjével, ráadásul ott 70 négyzetméteres lakásokat számolnak, még térkép is van róla. Erre persze mondhatnánk, hogy Berlin nagyobbik fele is egy kommunista ország fővárosa volt, csak éppen a gazdag országrész jövedelmek szempontjából felhúzta a maga szintjére. Tulajdonképpen Berlinben egész kellemes az élet: átlagban 3200 eurós bruttó bér, legyen nettó 2200, ennek kevesebb, mint negyede a lakásbérlés, emellett a rezsi már fel sem tűnik.
|
| Berlini lakbérek városrészenként. Forrás: Immobilienscout24.de |
Az egész fizetést elviszi
Ezzel szemben a magyar átlagfizetés bruttó 300 ezer, azaz nettó 200 ezer forint, a lakásra és a rezsire el is megy az egész. Persze Budapesten valamivel magasabb a jövedelem, mint az országos szint, de a szomorú helyzeten ez alig változtat. Természetesen alternatíva lenne, ha mindenki, aki tartósabban Budapesten akar élni és dolgozni, lakást vehetne, ámde hiába divat újra a lakáshitelezés: a megemelkedett lakásárak miatt nagy összeg az önrész, amit ki kellene fizetni, márpedig kevesen érkeznek Budapestre ennyi pénzzel a zsebükben.
Torzult piac
Felmerül a kérdés, hogy miért ilyen a helyzet, mitől van olyan kereslet, ami sokakat kiszorít a piacról? A válasz benne is van a kérdésben: valamiért kevesebb a kiadó lakás, mint a reménybeli bérlő, ezért az ár addig emelkedett, amíg a bérlők egy része kiszorult, és így van egyensúly. Mindez egy olyan városban, ahol viszonylag sok a lakás, és csökken a népesség (10 százalékkal kevesebb, mint 20-30 éve).
Erre ésszerű magyarázat csak abból adódhat, hogy a turizmus illetve a tartósan itt élő külföldiek kereslete akkora, hogy az egész piac nem kis hányadát elviszi. Na de miért lehet ez egy olyan városban, amely nem egy különleges attrakció, mint Róma, Párizs vagy akár Prága? Nézzük meg, mi az ide érkező nagyszámú turista leggyakrabban hangoztatott érve: viszonylag olcsó a város (az ország), persze nem a szállás, hanem sok minden egyéb, például olcsón lehet inni. Ez viszont egy olyan tényezőre utal, amit többször emlegettünk: a forint erős alulértékeltségére.
Az a fránya forint
Nézzük meg, mi lenne 10 vagy 20 százalékkal erősebb forintnál. Az érkező külföldiek valószínűleg nem nagyon akarnának devizában ennyivel többet fizetni, így a forint felértékelődésének arányában az a forint összeg is csökkenne, amennyiért a lakások akár Airbnb-n keresztül, akár hosszabb távra kiadhatóak. Ez az egész piacon végiggyűrűzne, és elképzelhető, hogy a turizmus, legalábbis az alkoholfogyasztó-legénybúcsús része visszaszorulna, esetleg másik, olcsóbb várost keresne magának (már Barcelona is kevesebb turistát szeretne, hogy a helyiek ne szoruljanak ki a városból), így mindjárt a kínálat is növekedne.
Jogi környezet
Van persze egy másik probléma is, ami nem függ össze a piaccal. Kiszolgáltatottnak érzi magát bérlő és bérbeadó egyaránt, mert egyik sincs jogszabályilag megfelelően védve. A bérbeadó attól fél, hogy lelakják a lakást, ezért az amúgy is irgalmatlanul magas havi díj többszörösét elkéri kaució gyanánt, ami sok bérlőt lehetetlen helyzetbe hoz. Ugyanakkor a tulaj retteghet, hogy nem fizet a bérlője, és hosszú procedúra, amíg jogi úton el tudja távolítani a nem fizető bérlőt, hacsak igénybe nem veszi a szürkezónában tevékenykedő kopasz kigyúrtakat, akik jó pénzért a legalitás határmezsgyéjén legtöbbször elűzik a nem fizető lakót.
Bérházak hiánya
A bérlő ugyanakkor ki van téve annak, hogy a bérleti díját bármeddig emelhetik, így menetközben szorul ki a lakásból, vagy felmondhatnak neki, így az újabb keresgélés, kauciózás, költséges költözés következik. Tulajdonképpen az lenne egy optimális piac, ha lennének csúnya szóval régi kifejezéssel háziurak, mai értelemben olyan vállalkozások, amelyek egész háztömböket üzemeltetnek kiadás céljára, ezért minden intézményesen zajlik. Ez azonban valamiért nem alakult ki a mostani kapitalizmusban, pedig az előzőben jól működött.
Igaz, volt honnét erősödni. 
