|
| (Fotó: Sxc.hu) |
Nagyot híztak
A Credit Suisse elemzése szerint a legfelső egy százalék vagyona annyi, mint a maradék 99 százaléké. Ez egy évvel előbb következett be, mint az Oxfam tavalyi előrejelzése szerint várható volt. Ugyanakkor mindössze 62 ember birtokol annyit, mint az emberiség fele, azaz 3,6 milliárd fő. 2010-ben ez az adat még 388 ember volt. A 62 ember vagyona öt év alatt 44 százalékkal, 542 milliárd dollárral nőtt. Persze ha jön egy kiadós részvénypiaci esés, akkor ez visszafelé is változhat, hisz a leggazdagabb emberek vagyonát jórészt annak a vállalkozásnak a részvényei jelentik, melyből meggazdagodtak.
Ezek az adatok inkább lélektani szempontból rosszak, illetve az emberi igazságérzetet zavarják. Ugyanakkor, amíg a világ összességében előre megy, vagyis az emberiség egészének jóléte növekszik, az abszolút szegénység pedig csökken, addig ez nem tűnik annyira súlyos gondnak. 1990 és 2010 között ugyanis megfeleződött az extrém szegénységben élők száma, miközben a világ népessége gyorsan nőtt közben.
Torzulások
Az extrém különbség mérséklése érdekében nyilván értelmetlen az a robin hood-i elgondolás, hogy vegyék el a szupergazdagoktól a vagyonuk egy részét és adják a fél emberiségnek. Ugyanakkor az egy reális probléma, hogy a jómódúak egy nem kis része kivonja magát az adózás alól. Becslések szerint 7600 milliárd dollár magánvagyon van offshore számlákra helyezve.
Vannak ugyanakkor más érdekes, és inkább aggasztó vonzatai is ennek a különbségnek, például az, hogy az emberiség szegényebbik fele mindössze 10 százalékban felel az össze károsanyag-kibocsátásért. A leggazdagabb 1 százalék esetében ez a szám 175-szöröse a legszegényebb 10 százalékénak.
A tőke és a munka
Az utóbbi években a különbségnövekedés részben abból adódott, hogy a megtermelt többletből a tőke nagyobb mértékben részesedett, mint a munkaerő. Ugyanakkor az is igaz, hogy ez egy páratlan részvénypiaci emelkedés ideje volt, és jórészt ennek köszönhető ez a torzulás. Ha tehát jön a következő medvepiac, és előbb-utóbb mindig jön, akkor a visszaeső részvényárak mellett mindjárt kisebbek lesznek az osztalékok, nem is beszélve a nagyrészvényesek, vagy marxi terminológiával élve a nagytőkések vagyonáról.
Így tehát nem arról van szó, hogy hosszú távon és folyamatosan nőne a tőke haszna a munka javára, de óhatatlanul vannak ilyen időszakok is. Viszont az már egy súlyosabb probléma, hogy a munkát terhelő adókat beszedik, a tőke ez alól részben kibújik, ill. sokszor eleve alacsonyabb szinten adózik. Warren Buffett elhíresült mondása szerint ő kisebb mértékben adózik, mint bárki más az irodájában, a titkárnőt és a takarítót is beleértve.
Indokolatlan bérkülönbségek
Egy sokkal súlyosabb probléma az, hogy a fizetések közötti különbség bizonyos esetekben erősen növekszik. Az amerikai vállalatvezetők fizetése 2009 óta 54 százalékkal nőtt, miközben az átlagos bérek csak pár százalékot. Indiában a legjobban menő informatikai cégek vezetői 400-szor annyit keresnek, mint a cég egy átlagos alkalmazottja. Ezek ténylegesen indokolatlan és bosszantó eltérések, melyeket ráadásul semmilyen gazdasági racionalitás nem indokol.
Mindemellett a nemek közti megkülönböztetés is jelentős a világban. Még a fejlett országokban is alacsonyabb a nők jövedelme, de a szegényebbeknél, mint Burma vagy Marokkó, egész drámai a helyzet, a nők általában csak a létminimumot kapják az Oxfam felmérése szerint.
Több biztosító is vállalja, hogy tizenkét hónapig nem emeli a lakásbiztosítási díjait. 
